Na végre úgy néz ki helyre jött minden.. de ezzel is mennyit szenvedtem... hiába próbálkoztam importálni alig akarta a kis szemét... a komikat meg még mindig nem hozta vissza nekem:S:S:/ Ne haragudjatok, de nem teszek fel ma részt, mert még vacillálok, hogy mi legyen az oldallal. Maradjon vagy megint költözzön egy új helyre... az igazság az, hogy már az a bizonyos micsodám is ki van a freebloggal, de új oldalt se igazán van időm csinálni! szóval alszok még rá egyet, aztán döntök és kaptok részeket:) Köszönöm a kitartásotokat*.* Nagyon jól esett:) Igyekszem csajszik!Igyekszem;)
Remélem ennek a résznek is örülni fogtok, bár ahogy észrevettem a KétLélek jobban izgatja a fantáziátokat:) Holnap nem biztos h tudok részt hozni, de igyekszem;)
Köszönöm a komaita*.* Jó olvasást:)
Sarah bár nem fázott, mégis jobban összehúzta magán a hatalmas pulóvert. A szél megkergült őrültként pusztította az útjába kerülő gyönge felépítésű házakat. Újabb pusztulás söpört végig a szigeten. Fejére szegett kapucniját is folyton lekapta a rohamos szélvihar, így már nem küzdött ellene és hagyta, hogy haját dobálja a szél. A felettük tomboló
vihar rémisztően feketére színezte az eget betakaró gomolyú felhőket. Füst szaga terjengett a levegőben és hatalmas lángok csaptak fel az egyik villámsújtotta kunyhóból. Sarah imákat mormolt magában és bizakodott benne, hogy nem sérült meg senki. Hátborzongató volt az összkép, amit a sziget jelenlegi állapota mutatott. Lehet ők is itt vesznek el ….Tom karja erősen szegezte magához, biztonságérzetet nyújtva, hogy amíg mellette van, nem történhet semmi baj. És el is hitte. A férfi eltökélten vágtatott mellette az utat törve kis kunyhójához. Mostanra már örült, hogy nem engedte a férfi egyedül visszatérni házához.
.jpg)
- A rohadt életbe! – káromkodta el magát a férfi komoran maga elé nézve.
Sarah követte a férfi zord tekintetét. A kunyhója előtt álltak, aminek ajtaját már messzire hordta a szél.
- Maradj mögöttem. – utasította a nőt Tom és maga mögé tolta a könnyed testet. Óvatosan közeledett a kunyhóhoz. A szél az ablakokat kivágva cibálta a függönyöket. Odabent minden feldúlva hevert szanaszét a padlón. Lenézett. Talpa alatt ragadt az alvadt vér. Egészen az ágytól az ajtóig végighúzódott a vastag, ragacsos vérfolyam. Alf már nem volt bent.
- Elmenekült a gyáva féreg. – sziszegte összezárt foga közt dühösen. Pedig megadta volna a magáét annak a rohadéknak, aki bántani merte Isabelt. De ami késik, nem múlik. Szándékában állt rögvest a nyoma után eredni a féregnek, amint lecsendesedik a vihar.
.jpg)
- Jézusom!- Sarah szájára tapasztotta a kezét, amint belépett a férfi után és tekintete körbepásztázta a helyiséget. Feldúlt házának látványa elborzasztotta.
- Ne aggódj Tündérek…- Tom a karjai közé zárta a rémült arcú nőt. – Majd rendbe hozzuk!
Homlokon csókolta a nőt majd eltolta magától.
- Maradj itt. Én körülnézek odakint. Lehet valahol a közelben húzta meg magát a rohadék!
Sarah bólintott. Ahogy a férfi kitette lábát a kunyhóból, a telefon után kezdett kutatni.
Kis fiókos szekrényének tetején nem volt. Az ágyban sem találta, hiába górt le minden ágyneműt a földre.
- A francba.. a francba, a francba… - káromkodott halkan, a földön heverő tárgyakat górálva. Letérdelve húzta ki az ágya alatt heverő tárgyakat.
- Na végre. – erősen megragadta a hatalmas készüléket és Jerry számát tárcsázta.
- Hajnal óta próbáltalak hívni Sarah! – a búgás megszűnésével Jerry dorgáló hangja jelentkezett a túloldalon.
