2011. nov. 6. 20:36 - írta Linike9114

Remélem ennek a résznek is örülni fogtok, bár ahogy észrevettem a KétLélek jobban izgatja a fantáziátokat:) Holnap nem biztos h tudok részt hozni, de igyekszem;)

Köszönöm a komaita*.* Jó olvasást:)

Sarah bár nem fázott, mégis jobban összehúzta magán a hatalmas pulóvert. A szél megkergült őrültként pusztította az útjába kerülő gyönge felépítésű házakat. Újabb pusztulás söpört végig a szigeten. Fejére szegett kapucniját is folyton lekapta a rohamos szélvihar, így már nem küzdött ellene és hagyta, hogy haját dobálja a szél.  A felettük tomboló vihar rémisztően feketére színezte az eget betakaró gomolyú felhőket. Füst szaga terjengett a levegőben és hatalmas lángok csaptak fel az egyik villámsújtotta kunyhóból. Sarah imákat mormolt magában és bizakodott benne, hogy nem sérült meg senki. Hátborzongató volt az összkép, amit a sziget jelenlegi állapota mutatott. Lehet ők is itt vesznek el ….Tom karja erősen szegezte magához, biztonságérzetet nyújtva, hogy amíg mellette van, nem történhet semmi baj. És el is hitte. A férfi eltökélten vágtatott mellette az utat törve kis kunyhójához. Mostanra már örült, hogy nem engedte a férfi egyedül visszatérni házához.

- A rohadt életbe! – káromkodta el magát a férfi komoran maga elé nézve.

Sarah követte a férfi zord tekintetét. A kunyhója előtt álltak, aminek ajtaját már messzire hordta a szél.

- Maradj mögöttem. – utasította a nőt Tom és maga mögé tolta a könnyed testet. Óvatosan közeledett a kunyhóhoz. A szél az ablakokat kivágva cibálta a függönyöket. Odabent minden feldúlva hevert szanaszét a padlón. Lenézett. Talpa alatt ragadt az alvadt vér. Egészen az ágytól az ajtóig végighúzódott a vastag, ragacsos vérfolyam. Alf már nem volt bent.

- Elmenekült a gyáva féreg. – sziszegte összezárt foga közt dühösen. Pedig megadta volna a magáét annak a rohadéknak, aki bántani merte Isabelt. De ami késik, nem múlik. Szándékában állt rögvest a nyoma után eredni a féregnek, amint lecsendesedik a vihar.

- Jézusom!- Sarah szájára tapasztotta a kezét, amint belépett a férfi után és tekintete körbepásztázta a helyiséget. Feldúlt házának látványa elborzasztotta.

- Ne aggódj Tündérek…- Tom a karjai közé zárta a rémült arcú nőt. – Majd rendbe hozzuk!

Homlokon csókolta a nőt majd eltolta magától.

- Maradj itt. Én körülnézek odakint. Lehet valahol a közelben húzta meg magát a rohadék!

Sarah bólintott. Ahogy a férfi kitette lábát a kunyhóból, a telefon után kezdett kutatni.

Kis fiókos szekrényének tetején nem volt. Az ágyban sem találta, hiába górt le minden ágyneműt a földre.

- A francba.. a francba, a francba… - káromkodott halkan, a földön heverő tárgyakat górálva. Letérdelve húzta ki az ágya alatt heverő tárgyakat.

- Na végre. – erősen megragadta a hatalmas készüléket és Jerry számát tárcsázta.

- Hajnal óta próbáltalak hívni Sarah! – a búgás megszűnésével Jerry dorgáló hangja jelentkezett a túloldalon.

- Gondoltam. – fújtatta a nő. A vétel zavaros de még hallható volt.

- Mégis mi a fene ütött beléd?! A gépet nem engedték felszállni Sarah! Azt mondják… - a férfi szemöldökét dörzsölve lehajtotta a fejét a vonal másik végén. Dorgáló hangneme megszűnt és kissé aggódóan folytatta. – Azt mondják Sarah, hogy hatalmas horderejű hurrikán fog végigsöpörni a szigeten…

Sarah megmukkanni se tudott hírtelen. Pontosan tudta, mi rejlik a szavak mögött. Magyarán mondva a vihar a földdel egyenlővé teszi a szigetet, velük és a lakosokkal együtt.

