Remélem ennek a résznek is örülni fogtok, bár ahogy észrevettem a KétLélek jobban izgatja a fantáziátokat:) Holnap nem biztos h tudok részt hozni, de igyekszem;)

Köszönöm a komaita*.* Jó olvasást:)

Sarah bár nem fázott, mégis jobban összehúzta magán a hatalmas pulóvert. A szél megkergült őrültként pusztította az útjába kerülő gyönge felépítésű házakat. Újabb pusztulás söpört végig a szigeten. Fejére szegett kapucniját is folyton lekapta a rohamos szélvihar, így már nem küzdött ellene és hagyta, hogy haját dobálja a szél.  A felettük tomboló vihar rémisztően feketére színezte az eget betakaró gomolyú felhőket. Füst szaga terjengett a levegőben és hatalmas lángok csaptak fel az egyik villámsújtotta kunyhóból. Sarah imákat mormolt magában és bizakodott benne, hogy nem sérült meg senki. Hátborzongató volt az összkép, amit a sziget jelenlegi állapota mutatott. Lehet ők is itt vesznek el ….Tom karja erősen szegezte magához, biztonságérzetet nyújtva, hogy amíg mellette van, nem történhet semmi baj. És el is hitte. A férfi eltökélten vágtatott mellette az utat törve kis kunyhójához. Mostanra már örült, hogy nem engedte a férfi egyedül visszatérni házához.

- A rohadt életbe! – káromkodta el magát a férfi komoran maga elé nézve.

Sarah követte a férfi zord tekintetét. A kunyhója előtt álltak, aminek ajtaját már messzire hordta a szél.

- Maradj mögöttem. – utasította a nőt Tom és maga mögé tolta a könnyed testet. Óvatosan közeledett a kunyhóhoz. A szél az ablakokat kivágva cibálta a függönyöket. Odabent minden feldúlva hevert szanaszét a padlón. Lenézett. Talpa alatt ragadt az alvadt vér. Egészen az ágytól az ajtóig végighúzódott a vastag, ragacsos vérfolyam. Alf már nem volt bent.

- Elmenekült a gyáva féreg. – sziszegte összezárt foga közt dühösen. Pedig megadta volna a magáét annak a rohadéknak, aki bántani merte Isabelt. De ami késik, nem múlik. Szándékában állt rögvest a nyoma után eredni a féregnek, amint lecsendesedik a vihar.

- Jézusom!- Sarah szájára tapasztotta a kezét, amint belépett a férfi után és tekintete körbepásztázta a helyiséget. Feldúlt házának látványa elborzasztotta.

- Ne aggódj Tündérek…- Tom a karjai közé zárta a rémült arcú nőt. – Majd rendbe hozzuk!

Homlokon csókolta a nőt majd eltolta magától.

- Maradj itt. Én körülnézek odakint. Lehet valahol a közelben húzta meg magát a rohadék!

Sarah bólintott. Ahogy a férfi kitette lábát a kunyhóból, a telefon után kezdett kutatni.

Kis fiókos szekrényének tetején nem volt. Az ágyban sem találta, hiába górt le minden ágyneműt a földre.

- A francba.. a francba, a francba… - káromkodott halkan, a földön heverő tárgyakat górálva. Letérdelve húzta ki az ágya alatt heverő tárgyakat.

- Na végre. – erősen megragadta a hatalmas készüléket és Jerry számát tárcsázta.

- Hajnal óta próbáltalak hívni Sarah! – a búgás megszűnésével Jerry dorgáló hangja jelentkezett a túloldalon.

- Gondoltam. – fújtatta a nő. A vétel zavaros de még hallható volt.

- Mégis mi a fene ütött beléd?! A gépet nem engedték felszállni Sarah! Azt mondják… - a férfi szemöldökét dörzsölve lehajtotta a fejét a vonal másik végén. Dorgáló hangneme megszűnt és kissé aggódóan folytatta. – Azt mondják Sarah, hogy hatalmas horderejű hurrikán fog végigsöpörni a szigeten…

Sarah megmukkanni se tudott hírtelen. Pontosan tudta, mi rejlik a szavak mögött. Magyarán mondva a vihar a földdel egyenlővé teszi a szigetet, velük és a lakosokkal együtt.

- Igyekszem mindent megtenni, hogy egy gép érted menjen, de nem lesz könnyű menet…

- Mégis mikorra várható Jerry? – az ablakhoz lépett és az eget kémlelte. Már tudta, hogy a fekete gomolyag közül, bármikor előbukkanhat a vadul cikázó tölcsér, magának követelve mindent, ami csak az útját állja.

- Ottani idő szerint 17:54-kor percre pontosan a NASA műholdas felvételei szerint.

- A kurva életbe főnök… - Sarah szemei könnyel gyűltek be. Már a modorát is félretette a felettesével szemben. – Még ha fel is engednek egy gépet…. nem fog időben ideérni.

Jerry a faliórájára pillantott. Bassza meg! Igaza van… hogyan is lehetett ilyen felelőtlen. Többször kellett volna ellenőriznie a műholdas felvételek által ábrázolt frontátvonulást. Akkor időben kimenthette volna abból a tomboló pokolból. Tommal szembeni megszállottságának köszönhetően halálra ítélte saját ügynökét.

- Mint mondtam; igyekszem mindent megtenni. Talán egy szomszédos országból sikerül.

Sarah lemondóan megcsóválta a fejét.

- Te is tudod, hogy reménytelen….Viszlát főnök! – lenyelte könnyeit és lerakta a telefont.

- Minden rendben Tündérek? – a nő megijedt a háta mögül érkező hangtól.

- Persze… csak próbáltam Apát elérni, de nem vette fel…

- Majd megpróbálod az enyémmel, de most gyere. – tenyerébe zárta a nő kezét. – Szedd össze ami kell és menjünk vissza.

