2011. okt. 9. 21:09 - írta Linike9114

Kicsit rövid rész lett, ezért bocsánatot is kérek, de jelen állapotban nem tudom annyira beleélni magam :S folyton a Sakkban Tartvát írnám de még az Ámokfutás új részét is be kéne fejeznemXD Igyekszem hosszabb részt íni kövileg ígérem:)

Bess  pulzusa lassan normalizálódott és rettegése is alábbhagyott. Letérdelt a földön fekvő fiúhoz és segítette felkelni a hideg járólapról. Ha nem saját szemével látta volna Bill gyors és váratlan személyiségváltakozását, akkor még most se hinné el, hogy ilyen valóban létezik.

- Bántottalak? – a fiú félszegen nézett a lány szemeibe. Fájdalommal töltötte el a tudat; Bess fél tőle. Sosem lesznek újra barátai. Sosem lesz újra a régi Bill egy normális élettel. Ismét szöget ütött fejébe a halál csábító hívószava. Talán, ha újra begyógyszerezné magát a zárt ajtók mögött, vagy csak egy hírtelen mozdulattal elég mély sebet ejtene vénáján táncoló pengével…. Igen, akkor minden bizonnyal megszűnne ez a nyomorúság, melyet a testében lappangó idegen lélek okoz neki évek óta.

- Nem, dehogy. – nyugtatgatta meg a lány a kétségbeesett srácot. – De bevallom; megijedtem!

- Mindig nézd a szemet Bess. Csakis a szememet. – felemelte fejét és tekintete a lányéba kapcsolódott. – Ha nem látsz bennük semmit, ne gyere a közelembe. Akkor nem vagyok önmagam és bármit is csinálnék veled…

- Nem akart bántani. – szakította félbe Billt a lány. – Azt kérte, hogy segítsek neked. De fogalmam sincs, hogyan tudnék Bill. Talán, ha beszélnék Noraval…

- Nem! – ellenkezett rögvest a fiú. – Anyám még velem sem hajlandó erről beszélni. Inkább úgy tesz, mintha semmi bajom nem lenne, és még jobban beletemeti magát a munkájába. Nem akartalak ebbe belerángatni, főleg nem az első napodon, amit nálunk töltesz. De ezzel már elkéstem.

Bess átkarolta a fiú vékony derekát, átsegítette szobájába és beleültette tolószékébe. Fülében még ott csengettek a szavak: Szüksége lesz rád! Segíts neki! És Bess segíteni is akart. Bár még azt sem tudta, hogyan tudna és hol is kezdje, de egyben biztos volt; Bill bármennyire is ellenezze, beszélni fog Noraval. Ha a Billben megbújó lélek valóban az ikertestvére, akkor Nora tud valamit. Esetleg egy régi, jól őrzött titkot, amit semmi áron nem adna ki, még a fia élete miatt sem?!  Annyira elmerült gondolataiba, hogy észre sem vette, mikor aludt el a fiú. A csendes szuszogására eszmélt fel. Először látta ilyen nyugodtnak Bill arcvonásait. Nem volt benne semmi bánat, fájdalom. Tükörsima volt és békés. Szájának két sarka enyhén felfelé ívelt, mintha mosolyogna. Talán azért is, mert álmaiban szabad és a magaura. Szívesen megismerte volna a régi Billt. Gondolatmenete töredék részében még az is megfordult a fejében; hogyan viszonyulna a sráchoz, ha még a „betegsége” előtt találkoznak. Biztosra vette, hogy Bill volt a nagymenő, sőt, a baráti banda csapatvezére. Egy magabiztos, merész kamasz, akinek nem állhatott útjában semmilyen szabály.   Bess hosszadalmasan elidőzött a karakteres vonásokkal megáldott arcon. Bárcsak beleláthatnék az álmaidba. Sóhajtotta halkan és megérintette a fiú arcát. Ujjai óvva simították végig a puha, hűvös bőrt. Összerezzent. A szoba levegője egyre jobban lehűlt és libabőrös lett még a háta is, ahogy érezte a mellette elsuhanó árnyat. Nem voltak egyedül. Valami más is tartózkodott még a szobában rajtuk kívül. Bess nem hitt a szellemekben, de most saját maga tapasztalta a jelenséget. Bill szemei felpattantak. Láthatóvá vált az ajakin kiszűrődő levegő. A vér is megdermedt ereiben, ahogy megpillantotta a lány mellett álló alakot.

- Nem!! Őt ne!! – rikoltott az árnyra de az ügyet sem vetett rá. Belépett Bess testébe…

A lány térdei megrogytak és eszméletét vesztve hanyatlott a földre. Egy filmszalag játszódott le agyában. Egy film egy fiú életének minden egyes percéről.A kezdetektől egészen a végig. Az Újszülöttek osztályán két baba sírt fel egymás mellett. Apró kezük kék szalagáról tisztán kiolvasta mindkét nevet. A jobb oldali baba karján a Tom a bal oldali baba karján a Bill név szerepelt és vezetéknevük megegyezett: Kaulitz.