2011. okt. 11. 19:10 - írta Linike9114

Húú itt az újabb rész a Sakkban Tartvából. Mentem is dolgozni:D Jó olvasást, holnap jelentkezem és tényleg benézek hozzátok is mert elment most így az időm, bocsi:S

 

Ha luxusról volt szó, akkor Valentino ebben a kategóriában is vitte a prímát. Múltkori látogatásom alatt az alkohol nagy nyomásban homályosította látásomat és bár tudtam, hogy Valnetino Szardínia sziget leghatalmasabb villájának tulajdonosa, mégis leesett az álam, ahogy beléptem az ajtón Tom előtt. A visszavonulási bulikor, nem a főbejáraton fogadták a vendégeket, sőt, a hatalmas monstrum ezen részét nem is láttam, hiszen - a hallomásaim szerint- 103 helyiséget aligha lehetne idegenvezető nélkül bejárni.

- Tyhűű ha… - álmélkodtam, amint megláttam az érdekes, kettős csigalépcsőt hosszan, a fenti emeletekre kacskaringózni. Jesszus… hány helyen lehet itt a felső szintre menni?! Ez nem is luxus villa, hanem labirintus…

- Nyugi Baby. – Tom megfogta a kezem és tovább húzott.- Ez még csak a fogadóterem.

Milyen nyugtató…úgy mondta, mintha ez egyértelmű és természetes lenne. Ottavio háza sem volt kicsi, sőt, mikor hozzá költöztem a gardrób szekrényre hittem azt, hogy a szobám… de ez már mindent felül múlt. Egy újabb ajtón haladtunk át. Ahogy a padlóra szökött tekintetem, rögvest vésőt ragadtam volna, hiszen 24 karátos aranymozaikokon tipegtem. Elég lett volna pár kis kocka belőle, hogy gond nélkül megéljek életem végéig. A szoba cseresznyefával volt borítva. A sok bábú és tömérdek ruhaanyag sokasága árulta el, hogy valószínüleg most járunk a dolgozószobában. Tom megint kinyitott egy ajtót, amihez már csak fújtatni tudtam. Könyebb lenne egy golfkocsival bajárni a villa alsó szintjét…

Célba értünk, amit el se hittem. A terem dugig volt híres énekesek, modellek és színészek hadával. Hmm.. oké, hogy én voltam a legkelendőbb és a legjobbnak kikiáltott Pornószinésznő, de mi a fenét is keresek az Elit Társaságban?! Mindneki Valnetino ruháit túrta. A nagy zsibongásban Billt is megtaláltuk, aki már – a számomra röhejes – új göncében villogott. A méregzöld színű, fitteres felső maga volt a borzalom. Kígyóbőrmintázatu sztreccs nadrágot viselt és amint megláttam magassarkú cipőjét a lábán elakadt a lélegzetem. Méghogy nem homár… Na de kérem?! Kezébe adnék egy jegeskávét, rögtön forrni kezdene….

- Na milyen? – fordúlt körbe izgatottan Bill és Tom valóban szakértői szemekkel vizslatta.

- A zöld és az őzbarna kombináció remek. – válaszolta.

Hogy mi van? Meg se említi hogy; De Öcskös, az a magassarkú pipőke már nem kéne oda…!

- Szerintem is. – helyeselte Bill ezerwattos vigyorral. – Akkor ezt nézd meg.

Karon ragadta Tomot és egy felruházott bábuhoz cibálta.

Egyedül maradtam a sokaságban, de nem mintha bántam volna. Így is nehezemre esett visszatartanom a feltörő, őszinte kritikát Billel szemben. Egy hosszú asztalon különböző ételek és italok sorakoztak a vendégek számára. Megragadtam ez pezsgőspoharat és kortyolgatni kezdtem.

- Nocsak nocsak. – egy ismerős férfi hang szólalt meg mögülem. Hátrafordúltam és nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam az illetőt.

- Sean. Jó újra látni.

- Az érzés kölcsönös.

Rögtön flörtöléssel kezd, ezt már szeretem. Sean-nel jó pár évig melegítettük egymás ágyát. A szex vele igazi közelharc. Durva, kemény, kicsit erőszakos, csöppnyi érzékiséggel fűszerezve. Az orgazmusok áradata garantált volt vele. És mi a legcsábítóbb tulajdonsága azon kívül, hogy káprázatos barna szemei, tejcsokoládé bőre és alaposan kidolgozott teste van?! Hát nem más, minthogy gyűlöli Ottaviot. Talán még nálam is jobban.