- Rendben. – bólintott Sarah. Előhalászta táskáját és úgy ahogy volt, beleborította fiókjainak tartalmát. Bilincsének lánca megcsörrent landolás közben, de szerencséjére Tom nem figyelt fel rá. A férfi az ajtóban állt és az égre emelte fejét.

- Sose láttam még ilyennek az eget. – mondta és hátrafordította fejét az ágynál pakoló nőhöz. – Hátha, hamar lecsillapodik.

Sarah a férfi mögé lépett összepakolt csomagjával. Hátulról átkarolta a férfi derekát. Lábujjhegyre emelkedett és fejét a férfi vállára támasztotta. Együtt nézték a felhők közt dúló könyörtelen háborút.

- Bár úgy lenne… - sóhajtotta a nő. – De kétlem Tom… ki fogja tombolni magát…

- Ettől tartok én is…- egész testével a nőhöz fordult és megcsókolta.

- El kell tűnnünk erről az Isten verte szigetről Is… - mondta elszántan a csókból kiszakadva.

- Ilyen időbe kétlem, hogy engednek gépet fel és le szállni. – jobban mondva tudta, hogy nem. De inkább maradt a célozgatásnál, mintsem felvilágosítsa a férfit a tényekről.

Tom elmosolyodott. David üzenete megnyugtatta az ellenkezőjéről. Menedzsere – miközben Sarah aludt- hajnalban hívta és értesítette arról, hogy itt az ideje tovább állnia. Kisebb vita alakult ki köztük, mivel Tom kijelentette; a nő nélkül nem megy sehova. Hosszas vita után David végül beadta a derekát és hagyta, hogy Tom a nőt is magával vihesse a következő úti célnak kitűzött szigetre. Kora délutánra várta a magángépet, ami elrepíti őket a megsemmisülni készülő Tuvaluról.

- De ha mégis leszáll egy gép... – ujjait végigsimította a nő puha arcán. – Velem tartaná?

Sarah összeráncolta a homlokát. Egy gép? Ezek szerint Tomnak már le van zsírozva egy repülő?! Magában felnevetett. A férfi menedzsere nagyobb kapcsolatokkal rendelkezik, mint az ő híres neves F.B.I. –os főnöke?! De nem is érdekelte igazán felmerült kérdéseire a konkrét válasz. Tom azt akarja, hogy vele tartson. Meghatotta a férfi szeméből áramló törődés és mosolyra húzódott ajkakkal válaszolt:

- Veled Tom?!  Bármikor… bárhova…

Remélem még emlékeztek erre a sztorira:(:D sajnálom, h csak mos lett rész belőle, de már túl akarok adni rajta, szóval igyekszem is azt a maradék pár részt hamar hozni és lezárni végre ezt a törtit. Holnap igyekszem hozni egy sakkba tartvát és egy Két lékek részt is:) Köszönöm a komikat a kitartást, és mindent amit csak adtok:)

Sarah már az idejét sem tudta, mikor volt utoljára férfival. Úgy kívánta Tomot, mint egy dús növény az éltető vizet. Teljesen magába akarta szívni a férfit. Eggyé válni vele. Megadni mindent, amire csak vágyik, cserében azért a védelemért, amit kap. Ujjai minden egyes kockát kitapogattak a gondosan kidolgozott hason. Ajkai megállás nélkül, mohón falták a férfi száját. Vehemenciája a plafont verdeste, mégis hírtelen megálljt rendeltetett el. Elszakadt a férfitól és elhúzódott tőle.

- Is, én nem akartam… - Magyarázkodott zavartan Tom. Irtózatosan érezte magát, azért amit tett vagy legalábbis tenni készült, de meg mert volna esküdni rá, hogy úgy érezte; a nő is akarja. Esze ágában sem volt bármilyen testi kontaktussal lerohanni a nőt, főleg azok után, hogy ziláltan, zavarodottan és rettegve jött el este hozzá. Ő csak meg akarta nyugtatni. Védelmet biztosítani minden szempontból, ahogy csak kitelt tőle, de mikor Isabel ajakit a száján érezte és a nő könnyed teste az ölébe simult elvesztette önuralmát. Győzedelmeskedett a testi vágy és igen, szeretkezni akarat a nővel.

- Tudom… ne haragudj. Én voltam a hülye. – a nő nem mert a férfira nézni. Hogyan is mert volna? Szíve hevesen lüktetett, annyira kívánta még mindig a férfit, de nem feküdhetett le vele. Hidegen hagyta, hogy Jerry és a többi munkatársa mit is gondolna róla, ha megtudnák; teste nagy részben aratta annak sikerét, hogy rács mögé dughatják a zenészt. Tomra volt tekintettel. Miatta nem hagyta, hogy megtörténjen. Bűntudata Tommal kapcsolatban minden együtt töltött perccel csak erősödött. Bár még szóval sose mondta neki a férfi, belül mégis érezte; feladata végcélhoz ért. Tom féltése és törődése tükrözte elnyomott érzéseit. A legborzasztóbb az volt az egészben, hogy az érzés kölcsönössé vált Sarah részéről is. Beleszeretett a férfiba. Sőt, megannyiszor játszott már a gondolattal; mi lenne, ha sose hagynák el Tuvalut. Ha örökké itt maradnának ketten. De tudta; lehetetlen. Jerry személyesen jönne érte, ha pedig menekülni próbálna Tommal, főnöke élete végéig üldözné őket. Nem volt más választása. Hiába hitte és bízott is a férfi ártatlanságába, mégis muszáj lesz neki visszacsábítania az Államokba ahhoz, hogy segíteni tudjon majd neki.