- Gondoltam. – fújtatta a nő. A vétel zavaros de még hallható volt.
- Mégis mi a fene ütött beléd?! A gépet nem engedték felszállni Sarah! Azt mondják… - a férfi szemöldökét dörzsölve lehajtotta a fejét a vonal másik végén. Dorgáló hangneme megszűnt és kissé aggódóan folytatta. – Azt mondják Sarah, hogy hatalmas horderejű hurrikán fog végigsöpörni a szigeten…
Sarah megmukkanni se tudott hírtelen. Pontosan tudta, mi rejlik a szavak mögött. Magyarán mondva a vihar a földdel egyenlővé teszi a szigetet, velük és a lakosokkal együtt.
- Igyekszem mindent megtenni, hogy egy gép érted menjen, de nem lesz könnyű menet…
- Mégis mikorra várható Jerry? – az ablakhoz lépett és az eget kémlelte. Már tudta, hogy a fekete gomolyag közül, bármikor előbukkanhat a vadul cikázó tölcsér, magának követelve mindent, ami csak az útját állja.
- Ottani idő szerint 17:54-kor percre pontosan a NASA műholdas felvételei szerint.
- A kurva életbe főnök… - Sarah szemei könnyel gyűltek be. Már a modorát is félretette a felettesével szemben. – Még ha fel is engednek egy gépet…. nem fog időben ideérni.
Jerry a faliórájára pillantott. Bassza meg! Igaza van… hogyan is lehetett ilyen felelőtlen. Többször kellett volna ellenőriznie a műholdas felvételek által ábrázolt frontátvonulást. Akkor időben kimenthette volna abból a tomboló pokolból. Tommal szembeni megszállottságának köszönhetően halálra ítélte saját ügynökét.
- Mint mondtam; igyekszem mindent megtenni. Talán egy szomszédos országból sikerül.
Sarah lemondóan megcsóválta a fejét.
- Te is tudod, hogy reménytelen….Viszlát főnök! – lenyelte könnyeit és lerakta a telefont.
- Minden rendben Tündérek? – a nő megijedt a háta mögül érkező hangtól.
- Persze… csak próbáltam Apát elérni, de nem vette fel…
- Majd megpróbálod az enyémmel, de most gyere. – tenyerébe zárta a nő kezét. – Szedd össze ami kell és menjünk vissza.
- Rendben. – bólintott Sarah. Előhalászta táskáját és úgy ahogy volt, beleborította fiókjainak tartalmát. Bilincsének lánca megcsörrent landolás közben, de szerencséjére Tom nem figyelt fel rá. A férfi az ajtóban állt és az égre emelte fejét.
.jpg)
- Sose láttam még ilyennek az eget. – mondta és hátrafordította fejét az ágynál pakoló nőhöz. – Hátha, hamar lecsillapodik.
Sarah a férfi mögé lépett összepakolt csomagjával. Hátulról átkarolta a férfi derekát. Lábujjhegyre emelkedett és fejét a férfi vállára támasztotta. Együtt nézték a felhők közt dúló könyörtelen háborút.
- Bár úgy lenne… - sóhajtotta a nő. – De kétlem Tom… ki fogja tombolni magát…
- Ettől tartok én is…- egész testével a nőhöz fordult és megcsókolta.
- El kell tűnnünk erről az Isten verte szigetről Is… - mondta elszántan a csókból kiszakadva.
- Ilyen időbe kétlem, hogy engednek gépet fel és le szállni. – jobban mondva tudta, hogy nem. De inkább maradt a célozgatásnál, mintsem felvilágosítsa a férfit a tényekről.
Tom elmosolyodott. David üzenete megnyugtatta az ellenkezőjéről. Menedzsere – miközben Sarah aludt- hajnalban hívta és értesítette arról, hogy itt az ideje tovább állnia. Kisebb vita alakult ki köztük, mivel Tom kijelentette; a nő nélkül nem megy sehova. Hosszas vita után David végül beadta a derekát és hagyta, hogy Tom a nőt is magával vihesse a következő úti célnak kitűzött szigetre. Kora délutánra várta a magángépet, ami elrepíti őket a megsemmisülni készülő Tuvaluról.
