2011. okt. 20. 20:01 - írta Linike9114

 

Remélem még emlékeztek erre a sztorira:(:D sajnálom, h csak mos lett rész belőle, de már túl akarok adni rajta, szóval igyekszem is azt a maradék pár részt hamar hozni és lezárni végre ezt a törtit. Holnap igyekszem hozni egy sakkba tartvát és egy Két lékek részt is:) Köszönöm a komikat a kitartást, és mindent amit csak adtok:)

Sarah már az idejét sem tudta, mikor volt utoljára férfival. Úgy kívánta Tomot, mint egy dús növény az éltető vizet. Teljesen magába akarta szívni a férfit. Eggyé válni vele. Megadni mindent, amire csak vágyik, cserében azért a védelemért, amit kap. Ujjai minden egyes kockát kitapogattak a gondosan kidolgozott hason. Ajkai megállás nélkül, mohón falták a férfi száját. Vehemenciája a plafont verdeste, mégis hírtelen megálljt rendeltetett el. Elszakadt a férfitól és elhúzódott tőle.

- Is, én nem akartam… - Magyarázkodott zavartan Tom. Irtózatosan érezte magát, azért amit tett vagy legalábbis tenni készült, de meg mert volna esküdni rá, hogy úgy érezte; a nő is akarja. Esze ágában sem volt bármilyen testi kontaktussal lerohanni a nőt, főleg azok után, hogy ziláltan, zavarodottan és rettegve jött el este hozzá. Ő csak meg akarta nyugtatni. Védelmet biztosítani minden szempontból, ahogy csak kitelt tőle, de mikor Isabel ajakit a száján érezte és a nő könnyed teste az ölébe simult elvesztette önuralmát. Győzedelmeskedett a testi vágy és igen, szeretkezni akarat a nővel.

- Tudom… ne haragudj. Én voltam a hülye. – a nő nem mert a férfira nézni. Hogyan is mert volna? Szíve hevesen lüktetett, annyira kívánta még mindig a férfit, de nem feküdhetett le vele. Hidegen hagyta, hogy Jerry és a többi munkatársa mit is gondolna róla, ha megtudnák; teste nagy részben aratta annak sikerét, hogy rács mögé dughatják a zenészt. Tomra volt tekintettel. Miatta nem hagyta, hogy megtörténjen. Bűntudata Tommal kapcsolatban minden együtt töltött perccel csak erősödött. Bár még szóval sose mondta neki a férfi, belül mégis érezte; feladata végcélhoz ért. Tom féltése és törődése tükrözte elnyomott érzéseit. A legborzasztóbb az volt az egészben, hogy az érzés kölcsönössé vált Sarah részéről is. Beleszeretett a férfiba. Sőt, megannyiszor játszott már a gondolattal; mi lenne, ha sose hagynák el Tuvalut. Ha örökké itt maradnának ketten. De tudta; lehetetlen. Jerry személyesen jönne érte, ha pedig menekülni próbálna Tommal, főnöke élete végéig üldözné őket. Nem volt más választása. Hiába hitte és bízott is a férfi ártatlanságába, mégis muszáj lesz neki visszacsábítania az Államokba ahhoz, hogy segíteni tudjon majd neki.

Sarah összeráncolta homlokát, amint kitekintett az ablakon. Vastag, fekete felhőtakaró szegélyezte az eget. Fogalma sem volt róla, hogy tulajdonképpen nappal vagy még este van. A villámok egészen mélyre nyúltak, s fényük hátborzongatóan világította meg a dühöngő óceán magasra csapó hullámait. Vissza kéne mennie a házába. Ki tudja Alf él-e még egyáltalán, vagy a szúrt sebének köszönhetően a padlóján vérzett el. Jerrynek is telefonálnia kéne, főleg az időjárást illetően. Ha nagy vihar van készülőben szednie kell a sátorfáját azonnal. Felpattant az ágyból és belebújtatta lábait cipőjébe.

- Hova készülsz? – Tom zavarosan összevonta szemöldökét. Odakint rettenetes szélvihar tombolt, a nő pedig oda akar kivágtatni?!

- Vissza kell mennem. -  jelentette ki könnyedén a nő és feltette fejére Tom pulcsijának kapucniját.

- Azt már nem! – elszántságát mutatva karon ragadta a nőt és visszarántotta az ágyra.

Sarah halk puffanással érkezett a matracra és dühösen véste pillantását a férfiéba. Bármilyen makacs is legyen Tom, neki mennie kell, méghozzá egyes egyedül. Kitépte karját a bilincsként fogva tartó kézből és újra felállt.

- Tudom, mit teszek Tom! Felnőtt nő vagyok, senkim sem vagy, hogy megszabd mit tegyek!

A nő hírtelen, felbőszült szavai hatalmas nagy pofonként értek célba Tomnál.