Sarah összeráncolta homlokát, amint kitekintett az ablakon. Vastag, fekete felhőtakaró szegélyezte az eget. Fogalma sem volt róla, hogy tulajdonképpen nappal vagy még este van. A villámok egészen mélyre nyúltak, s fényük hátborzongatóan világította meg a dühöngő óceán magasra csapó hullámait. Vissza kéne mennie a házába. Ki tudja Alf él-e még egyáltalán, vagy a szúrt sebének köszönhetően a padlóján vérzett el. Jerrynek is telefonálnia kéne, főleg az időjárást illetően. Ha nagy vihar van készülőben szednie kell a sátorfáját azonnal. Felpattant az ágyból és belebújtatta lábait cipőjébe.

- Hova készülsz? – Tom zavarosan összevonta szemöldökét. Odakint rettenetes szélvihar tombolt, a nő pedig oda akar kivágtatni?!

- Vissza kell mennem. -  jelentette ki könnyedén a nő és feltette fejére Tom pulcsijának kapucniját.

- Azt már nem! – elszántságát mutatva karon ragadta a nőt és visszarántotta az ágyra.

Sarah halk puffanással érkezett a matracra és dühösen véste pillantását a férfiéba. Bármilyen makacs is legyen Tom, neki mennie kell, méghozzá egyes egyedül. Kitépte karját a bilincsként fogva tartó kézből és újra felállt.

- Tudom, mit teszek Tom! Felnőtt nő vagyok, senkim sem vagy, hogy megszabd mit tegyek!

A nő hírtelen, felbőszült szavai hatalmas nagy pofonként értek célba Tomnál.

- Szóval senkid sem vagyok! – ismételte idegesen, enyhe sértéssel a hangján Tom. – Akkor mégis mi a lófaszért hozzám jöttél el este?! – ordítva kérte számon a nőt. Mégis mi ütött ilyen hírtelen a nőbe?

- Nem úgy értettem. – sóhajtotta elgyötörten a nő. Nincs ideje magyarázkodásra, vagy értelmetlen veszekedésre. Minél hamarabb vissza kell érni a házba. Jerry már vagy ezerszer hívhatta helyzetjelentést adni az Alf szállítására érkező géppel kapcsolatban. – De értsd meg, vissza kell mennem most!

- Akkor veled megyek. – Tom ellentmondást nem tűrően nézett a nőre és magára kapta cipőit. Nem hagyhatta – és nem is akarta hagyni - hogy a nő egymaga térjen vissza oda ahol nemrég megtámadták és feltehetően a támadója is ott tartózkodik még.

Sarah nem ellenkezett. Rájött; többre jut, ha enged a férfi akaratának, mintsem ismét ellene szegüljön. Ahogy Tom lenyomta a kilincset a szél kicsapta az ajtót. Sarah Tom karjába fonta kezét és elindultak a süvöltő vihar csavarta fák maradványai közt.

*

Lecsavarta a hangerőt. A hangfalak dübörgése rögvest megszűnt. Már a hangos basszusgitár sem nyugtatta pattanásig feszült idegeit. Ujja várakozón doboltak a kormányon. Várt. Már vagy több mint egy órája ült autójában a nő háza előtt. Semmi fény nem szivárgott a leengedett redőnyök apró lyukai közt. Vajon hol van és mit csinál? És ami a legfontosabb; egyedül van oda ilyen késő estig?

Elővette mobilját és Ann számát tárcsázta.

- A picsába! – teljes erejéből beleütötte öklét a kormányba, ahogy meghallotta a sípoló hangot, majd a beprogramozott gép, rideg hangon közölte: A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető…

Ismét benyomta a cd lejátszó zöld gombját és a hangfalak felhördültek megremegtetve a műszerfalat és ablakokat.  A motor ádázan felbődült amint elfordította a kulcsot. Nem bírt egyhelyben ülni tovább. Felkacagott, ahogy meglátta magát a visszapillantó tükörben. Úgy festett, mint egy eszelős őrült. Kémkedd a saját barátnője után. Legalábbis remélte, hogy Ann-t annak tudhatja még be. Lassan engedte fel a kuplungról lábát és elindult. Éppen kanyarodott le az utcáról, de még látta a ház elé érkező fénycsóvát. Megfordult. Még szerencse, hogy nincs már nagy forgalom és az utak majdhogynem kihaltak. Egy sárga taxi parkolt le a nő háza előtt. Bill még levegőt is elfelejtett venni, ahogy  meglátott egy férfit, aki kinyitotta a hátsó ülés ajtaját. A nő ott állt, talpig krémszínű ruhájában. A férfi átkarolta a derekát és az ajtóhoz kísérte. Bill nem nézte tovább, a gázra taposott és hangos kerékcsikorgással hajtott el a nő háza előtt. Mi mást tehetett volna? Rendezzen jelenetet az utca kellős közepén? Alázkodjon meg még jobban a nő előtt? Azt már nem. Csalódott. Elvárta volna, hogy legalább Ann kimondja kapcsolatuk végét, nem pedig kétségek közt hagyva a dolgot más társaságát keresi.

Ann hátrakapta fejét a füstölgő gumik hangjára. Felismerte a kocsit, s annak tulajdonosát.

- Micsoda őrült. – nyomatékosította a mellette álló férfi.

- Vannak még ilyen emberek. – visszafordult a férfihoz. – Köszönöm az estét Dr. Wilmer. – elővette táskájából kulcscsomóját és az ajtóhoz lépett.

- Ugyan én köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat engesztelés képen. Még sosem esett meg velem, hogy összecseréltem két leletet. Nagyon sajnálom.