.jpg)
- De ha mégis leszáll egy gép... – ujjait végigsimította a nő puha arcán. – Velem tartaná?
Sarah összeráncolta a homlokát. Egy gép? Ezek szerint Tomnak már le van zsírozva egy repülő?! Magában felnevetett. A férfi menedzsere nagyobb kapcsolatokkal rendelkezik, mint az ő híres neves F.B.I. –os főnöke?! De nem is érdekelte igazán felmerült kérdéseire a konkrét válasz. Tom azt akarja, hogy vele tartson. Meghatotta a férfi szeméből áramló törődés és mosolyra húzódott ajkakkal válaszolt:
- Veled Tom?! Bármikor… bárhova…
Köszönöm a komakt lányok:) mindegyikért külön hálás vagyok:) Viszont kövezzetek meg, nem direkt csinálom, de azt hiszem ez egy hosszabb novella lesz mint terveztem...:D:D még 5 rész biztos hogy hátra van:) de tényleg nem akarom húzni vele az időt:) Ideje megtudni lassan Nora az igazi édesanyja Billnek vagy sem:) Ma még felrakok egy szavazást is a leendő sztorival kapcsolatban.:) Holnap nem lesz rész, mert mamámhoz utazok és szombat este jövök haza:S:S Igyekszem hozni majd sakkban tartvát is és ámokfutást is lassan tényleg le kéne már zárnom. Köszönöm a sok türelmeteket is;) Jó olvasást és puszi nektek;)<3
%20bill.jpg)
- Remélem nem túl komoly… - közelebb gurította magát a lányhoz. Erre a percre várt azóta, miután kitette lábait szobájából a lány… újra a közelében lenni. Érezni, hogy valaki hisz neki és valóban mellette áll. Elképzelni se tudta, hogyan válthat ki belőle ilyen erős vonzalmat olyas valaki, akit voltaképp csak most ismert meg.
- Áhh… - legyintett a lány. – csak egy kis horzsolás, zúzódással. – mi a fenéket beszélsz Bess?! – dorgálta magát gondolataiban. Ennyit arról, hogy nem mondok semmit…
Bill elidőzött a lány arcán. Olyan bájosnak és elbűvölőnek látta. És az örökös megértő, életrevaló mosoly a lány arcán… valahogy erőt adott neki az élethez. Mélyen beszívta orrában a levegőt, csakhogy teljességében érezhesse Bess mézédes illatát. Tökéletesen illett karakteréhez a parfüm. Hírtelen nyilallás hasított keresztül agyán. A borzalmas fájdalomtól felüvöltve kapta kezét halántékára.
- Máris beleszerettél? – kérdezte a hang fejében. – Elég korai.. bár az is igaz, hogy rég volt már nő a közeledben…
- Fogd be!!. – válaszolta haragosan, szinte gyűlölettel. – Neked köszönhető.
Bess összevont szemöldökkel hátrált. Hírtelen nem tudta mi ütött a fiúba, de aztán leesett neki; Megint a testvére. Bill székéhez sietett és letérdelt a fiúhoz. Két kezével emelte fel a fejét, hogy belenézhessen szemeibe.
- Nyugalom… nyugalom. – csitítgatta fülébe suttogva a már remegő testet. – Légy erős az Istenért. Ne hagyd magad! – parancsolt rá határozottan.
- Nem megy… - nyögte ki a fiú. A hasító fájdalomtól már beszélnie is nehéz volt. Minél többször és gyakrabban „bújt” testébe testvére, annál jobban kínozta elméjét görcsös kínszenvedés.
- Dehogynem! A te tested… ha nem akarod, akkor ne hagyd…
Bill már nem tudott megszólalni. A hangok a fejében teljesen leblokkolták a külvilág zaját. Fogai összekoccantak a reszketéstől, mintha fázna. Teste mégis meleg volt. Szinte forró, ahogy Bess megérintette a fiú homlokát.
- A francba Bill! Szedd össze magad! - aggódva pofozgatta a fiút, akinek addigra már a szemei is felakadt.
