2011. szept. 27. 16:30 - írta Linike9114

Halihó Csajszik!:) Tegnap ugye bár vacakolt a freebloge, és sajnálom, h nem tudtam emiatt felrakni ide a részt. Na de...:D Most felkerül és megpróbálom vagy a kövi részét írni vagy a Két Lélek-ből jön új rész. Hétvégétől sokkal de sokkal többet fogok tudni írni, ugyanis meglepem magam egy notebookkal, mert már elegem van h mindig elzavarnak a géptől azzal a szöveggel, hogy; De hát nem is netezel! na szóval ez a problémám is meg fog oldódni. Jó olvasást csajszik és igyekszem a másik résszel;)

 

-Tom! Nyisd ki! Toom. – drága öccse ajtóverésére keltem reggel. Bill úgy verte az ajtót, mint valami tamtam dobot. Normális?! Kábán ültem fel az ágyra és a faliórára néztem. Még csak fél nyolc az istenit. Mit vergődik itt kora reggel? Őszintén megmondva, nem igazán lopta be magát a szívembe Bill és ahogy észrevettem, az érzés kölcsönös is lett. Nagyívben tettem rá, hogy mekkora ribancnak tarthat, de rám akkor se nézzen azzal a kimért lenézéssel, mint ahogy szokta.

- Tom az öcséd…

- Hallom. – morogta, miközben a másik oldalára fordult. Fonatai kissé kócos hatást nyújtottak a sorok közt kikandikáló hajszálaktól. Lejjebb csúszott róla a takaró és megláttam csupasz ágyékát.

Szóval már boxer nélkül feküdt vissza mellém. Díjaznám is tettét egy kellemes, reggeli „imával”, de Bill folytonos ajtóverdesése, lassan már migrénes fejfájást okoz.

Nem zavartatván magam, kiszálltam az ágyból, úgy ahogy voltam. Remélem látott már nőt fehérneműben…

- Azt hittem már…- kezdett bele, de ahogy tágra nyílt az ajtó és megpillantott elakadt a szava. – Te? – fröcsögte elhúzott szájával meglepetten. Fekete csőnadrágot viselt, ami még jobban kiemelte pálcika lábait. És a felső…a  csiribiri színekkel kombinált, közepén fodros anyagból vart valami, borzalmasan festett a meglátásaim szerint, de egy modell fiúcska biztosan jobban tudja; mi is áll jól neki. Meglepett, hogy szemeit most nem fedte vastagon fekete szempúder. Így smink nélkül, már le sem tagadhatták, hogy testvérek. A szemei teljesen olyanok voltak, mint Tomé. Ahogy jobban megnéztem arcát, rájöttem, hogy vonásaik is teljesen megegyeznek. Az orr íve, az alsó ajkak teltsége…ezek Ikrek?!

- Keltsd fel. – felhagyva arcának elemzésével szemérmetlenül hátra böktem, az ágyon fekvő Tomra. – Én próbáltam… de az este után nem csodálom, hogy így ki van dőlve.

Úgy lefotóztam volna Bill fancsali, meghökkent képét, ami kora reggel vigyort csalt az arcomra. Azt hittem kiesik a szeme, mikor végignézett rajtam. Enyhe pír lepte el orcáját, mikor bugyimnál járt tekintete és sebesen visszakapta fejét. Ábrázata olyanná változott, mint akit jól pofán csaptak.

- Nem vennél magadra valamit, könyörgöm! – utálattal meredt egyenest rám és hátrált egy lépést.

Ohh.. a kis szemérmes! Ezek szerint csak nem látott még tanga melltartó kombinációját viselő nő.

- Vennék, ha lenne mit. – vetettem én is hasonló stílusba oda neki. – De Tom a nagy hévben megreptette a ruhámat.

- És a bugyidat is? – kérdezte savanyú képpel szemöldökét értetlenül felhúzva.