- Semmiség. –legyintett Ann és kinyitotta lakásának ajtaját. Nem vágyott másra, mint egy jó meleg fürdőre egyedül. Pontosan tudta, mit gondolhat most róla Bill. Egy utolsó, szemét kis ribancnak vélheti, pedig nem tett semmi rosszat, csak elfogadott egy vacsorát, cserében azért, hogy téves leleteket kapott az orvostól. Talán fel kéne hívni? De a gondolat meg is semmisült. Minek magyarázkodjon? Az egész kapcsolatuk azért tart ott ahol, mert Bill nem hallgatta végig. Most se lenne másképp. Elbúcsúzott az orvostól és magára zárta ajtaját. Levendula illata terjengett, ahogy a mély kád egyre jobban megtelt a gőzölgő meleg vízzel. Fáradt volt és kimerült. Idegileg tönkre vágta a hét folyamán zajló gondok. Bill-el való kapcsolata valóban zárt vágányra futott…

Jajj csajok!! Köszönöm, hogy még így is kitartotok mellettem:/ A főnököm teljesen meg van kattanva.. elvárná h minden nap dolgozzunk 10 órában... nos én csak 6 napot válaltam:/ ez a hónap ilyen lesz sajnos:/ de 2 hónapot fogok össz vissz dolgozni itt, és után ismét a régi leszek;) Köszönöm a komikat, meg a díjat, majd azt is küldöm tovább;) Puszi nektek

- Bocs, de nem tudok mást adni. – Tom egy nagy méretű fehér pólót nyújtott a nőnek, aki bele is bújt rögtön. Bedőlt az ágyba és magára húzta a takarót. Nagyot szippantott a levegőbe, ami a férfi illatával volt telítve. Megnyugvással töltötte el és rájött, hogy imádja ezt az illatot. Legszívesebben az egész fejét a párnába fúrta volna, csak hogy álmában is érezhesse.

- Gyere ide. – nyújtotta ki kezét Sarah az ágy mellett álló férfinak. Nem akarta megzavarni Tom éjszakáját. És főként, nem akarta kitúrni a saját ágyából. Kellemetlenül érezte magát, ahogy nézte a férfi tétova tekintetét. Látta rajta is hogy fáradt, mégsem mert csak úgy visszafeküdni saját ágyába.

Tom lerúgta lábáról a cipőt, lekapta pólóját és Sarah mellé feküdt. Fedetlen felsőteste oltalmazón vonta körül az enyhén reszkető nőt.

- Nem lesz semmi baj Tündérke… nem lesz semmi baj… - duruzsolta a nyugtató szavakat, miközben lágyan a nő haját simogatta. Odakint az egyre erősödő szél hangos süvítéssel incselkedett a fák ágaival. Az ég hangos dördüléseket hallatott, amitől még a ház ablakának üvege is beleremegett. Néha még a villám fénye is beköszöntött rajtuk. Ismét egy oltárian nagy vihar van készülődőben és Tom ennek a tudatában is volt. David majdhogynem minden egyes nap tájékoztatta az időjárás viszontagságairól és kerek perec kijelentette, ha akkora erejű vihar éri a szigetet, ami talán kockáztatja Tom épségét, akkor nincs más választása minthogy, új „búvóhelyet” kell Tomnak biztosítania.

A férfinak viszont esze ágában sem volt, megint egy ismeretlen kis szigeten landolni és bezárkózni a négy fal közé. És ugyan, hogy hagyhatná itt Isabelt?! Már képtelen volt elszakadni a nőtől. Karjai olyan közel húzta a didergő női testet amennyire csak lehetett. A sötét szoba nyugalmában hallotta a nő ütemes, halk szuszogását. Rajta is kiült a kimerültség és lehunyva a szemeit alvásra próbálta késztetnie magát, de hiába. Egy hang nem hagyta aludni. Egy  hang, ami nem a nő egyenletes lebegővétele volt. Ezt a hangot belül hallotta. Izgatott, szapora, heves és egyenest a mellkasából érkezett. A zajongó kütyü fel le liftezett gyomrától egészen a torkáig, nyugvást nem hagyva neki. De nem bánta. Sőt hatalmas mosolyt csalt az arcára. Megcsókolta az alvó nő nyakát, majd a füléhez bújva csak egy szót mormogott alig halhatóan.

Jerry egy valamit tanult meg az évek során. A munkát sose vidd haza. És ezt be is tartotta . Akár a kabátját, az F.B.I. fegyelmezett, hűvös főnöke jelmezt is rögtön levetette magáról, ahogy belépett az ajtón. Tágas lakása modern volt a javából, mégsem érezte magát igazán otthon. Az esztétikus berendezést jegyese Becky Swanson intézte nyomban, ahogy összeköltöztek. Jerry kedvenc vászon anyaggal vont olvasó fotele landolt is a többit szakadt, vacak kacattal, mert Becky igényeihez és flancos ízlésének nem voltak megfelelők. Nem volt könnyű megválnia agglegény, nyugalmas életétől, de a nőért képes volt feláldozni bármit, amit eddig kedvesnek tartott. Igazi házi papucs. Sokszor nevetett ezen magában, ha csak arra gondolt, mi más szóval is illethetnék még kollégái ha otthon látnák. Talán már nem is papucs, hanem rózsaszín bolyhos mamusz lett. A nappali tisztaságról és makulátlan rendről árulkodott, mint mindig. Katonás sorba rakva a könyvek, műfaj és név alapján kategorizálva. Frissen vágott virág a dohányzóasztal kristályvázájában. Tudta jól, ha a legfelső polcon végighúzná az ujját, még ott sem találna rafináltan elbújt porcicák hadára.  Legszívesebben begórta volna aktatáskáját a sarokba, levetődött volna a kanapéra és az asztalra feltett lábakkal, sörrel a kezében nézte volna a ma esti meccset.

- Megint sokáig voltál. Tudod, hogy nem szeretek egyedül vacsorázni. – Becky a konyhából lépett elő és üdvözléskép megcsókolta párja arcát. Hosszú aranyszőke haja copfba volt kötve, szemei füstösre sminkelve. Elegáns türkiz koktélruhát viselt Jerry nagy meglepetésére.