- Igyekszem mindent megtenni, hogy egy gép érted menjen, de nem lesz könnyű menet…

- Mégis mikorra várható Jerry? – az ablakhoz lépett és az eget kémlelte. Már tudta, hogy a fekete gomolyag közül, bármikor előbukkanhat a vadul cikázó tölcsér, magának követelve mindent, ami csak az útját állja.

- Ottani idő szerint 17:54-kor percre pontosan a NASA műholdas felvételei szerint.

- A kurva életbe főnök… - Sarah szemei könnyel gyűltek be. Már a modorát is félretette a felettesével szemben. – Még ha fel is engednek egy gépet…. nem fog időben ideérni.

Jerry a faliórájára pillantott. Bassza meg! Igaza van… hogyan is lehetett ilyen felelőtlen. Többször kellett volna ellenőriznie a műholdas felvételek által ábrázolt frontátvonulást. Akkor időben kimenthette volna abból a tomboló pokolból. Tommal szembeni megszállottságának köszönhetően halálra ítélte saját ügynökét.

- Mint mondtam; igyekszem mindent megtenni. Talán egy szomszédos országból sikerül.

Sarah lemondóan megcsóválta a fejét.

- Te is tudod, hogy reménytelen….Viszlát főnök! – lenyelte könnyeit és lerakta a telefont.

- Minden rendben Tündérek? – a nő megijedt a háta mögül érkező hangtól.

- Persze… csak próbáltam Apát elérni, de nem vette fel…

- Majd megpróbálod az enyémmel, de most gyere. – tenyerébe zárta a nő kezét. – Szedd össze ami kell és menjünk vissza.

- Rendben. – bólintott Sarah. Előhalászta táskáját és úgy ahogy volt, beleborította fiókjainak tartalmát. Bilincsének lánca megcsörrent landolás közben, de szerencséjére Tom nem figyelt fel rá. A férfi az ajtóban állt és az égre emelte fejét.

- Sose láttam még ilyennek az eget. – mondta és hátrafordította fejét az ágynál pakoló nőhöz. – Hátha, hamar lecsillapodik.

Sarah a férfi mögé lépett összepakolt csomagjával. Hátulról átkarolta a férfi derekát. Lábujjhegyre emelkedett és fejét a férfi vállára támasztotta. Együtt nézték a felhők közt dúló könyörtelen háborút.

- Bár úgy lenne… - sóhajtotta a nő. – De kétlem Tom… ki fogja tombolni magát…

- Ettől tartok én is…- egész testével a nőhöz fordult és megcsókolta.

- El kell tűnnünk erről az Isten verte szigetről Is… - mondta elszántan a csókból kiszakadva.

- Ilyen időbe kétlem, hogy engednek gépet fel és le szállni. – jobban mondva tudta, hogy nem. De inkább maradt a célozgatásnál, mintsem felvilágosítsa a férfit a tényekről.

Tom elmosolyodott. David üzenete megnyugtatta az ellenkezőjéről. Menedzsere – miközben Sarah aludt- hajnalban hívta és értesítette arról, hogy itt az ideje tovább állnia. Kisebb vita alakult ki köztük, mivel Tom kijelentette; a nő nélkül nem megy sehova. Hosszas vita után David végül beadta a derekát és hagyta, hogy Tom a nőt is magával vihesse a következő úti célnak kitűzött szigetre. Kora délutánra várta a magángépet, ami elrepíti őket a megsemmisülni készülő Tuvaluról.

- De ha mégis leszáll egy gép... – ujjait végigsimította a nő puha arcán. – Velem tartaná?

Sarah összeráncolta a homlokát. Egy gép? Ezek szerint Tomnak már le van zsírozva egy repülő?! Magában felnevetett. A férfi menedzsere nagyobb kapcsolatokkal rendelkezik, mint az ő híres neves F.B.I. –os főnöke?! De nem is érdekelte igazán felmerült kérdéseire a konkrét válasz. Tom azt akarja, hogy vele tartson. Meghatotta a férfi szeméből áramló törődés és mosolyra húzódott ajkakkal válaszolt:

- Veled Tom?!  Bármikor… bárhova…