Kérdésétől én sem vághattam értelmesebb fejet nála. A bugyimat? Végigsiklattam magamon a szemeimet és megpillantottam ágyékomat, ami olyan csupasz volt, mint Tomé.

- Bassza meg… - sziszegtem mérgesen. Tom levette rólam a bugyimat este?! És én, hogy a francba nem vettem eddig észre?! Sosem voltam szégyenlős fajta, ugye bár nem igazán fértek volna meg egy kalap alatt az eddigi munkámmal, de most életembe először én is elpirultam. Arcom lángot vetett és bizsergett. Lábaim fürgén ugrottak az ajtó mögé. Legalább ez takarjon Bill előtt, ha már más nem.

Bill bevágtatott az ajtón és testvérét keltegette.

- Mássz már ki! – Tom fejéhez vágott egy párnát, aki durcásan felemelte fejét, majd szemeit dörzsölgetve szitkozódott.

- Mi van?. – morcos ábrázattal ült fel az ágyra és értetlenül pislogott öccsére.

- Hogy mi?! – emelte fel haragosan hangját Bill. – Az, hogy elkésünk Te barom! Komolyan ennyire elment az eszed! – ennél a mondatánál ellenségesen hátrasandított rám, majd visszafordult. – Valentino nyolcra vár minket.

Tom nagy erőfeszítések árán kikecmergett az ágyból. Bágyadt arcára rögvest szemtelen vigyor keveredett, ahogy rám nézett.

- Ezt keresed Szívi? – lökte felém a bugyimat, amit szerencsésen elkapva magamra is húztam.

- Öt perced van, hogy elkészülj. – fenyegetőn hadonászott Bill Tom felé. – Ami pedig Őt illeti… - mutatott végül rám. - Ezért még számolunk! – azzal dacosan kivágtatott a szobából.

- Öcsikéd kicsit bepöccent… - nem mintha szívemen viseltem volna Bill lelki békéjét, de azért végignéztem volna azt az „elszámolást”. Tom csak megvonta a vállát, miközben farmerját rángatta magára.

- Majd lenyugszik. Semmi köze ahhoz, hogy mikor kivel kefélek.

Magam se tudom, hogy miért, de nagy pofonként ért az utolsó mondata. Már első perctől fogva kikövetkeztettem, hogy eléggé csapodár fajta, de hogy így ki is jelenti nekem, akivel nem rég kefélt…

Fapofát vágtam és valami női ruhadarab után kutattam a fiókokban. Ottavio megrögzött mániája volt, hogy a vendégszobák szekrényei is tele legyenek mind női, mind férfi ruhadarabokkal a vendég kényelmét szolgálva ezzel is. Balszerencsémet fokozván a ruhadarabokból ítélve ez a szoba kifejezetten a díszes hímpéldányok igényeinek volt berendezve. Semmi női ruhadarab, csakis féri göncök hada…

Belebújtam egy ingbe és felvettem valami idétlen rozsdabarna sortot, ’ Jobb, mint a semmi’ alapon. A sort természetesen úgy állt rajtam , mint tehénen a gatya, de a szobámig megfelel. Öv tartotta a derekamon a bő nadrágot és már épp távozni készültem, mikor Tom utánam szolt.

- Nem jössz velünk? Valentino utolsó kollekciójának néhány darabját Bill-nek tervezte. Gondolom, téged jobban lekötne ez a divatcuccos dolog, mint engem…

- Ugyan. – válaszoltam félvállról. – Valentinonak nem igazán lettem a szíve csücske, mint ahogy Billnek sem. És egyébként is, hogy jönnék én ahhoz, hogy elrontsam homár tesókád önfeledt szórakozását az új rucijai közt.

Tom most először nézett rám szúrósan. Szinte nyársra tűzött a szemeivel. Jó úton haladsz Susan, hogy Tom se csipázzon többé, már ha eleve kedvel az ágyban nyújtott szolgáltatásaidon kívül másért. – dorgáltam le magam gondolataimban.