- Készülsz valahova?

Becky lemondóan sóhajtott egyet, majd megrázta a fejét. – Nem. Épp ez az, hogy nem rég érkeztem meg. Egy órát vártam rád Jerry az étteremben.

- A szentségit!… - káromkodta el magát Jerry, miközben homlokára csapott. Teljesen megfeledkezett a ma este ígért vacsoráról. – Ne haragudj Szívem. Ez a mostani ügy totál elveszi a figyelmem minden egyéb másról.

- Azt észrevettem. Még rólam is… - kedvtelensége kiült az arcára, ezzel is erősítve a férfi bűntudatát.

- Ígérem Szívem holnap este bepótoljuk. Ahogy végeztem haza jövök és…

- Ma van az évfordulónk és nem holnap. – szakította félbe a férfit.

- Tudom de… - a nőhöz lépett és átölelte derekát. – Legalább hagyd, hogy jóvá tegyem. – hatalmas kezét a nő arcára tette és végigszántotta ujjait a porcelán bőrön.

- Az utóbbi időben eltávolodtál tőlem. Már be se avatsz a mostani ügyetekbe, amin ennyit dolgozol. Már nem bízol bennem? – az angyali szemek repdesése mindig hatással volt Jerryre.

- Már hogyne bíznék benned. – szabadkozott ellenmondást nem tűrve a férfi. – Ha szeretnéd, már most el is kezdem. – Leült a kanapéra és az ölébe húzta a nőt. – De előre szólok, ismered a mostani ügyem gyanúsítottját.

- Jézusom…- tette szája elé a kezét szörnyülködve. – Mégis ki az?

Jerry szeme összeszűkült és gyűlölet csapott fel benne.

- Tom… Tom Kaulitz.

- Ezt nem hiszem el… - hüledezett.

- El fogom kapni. – jelentette ki elszántan és megcsókolta a nőt. Becky gyámoltalanul bólintott, majd a férfi karjai közé bújt, hogy elrejtse Jerry elől rosszindulatú mosolyát.

Sarah megállás nélkül futott. Menekült az életéért. Nem nézett hátra üldözőjére, próbált a sűrű erdő közepében nyomtalanul eltűnni. Lábai éppen, hogy súrolták a talajt, olyan volt, mintha egyenesen szállna. A félelem ismét átborzongatta testét. Tom! Hol vagy?! Üvöltött, amennyire csak bírták a hangszálai. A távolban egy alak bukkant fel. Ahogy egyre gyorsabban kapkodta lábait az árnyas arc kitisztult és megelevenedett. A gúnyos mosoly megvillant a magas fák közt átszűrődő fényben. Sarahnak ismerős volt az a mosoly… és azok a szemek. Ismerte azokat a szemeket, valahol már látta őket. Velejéig gonosz méregzöld szempár. Lábainak megálljt parancsolva megállt és kétségbeesetten nézett körül menekülő út után keresve. Már halotta a háta mögött közeledő férfi lihegését. Bekerítették… nincs kiút… neki most vége.

- Is… az istenért… Is!!!

Sarah szemei felpattantak a rázogatástól.

- Rosszat álmodtál? – kérdezte értetlenül a rémült nőre nézve. A nő a frászt hozta rá. Fogalma sem volt mi történhetett, egyszer csak arra kelt, hogy valaki erőteljesen hátba rúgja. Még mindig érezte az apró láb nyomát a gerince mentén.

- Nem voltál velem… nem voltál velem Tom… és… és én… úgy féltem. – hebegte a nő a sírás határán. Még felfogni se volt ideje, hogy mindaz, amit az előbb átélt és érzett, csak egy rémálom volt csupán, nem a valóság. Belecsimpaszkodott a férfi nyakába és gyermekien rávetette magát. Nem akarta elengedni, biztonságban akarta érezni magát mellette.

- Héé.. nyugi.. nyugi.. – simogatta a nyakában kapaszkodó nő nyakát. – Itt voltam végig… nem mentem sehova. Nem is fogok, ha nem akarod Tündérke.

Sarah Tom ölébe fészkelődött. Fejét egyenest a szilárd izomzatú mellkasra hajtotta.

- Éreznem kell, hogy itt vagy velem…

Tom megcsókolta Saraht. Lassan kóstolgatta a puha könny itatta ajkakat. Vágya felhevült és megállíthatatlanná meredt, ahogy érezte ágyékára ülni a nőt. Ujjai bebarangoltak a nagy póló alá és a nő melleit cirógatták. Megálljt akart parancsolni magának, amint elszakadtak ajkaik. Félt, hogy túl messzire ment és ezzel csak megrémisztette Isabelt.

Sarah viszont nem volt már rémült. Sőt, ajkai pajkos, édes kis mosolyra húzódtak és Tom nyakára tapadva csókolták tovább a férfit.