- Ne ez legyen a legfontosabb… kifutunk az időből… már közel vagyunk…. a lány segíthet… Kérlek Bill….persze csak ha nem köt le a muffjának tanulmányozása… A szervezeted nem fogja sokáig bírni…
A hangok összekuszálódtak fejében és lehetetlennek tűnt számára kibogozni. Észlelte még a testének fokozatos hevülését, heves pulzusa lüktetését ereiben, végül az ájulat győzedelmeskedett rajta.
- A kurva életbe! – káromkodott Bess ijedten. Megragadta a szék két fogantyúját és rohanva tolta be Billt a fürdőbe. Hidegre állította a csapot és locsolni kezdte a fiú felhevült testét. Semmi. Bill ugyan úgy eszméletlenül terült el kerekesszékében. Bess a lehető legközelebb tolta a fiút a zuhanyhoz, és minden erejét összeszedve átemelte az ernyedt testet a zuhanykabin tálcájára. Meglepődött, a viszonylag könnyed testsúlytól. Peter-t az életbe nem emelte volna ilyen könnyedén át. A csempének döntötte a fiút, fejét előredöntötte.
Leráncigálta róla a szürke pólót és csupasz felsőtestére irányítva a rózsát, engedte a hidegvizet.
- Miért nem hagyod békén….?! – Bess félelmében már ordítva beszélt a fiú testében megbújó lélekhez. – nem veszed észre mit teszel vele… - a zokogás határán állt. A zuhany alatt ült Bill testét tartva. Csurom vizes volt már Ő is, de a fiú teste még mindig nem enyhült a tomboló láztól. Hiába tett bármit, nem reagált.
- Meg akarod ölni?! …. tényleg meg akarod Őt ölni…
És mi lesz akkor, ha tényleg a két keze közt fog meghalni a srác? Hogy hiába próbált segíteni, minden hasztalan volt. Ó Istenem, miért nem hívtam mentőt! Összeszorította szemeit, ahogy rátört a zokogás.
- Én nem tudok neked többet segíteni Bill… - suttogta szipogva, miközben karjai közé vonta a fiú testét és átölelve azt, ringatta magukat. A hideg víz minden egyes cseppjét érezte végigfutni hátán, amitől libabőrös lett. Teste reszketett a jéghideg víztől, de akkor sem szállt ki a fiú mellől.
- Fá..fázom… - a fiú akadozva, reszkető fogakkal préselte ki magából a szót.
Bess szemei felpattantak és eltolta magától Billt. Ahogy meglátta a meggyötört tejcsokoládé szemeket rá hunyorogni, még erőteljesebben kibontakozott belőle a sírás. Az aggodalma semmi perc alatt foszlott szét.
- Bill… - mosollyal simított végig kezével a fiú vizes arcán és újra magához ölelte. Él… és remélhetőleg életben is marad. Soha többet, nem kívánkozott még egy ilyen rohamot átvészelni a fiúval. Sem idegileg sem érzelmileg nem bírta volna még egyszer átélni. Újra végignézni mihasznán a fiút gyötrő fájdalmak tüneteit.
- Sose bántana… - mondta halkan a fiú. – ezt üzeni…
- De ezzel bánt. Túl sűrűn kínozza az elmédet. Össze fogsz omlani…
Bill gyönge karjait felemelve viszonozta a lány ölelését. Már nem fázott. Nem érdekelte a meztelen mellkasát érő hűvös vízfolyás.
- Addig nem… míg mellettem vagy… - jelentette ki eltökélten és még szorosabban fonta át karjait a lányon.
És siker:D:D úgy néz ki csak fel tudom rakni a részt:D:D Nem is beszélek tovább, jó olvasást és megint tolódik a novella... aszem lassan kisregény lesz belőle:P:D:D
A tehetetlenség volt maga a tüzesen égető pokol, ami Billt kínozta. Csak nézte gyönge lábait a kerekesszékben ülve és átkozta a percet, mikor hagyta a lányt csak úgy elrohanni. Biztosra vette, hogy megijesztette. Hiszen mit is képzelt?! Egy nap alatt zúdított rá mindent. Elég lehetett átvészelnie és megélnie a rohamokat, erre Ő még pluszba rátesz egy lapáttal és meg akarja csókolni…
- Idióta barom! – mérgében ernyedt lábaira csapot.