- Tisztázzuk: Bill nem meleg! Világos? – válaszként csak bólogatni tudtam. Nem is mertem volna ellenkezni, olyan düh sugárzott róla. Ezek szerint kicsi öcsikéje az egyik gyenge pontja. – Lehet, hogy pofákat vágna, mert te is velünk tartasz, de elfogadná, hogy meghívtalak. – arca kezdett visszarendeződni a megszokott vonásokba. Húú.. azt hittem nagy erejű és tartós dühöngést csap majd rajtam, de nem. Tomot elég nehéz igazán kihozni a sodrából. Különös, de egyre jobban kezdem kiismerni…

- Jó bocs… néha nem tudok nem bunkó lenni… - őszinte voltam. Miért is tagadnám valódi énem, hiszen ilyen vagyok. Ami a szívemen az a számon… - Hidd el, jobb, ha nem megyek.

Tom csak vállat vont, közölve ily módon; Te tudod, és ezzel ki is akartam lépni a szobájából, mikor meghallottam Livio közeledő hangját. Villámsebességgel kotortam el Tom mellett, egyenest be a fürdőjébe. Szinte fel se fogta, mi a lószarnak rohangálok, amíg Livio az ajtajában nem állt. Az ajtót kis résnyire hagytam és a szekrény ajtótükréből láttam őket.

- Dove si trova Susan? – kérdezte mogorván, mire Tom csak még értetlenebb fejet vágott. Istenem, ez a benga állat engem keres! Csak be ne jöjjön a fürdőbe.

- Nem lehetne angolul haver? – vonta fel szemöldökét Tom.

- Hol ván Susan? – akcentusa nevetséges volt, - mint általában - és láttam, hogy Tom is alig bírja visszatartani a vigyora fedte röhögést.

Tom körülnézett a szobájában, majd széttárt karokkal Liviora nézett. – Mint láthatod, itt nincs.

Livio fogát vicsorítva távozott. Mégis honnan tudja, hogy nem a szobámban tartózkodom? Betörte az ajtót vagy Bill szólt neki? Az utolsó gondolatomat nyomban ki is zártam. Bill se lehet akkora hülye, hogy kinyírassa dacból a bátyját.

- Nem semmi magán gorillát kaptál. – belépett a fürdőbe és felkortyintott egy adag szájvizet. Az öt perces határidőbe, nem is fért volna bele egy alapos fogmosás. Gargalizált majd köpött és megtörölte száját.

- Ne is mondd… - forgattam meg a szeme. – Szerinted jókedvemből mászkáltam a párkányon tegnap este?!

- Nem. Voltaképp azért tetted, mert annyira vágytál rám, hogy még a ház falát is képes voltál megmászni, csak végre velem tölthesd az estét. – szája sarka nagy ívben kunkorodott felfele.

Egoista … Ki tudja, milyen pasikkal akadtam volna össze a bárban, ha nem az ő nyamvad szobájába esek be…

- Álmodozz csak Tomy… - gúnyolódtam vele. – Volt már sokkal jobb estém is, és lehetett is volna, ha…

Nem tudtam folytatni, mivel a többi szót belém fojtotta egy csókkal. Karjai erősen húztak magához. Ágyéka nyomta a csípőmet. A mosdókagylónak döntött, amire fel is ültem és lábaim közé préselte be magát.

- Meg kell tanulnod jobban hazudni Suzy. – lihegte a fülembe, miközben keze a bő sortomban matatott. Az új becézgetését a Tomy megszólításnak véltem. Suzy… nem is olyan rossz. Így még nem hívott egy exem se.

Kicsatolta az övemet, hogy keze teljesen hozzám férjen. Kár volt visszavennem azt a fránya bugyit. Teljesen felcsigázott az érintése. Hevesen masszírozta egyre nedvesebb húsomat, miközben a nyakam és a melleim közti részt csókolgatta.

 

(nekem is kell egy doki, ha Őt nézem*-*<3:P)