Nem lett valami hosszú, ezért előre is bocsánat, de időm kevés hangulatom zavaros és wááá a munka meg fárasztó:( Jó olvasást, most hétvégén már tényleg benézek mindenkihez!!!Képeket sajna nincs már erőm rakni:(

Bill Kaulitz mindig is maga volt az eltökélt, makacs öszvér. Önfejűsége ellen, aligha tehetett ellen bárki is. Most sem volt másképpen. Utóbbi napokban kikérte anyja – Simon - tanácsát, az Ann-nel történt viszályukkal és úgynevezett „szünetelésükkel” kapcsolatban. Simon nem mondott mást, minthogy Bill adjon még időt a nőnek, hiszen amint dűlőre jut Ann, valószínűleg úgyis jelentkezik, hogy tisztázzák a dolgokat maguk közt. Bill persze helyeslőn bólogatott édesanyja szavaira, de amint belesüppedt piros Audi A6 –os autójának krémszínű bőrülésébe, máris megváltozott a tervezett útvonala. Nem róla mintázták a Türelem mintaszobrát és még ha fegyvert szegeznének a tarkójához, azzal a paranccsal, hogy vezessen haza, üljön nyugodtan a seggén és várja a nő jelentkezését, akkor inkább saját maga húzná meg a ravaszt, mintsem úgy tegyen. Látnia kellett Annt. Már nem bírta tovább a hiányát. Nem bírta a tehetetlenséget, a kételyeket ami köztük maradt. Bár megfordult a fejében annak a lehetősége, hogy ha most odaállít a nőhöz és követeli a pontos választ: „Vége vagy Sem” címmel, akkor azzal csak még jobban ront a helyzeten, viszont akkor is tudni kell. Elfordította kulcsát és a motor halkan felbőgött. Balkezével a lehúzott ablak keretére könyökölt és beletúrt sötét, dús hajába.

- Istenem, most segíts! . – fújtatta magának és kikanyarodott a háza előtti feljáróról.

Sarah azt hitte egy pillanatra, hogy megzavarodott. Agyában kellemetlen zsibbadást érzett, mintha ezernyi kis hegyes reszelővel játszanának idegszálain. Még mindig az őt ért támadás hatásának alatt állt. Jobb kezén – amivel a kést szorította, majd döfte bele Alfba – rövid, de mégis elég mély, vágott seb éktelenkedett. Fájnia kellett volna, vagy legalább egy idegnek nyilallnia kellett volna a tenyere közepébe, Ő még sem érzékelt semmit. Kifejezéstelen arccal, árnyas tekintettel maga elé meredve szedte lábát a nyirkos, letaposott gazon. Már az est végtelen sötétje sem zavarta. Nem érdekelte, hogy az orráig tovább nem lát, pontosan tudta az irányt. A szél süvített a terebélyes lombkoronák közt, mégis fülledt meleg érzetét keltette. Az eget, veszélyt sugalló, fekete gomolyú felhők határolták. Vihar volt készülőben. De még mekkora vihar. Sarah meg sem állt addig, míg a fénylakkal kent falépcsők elé nem ért. Kettesével szedve a lépcsőket ért az ajtóhoz és élesen bekopogott. Kis idő múlva, halk mocorgás szűrődött ki, majd a férfi bágyadt szemekkel nyitotta ki az ajtót.

- Isabel? – csodálkozott Tom, az apró nőre letekintve.

- Nem akartalak felkelteni… de gondoltam… én…annyira…én…Tom…Én - Sarah össze vissza habogott.

Tom megrázta a fejét a zavaros szavaktól, azt hitte csupán csak álmodja, hogy a nő az éjszaka közepén előtte áll. Megdörzsölte a szemét és ekkor vette észre Sarah szakadt felsőjét. Az álla rögvest a padlót verte a döbbenettől.

- Jesszus Tündérke! – kapott a nő keze után hitetlenkedve. – Mi a kibaszott… ki bántott?

Sarah  szélsebesen összehúzta mellkasán a széttépett felsőjét. Teljesen megfeledkezett róla. Ennyire nem lenne eszénél? Tudta, ezt már nem lehet kimagyarázni, holmi : biztosan felhasította egy faág az út közben. Szöveggel.

- Nem. – tiltakozott gyorsan és elhúzta sérült kezét. – nem bántott senki. – próbálta a lehető legeltökéltebben kimondani, de a férfi arcáról kivetődött a hitetlenség.

- Ne hazudj nekem Isabel! A kurva életbe is… ki tette ezt veled? – a bomba felrobbant agyában és a védelmezőösztöne életre kelt. Nem bánthatja ezt a nőt senki. Kapott már eleget az élettől.

- Kérlek Tom, nem fontos. Nincs semmi bajom. -   a férfi ingerültsége meglepte Saraht. Tényleg ennyire fontos lenne az ő épsége a férfinak?!

A férfi ügyet sem véve a nő szavaira, magára kapta pólóját, belebújt farmerjébe és már a cipőket húzta a lábára.

-  Hova mész? – kérdezte esetlenül  a nő.

- Tudni akarom ki tette ezt, te addig maradj itt. – egy pulóvert nyomott a nő kezébe és kilépett az ajtón.

- Tom. Még ott van a házban.

- Rendben. – fordult vissza a férfi, de egy gyönge kéz hátráltatta.

Sarah óvatosan bújt az erős karok közé. Nem akarta, hogy elmenjen a férfi. És nem a lebukástól félt. Nem. Pusztán csak vágyott a társaságára. Vele akart lenni. Érezni akarta azt a szétáradó biztonságot és védelmet, melyet a férfi sugárzott magából.

- Már nem tud bántani. – súgta a férfi fülébe. – Maradj velem… majd reggel együtt visszamegyünk. – a férfi finoman lefejtette a nő kezeit magáról.

- Persze… mert ott fog majd minket várni tárt karokkal! – hitetlenül megforgatta a szemét és egy lágy mosolyt küldött a nő kétségbeesett arca felé.

- Tom, én… leszúrtam. – Sarah lesütötte szemhéjait. Nem akarta látni a férfi döbbent, esetleg elszörnyülködő tekintetét.

- Leszúrtad? -  hőkölt meg Tom. A nő kezeire nézett. Nehezére esett elképzelni, ahogy azok a keskeny, gyönge ujjak kést markolnak az apró tenyérben.

A nő tétován bólogatott. Még mindig nem mert a férfira nézni. Nem akart szembesülni azzal, hogy talán pont az az ember fog tőle most már iszonyodni, akitől eleinte ő iszonyodott.