- Szóval senkid sem vagyok! – ismételte idegesen, enyhe sértéssel a hangján Tom. – Akkor mégis mi a lófaszért hozzám jöttél el este?! – ordítva kérte számon a nőt. Mégis mi ütött ilyen hírtelen a nőbe?

- Nem úgy értettem. – sóhajtotta elgyötörten a nő. Nincs ideje magyarázkodásra, vagy értelmetlen veszekedésre. Minél hamarabb vissza kell érni a házba. Jerry már vagy ezerszer hívhatta helyzetjelentést adni az Alf szállítására érkező géppel kapcsolatban. – De értsd meg, vissza kell mennem most!

- Akkor veled megyek. – Tom ellentmondást nem tűrően nézett a nőre és magára kapta cipőit. Nem hagyhatta – és nem is akarta hagyni - hogy a nő egymaga térjen vissza oda ahol nemrég megtámadták és feltehetően a támadója is ott tartózkodik még.

Sarah nem ellenkezett. Rájött; többre jut, ha enged a férfi akaratának, mintsem ismét ellene szegüljön. Ahogy Tom lenyomta a kilincset a szél kicsapta az ajtót. Sarah Tom karjába fonta kezét és elindultak a süvöltő vihar csavarta fák maradványai közt.

*

Lecsavarta a hangerőt. A hangfalak dübörgése rögvest megszűnt. Már a hangos basszusgitár sem nyugtatta pattanásig feszült idegeit. Ujja várakozón doboltak a kormányon. Várt. Már vagy több mint egy órája ült autójában a nő háza előtt. Semmi fény nem szivárgott a leengedett redőnyök apró lyukai közt. Vajon hol van és mit csinál? És ami a legfontosabb; egyedül van oda ilyen késő estig?

Elővette mobilját és Ann számát tárcsázta.

- A picsába! – teljes erejéből beleütötte öklét a kormányba, ahogy meghallotta a sípoló hangot, majd a beprogramozott gép, rideg hangon közölte: A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető…

Ismét benyomta a cd lejátszó zöld gombját és a hangfalak felhördültek megremegtetve a műszerfalat és ablakokat.  A motor ádázan felbődült amint elfordította a kulcsot. Nem bírt egyhelyben ülni tovább. Felkacagott, ahogy meglátta magát a visszapillantó tükörben. Úgy festett, mint egy eszelős őrült. Kémkedd a saját barátnője után. Legalábbis remélte, hogy Ann-t annak tudhatja még be. Lassan engedte fel a kuplungról lábát és elindult. Éppen kanyarodott le az utcáról, de még látta a ház elé érkező fénycsóvát. Megfordult. Még szerencse, hogy nincs már nagy forgalom és az utak majdhogynem kihaltak. Egy sárga taxi parkolt le a nő háza előtt. Bill még levegőt is elfelejtett venni, ahogy  meglátott egy férfit, aki kinyitotta a hátsó ülés ajtaját. A nő ott állt, talpig krémszínű ruhájában. A férfi átkarolta a derekát és az ajtóhoz kísérte. Bill nem nézte tovább, a gázra taposott és hangos kerékcsikorgással hajtott el a nő háza előtt. Mi mást tehetett volna? Rendezzen jelenetet az utca kellős közepén? Alázkodjon meg még jobban a nő előtt? Azt már nem. Csalódott. Elvárta volna, hogy legalább Ann kimondja kapcsolatuk végét, nem pedig kétségek közt hagyva a dolgot más társaságát keresi.

Ann hátrakapta fejét a füstölgő gumik hangjára. Felismerte a kocsit, s annak tulajdonosát.

- Micsoda őrült. – nyomatékosította a mellette álló férfi.

- Vannak még ilyen emberek. – visszafordult a férfihoz. – Köszönöm az estét Dr. Wilmer. – elővette táskájából kulcscsomóját és az ajtóhoz lépett.

- Ugyan én köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat engesztelés képen. Még sosem esett meg velem, hogy összecseréltem két leletet. Nagyon sajnálom.

- Semmiség. –legyintett Ann és kinyitotta lakásának ajtaját. Nem vágyott másra, mint egy jó meleg fürdőre egyedül. Pontosan tudta, mit gondolhat most róla Bill. Egy utolsó, szemét kis ribancnak vélheti, pedig nem tett semmi rosszat, csak elfogadott egy vacsorát, cserében azért, hogy téves leleteket kapott az orvostól. Talán fel kéne hívni? De a gondolat meg is semmisült. Minek magyarázkodjon? Az egész kapcsolatuk azért tart ott ahol, mert Bill nem hallgatta végig. Most se lenne másképp. Elbúcsúzott az orvostól és magára zárta ajtaját. Levendula illata terjengett, ahogy a mély kád egyre jobban megtelt a gőzölgő meleg vízzel. Fáradt volt és kimerült. Idegileg tönkre vágta a hét folyamán zajló gondok. Bill-el való kapcsolata valóban zárt vágányra futott…