Azóta ült egy helyben, mióta Bess kisietett ajtaján. Fogalma sem volt arról, valóban a hívás miatt lett hírtelen mehetnéke a lánynak, vagy csak épp jókor jött a telefon, hogy könnyen megszabadulhasson tőle. Lehet nem is jön vissza, majd csak anyját értesíti telefonon a felmondásáról. Nem lepődne meg rajta… sőt, megértené. Megmarkolta a szék oldalán lévő kerekeket és előre hajtva azokat indult felkeresni Miss. Barkert. A Halon át egészen a konyháig gurult, ahol az idős hölgy éppen az asztalra terített.
- Oh… pont jókor jött fiatalember. – nézett kedvesen a fiúra Miss. Barker. – Épp a vacsorához terítek. Hatra Nora is hazaér, addig foglalj csak helyet. – az asztalfőre mutatott, ahol direkt nem volt kitéve szék.
- Nem vagyok éhes… - dünnyögte az orra alatt és elhúzta a száját, ahogy meglátta a sült csirkecombok hadát.
Miss. Barker felnevetett a fiú fancsali ábrázatán.
- Ne aggódj kedvesem, neked más lesz a menü.
Bill megvonta a vállát. Rohadtul nem izgatta, hogy mi a mai vacsora kínálat számára. Inkább azt akarta tudni, Bess hova is ment konkrétan és miért van ilyen sokáig távol. Tartott tőle, hogy Miss. Barker már pontosan tudja kérdéseire a választ.
- Bess haza ment? – puhatolózott óvatosan. Nem akarta, hogy az idős hölgy észrevegye; aggódik a lány távollétét illetően.
- Nem tudom Drágám. Épp, hogy csak elköszönt. Nem közölte hova megy.
- Értem. – Bill összeszorított ajkakkal bólintott. Ezzel sem lett okosabb.
- De mintha valami olyasmit hadart volna, hogy majd jön. – tette még hozzá Miss. Barker és Billre kacsintott szemüvege mögül.
Bill elmosolyodott. Nincs az a titok, ami fedve maradna az idős hölgy előtt. Minden apró jelet észrevesz és megfelelően értelmez is.
A kaputelefon érces csengése egészen a konyháig behallatszott. Bill úgy indult meg, mint akit puskából lőttek ki. Még Miss. Barker is meglepődött, milyen gyorsan tudja hajtani a kereket, ha akarja.
A fiú lefékezte sebesen guruló járművét a bejárati ajtónál és megnyomta a „video on” gombot. A mellkasában lüktető ketyere hatalmasat dobbant, amint meglátta a kapujukban ácsorgó lányt. Nem szólt bele, csak megnyomta a fekete gombot, minek hatására a kapu berregett és kettényílt.
Bess cipője hangosan kopott, miként végigsietett a kikövezett járdán. Tűkön ült az idegességtől. Remélte, hogy Nora még nem ért haza és Miss. Barkerrel is meg tudnak egyezni abban, hogy mostani elmenetele hármójuk közt maradjon. Na de mit mondjon Billnek? Ha megkérdezni, mi a fene volt ilyen sürgős nem válaszolhatja azt, hogy a barátja könnyebben megsérült és úgy érezte, ott a helye a korházban. És ha egyszerűen nem mondana semmit?! Úgy se tartozik rá, hát ne is faggassa ilyesmiről!
Bess lenyomta a kilincset és ahogy belépett az ajtón az a barna szempár fogadta, melytől a csókot is úgy kívánta. Egész testén végigfutott valamiféle jóleső bizsergés, ahogy felé mosolyodott a fiú. Órákon át el tudta volna nézni Bill különleges és csodálatos arcát. És az a vonzerő… Valami ismeretlen erő sugárzott a fiúból, amit meg akart fejteni… közelebbről érezni.
- Örülök, hogy visszajöttél. – Bill nem köntörfalazott. Azt mondta amit érzett. – Attól tartottam, hogy talán megbántottalak valamivel és…
- Dehogyis. – szabadkozott Bess rögvest és beljebb lépve becsukta maga mögött az ajtót. – Csak el kellett mennem… az egyik jó barátom korházba került. – maga is meglepődött hazug szavain. Jó barátja?! Konkrétan a párja… de most még csak gondolni se akart Peterre. Bill különleges vonzereje újra a rabjává tette, viszont most eszében sem volt menekülni előle…