- Semmi baj Tündérke. – hallotta a nő Tom megértő szavait, majd érezte a szilárd karok gyengéd ölelését. – Ez csak önvédelem volt. Isabel… - hüvelyk és mutatóujja közé fogta a nő állát és felemelte fejét. – Ugye tisztában vagy vele Is … Ha Ő nem bánt akkor Te…

- Tudom. – hajolt el Sarah a férfi arcától. Megértésre vágyott, mégsem könnyített pusztító lelkiismeretén. Ezért a pokolra fogsz jutni Sarah Kenway! Te sem vagy különb anyád gyilkosától.

A férfi nagyot sóhajtott. Magát vélte felfedezni a nőben. Ő is sokáig önmagát okolta, gyilkosnak kiáltotta ki magát egy olyan emberi életért, amit voltaképpen nem is Ő oltott ki. Gondolta, hogy a gyámoltalan Tündérkéjében is hasonló eszmék futnak össze egy végtelen szállá alakulva, ami nem képes reálisan rámutatni a valódi tényre. Tom tudta, de Sarah - nak még nem jutott el a tudatáig. Ma este nem Alf volt az áldozat, hanem a nő. A férfinak jó pár hétbe tellett, hogy elnyomja fölösleges önvádaskodását. Pontosabban Sarah kellett neki a sikerhez és Tom eltökélve magát, nem fogja hagyni, hogy a nő is ostrom alá vegye magát.

- Csak maradj itt velem… kérlek. – rimánkodott a nő. Szemeit körülfonta a sós könnyek zuhataga. A cseppek arcán vékony patakokban folytak végig egészen szája sarkáig.

Tom teljesen testéhez vonta a nőt. Szorította amennyire csak tudta. A fogás erős volt mégis szelíd, finoman óvó. – Eléggé fáradt vagyok. – összeráncolt homlokát. Fejében való zsibbadást felváltotta a mérges tüskék vad döfködése. Szinte lüktetett a halántéka a hasogató fájdalomtól.

A férfi karjába emelte a nő testét és az ágyának szélére ültette. Fürdőszobájába sietett a piros kis dobozért. Feltépte az újdonsült, használatlan doboz fedelét. Egy csomag gézt és jódot megragadott, karjára dobott még egy tiszta törülközőt és a mosdó kád melletti lavórjába vizet engedett. Hírtelen nem jutott eszébe más, ami még kellhetett az amatőr elsősegélynyújtásához. Éjjeliszekrényére kipakolt, majd letérdelt a nő lábához. Figyelmesen húzta le Sarah vállairól a szétmarcangolt, könnyed anyag maradványait. A nő bőrének meleg érintése megbizsergette. Lassan gombolta ki a rövid farmernadrágot, majd széthúzta a cipzárt. Végig tartotta Sarah-val a szemkontaktust. Egy pillanatra sem siklott le tekintete a kerek vállakra, a keblet fedő csipkés melltartóra vagy a csupasz lapos hasra. Finoman megemelte a nő fenekét és lehámozta róla a farmer textilt. Ujjai akarata ellenére végiggördültek a meztelen combon, de lefékezte vágyait. Nagyot nyelt és továbbra sem mert lejjebbi tájakra tekinteni. A nőnek most gondoskodásra van szüksége, nem holmi téboly hancurra. A törölközőt belemártotta a meleg víz lepte lavórba, majd kifacsarva a nő arcát mosta gondosan.

Sarah csodálva nézte az őt mosdató férfit. A meleg, barna szempár féltő és őrző tekintete jólesően nyugtatta kedélyeit. Gyermekien tűrte kezén éktelenkedő sebének fertőtlenítését. Még egy villantásra sem fordult meg fejében annak gondolata, hogy a férfi ki akarja használni védtelen helyzetét. Hálás volt Tomnak. Mérhetetlenül hálás azért, mert nyoma sem volt benne megvetésnek, bizalmatlanságnak. Ugyan az a Tom maradt  vagy mégsem? Mikor lett ez a férfi ilyen emberséges? Vajon mindig is ilyen volt, csak ő nem vette észre a gondosan felhelyezett komor maszk mögött?

Húú hát elég sokat kellett várni erre a részre és ezért bocsánatot is kérek! Ma volt a matekvizsgám és az utóbbi időre erre készültem:( ma pedig úgy terveztem, hogy írok nektek 2 részt végre benézek hozzátok is, erre meg mi van? hívnak hogy holnap reggel 6-tol meló....pff.... baromi mérges is lettem, mert szeretem, ha előre tudom a dolgokat és minden úgy zajlik, ahogy tervezem... erre meg...wáá.. tudom hülyeség de legszívesebben sírni volna kedvem:( Na de nem nyafogok tovább:) Jó olvasást nektek és hétvégén benézek hozzátok végre;)(képeket majd később tudok rakni, mert nem saját gépről vagyok:()

Sarah úgy kapaszkodott Tom kezébe akárcsak egy hegymászó az erős tartóköteleibe. A háza előtt álltak és az utolsó búcsúcsókot lehelete a férfi szájára. Az est sötétje megborzongatta. A Hold vastag, komor felhőtakarók mögé bújt el. Nem tudott másra gondolni, mint a félelemre. Rettegett az egyedülléttől.

- Aludj jól Tündérek. – a férfi lágyan megsimogatta a nő arcát.

- Nem félsz ilyen sötétbe egyedül hazasétálni? – kérdezte Sarah riadt tekintettel.

A férfi felnevetett.

- Ugyan Isabel. Hacsak a busmanok nem hegyezik a dárdájukat a mai lógásunk miatt, akkor azt hiszem, nincs mitől tartanom.

Sarah enyhe mosolyt erőltetett az arcára. Nem bánta volna, ha a férfi igenlő választ hallat és esetleg megkérte volna, hogy töltsék együtt az éjszakát. Valahogy Tom mellett úgy érezte, nem bánthatja semmi és senki. A férfi magabiztos, erős kisugárzása megnyugtatta és biztonságérzetet keltette benne.

- Akkor holnap… - suttogta búcsúzóul a nő és kényszerítenie kellett magát arra, hogy elengedje a férfit.

Tom elindult a kitaposott, hazavezető úton és még hátraintett egyet az ajtó előtt álló nőnek.

Sarah mélyen szívta magába az est lehűlt levegőjét.

- Nyugalom Sarah… nem lesz semmi. – bíztatta magát hangosan.

És ha mégis?! Vajon meg fogja tudni magát védeni egy erős, erőszakos férfitól a puszta két kezével? Vagy akaratlanul is átveszi tőle az irányítást a pánikfélelem és a fiókjában lapuló fegyverhez nyúl, ahogy Jerry javasolta? Nem! Tiltakozott a józan ítélőképessége.

Halkan nyomta le a kilincset, mintha nem is a saját házába akarna bejutni. Az ajtó résnyire nyílt, de nem lépett be rajta. Kezével benyúlt és a fali villanykapcsolót tapogatta. Kis megkönnyebbülés árasztotta el, amint bepillantott az üres szobába. Még jó, hogy ilyen kicsi a ház! Hálálkodott Sarah.  A ház voltaképp egy légtér volt csupán. A bejárati ajtón keresztül rögvest a hálóba lépett az ember, ami tulajdonképpen maga volt az egész ház.. Szerényes lakása egyik sarkában egy zuhanyzófülke állt, függönnyel elkörítve. Ez volt az úgynevezett „fürdőszoba”. A szemközti sarokban pedig egy apró pult álldogált mosogatókagylóval a közepén. Mindennek közepén a cseppet sem kényelmes franciaágy árvátlanodott. Sarah-nak sosem voltak nagy igényei. Bőven beérte ezzel a „luxussal” hiszen tudta, az itt lakók többségének még ez sem adatott meg. Egyetlen egy gondja volt csak. A Wc. A kint össze eszkábált „mellékhelyiségnek” kikiáltott építménytől iszonyodott, de lassan azzal is megbarátkozott.

Levetődött az ágya közepére és végre fellélegzett. Fel se tűnt neki, hogy mindezidáig tüdejében tartotta a levegőt. Lerúgta lábáról kényelmes kis félcipőjét és magzatpózt felöltve összekuporodott az ágyon. Agya nem bírt leállni. Ha lett volna egy „off” gomb a halántékán, most biztos megnyomta volna, csakhogy ne is lássa maga előtt a rá leselkedő fekete szempárt. Forgolódott, keresve a megfelelő fekvőterületet a kemény rúgókon, míg szemhéjai lassan elnehezedtek és álomba szenderült.

Ismét az a hűvös szellő. De hát hogyan? Vagy csak álmában érzi ezt? Sarah szemhéjai felpattantak és nyomban rájött:  már nem álmodik. Valóban érzi bőrén a hideg esti légáramlatot. A francba! Szitkozódott magában. Gyorsan visszacsukta szemeit és mozdulatlan maradt. Úgy elnyomta hírtelen az álom, hogy elfeledkezett kulcsra zárni ajtaját. Nem mintha, az a vékony kis fadarab visszatarthatna bárkit is a behatolástól. Tudta, hogy a férfi ott lapul a szobájában Őt nézve. Szinte magán érezte a jeges tekinteteket. Nem bírt tovább tétlenül feküdni. Az adrenalin magasan felcsapott szervezetében és megfordult az ágyon. Ahogy kinyitotta szemeit egy rideg, ördögi szempár nézett vele farkasszemet. Sarah felpattant az ágyról, de egy erőteljes kéz visszanyomta és letapasztotta száját.

- Jobb, ha kusba maradsz. Megértettél! – morogta a férfi enyhe akcentussal. Sarah-nak éppen, hogy maradt annyi lélekjelenléte még, hogy helyeslően bólogasson. A férfi zömök lábával rátérdelt a nő mellkasára és Sarah úgy érezte, megfullad.

- Most leveszem a kezem a szádról és szépen elcsicseregsz nekem mindent, amit tudni akarok. Ha sikítani próbálnál, előre szólok hasztalan. Hamarabb elroppantom azt a kecses kis nyakad, mintsem hang jöjjön ki rajta. – A férfi egész testsúlyával ránehezedett a nőre. Az elszántság arról, hogy komolyan beszélt kirítt fekete szemeiből és érdes hangjából. Sarah ismét csak bólintott, jelezve, hogy érti amit mondtak neki. Bordájára nehezedő súlytól már alig kapott levegőt. Úgy vélte, még beszélni sem fog tudni, nemhogy sikítani.

A férfi óvatosan elemelte kezét Sarah szájáról.

- Engem keresel Te fejvadász ribanc ? Értem küldtek azok a mocskos zsernyákok! – Alf megragadta a nő vállát és erősen rázogatta. Attól a perctől várt erre a pillanatra, amint fülébe jutott, hogy egy F.B.I. ügynök érkezik a szigetre, egy körözött bűnözőt keresve. A lakosok sem tudták, kiért is van pontosan itt Sarah, de Alf lemerte fogadni, hogy érte küldték a nőt.

Sarah hevesen rázta fejét. Egyszerűen nem bírt megszólalni. Tüdejében annyira összenyomódott a levegő, hogy már szinte tisztázta magában a tényt: ha a férfi nem száll le róla, megfullad és meghal.

- Nem… nem kapok levegőt. – préselte ki magából a szavakat elakadt hangon a nő.

Alf még a sötétben is látta áldozata falfehér arcát és kitágult orrnyílásait, amint levegőért próbál kapkodni. Leemelte térdét a nő mellkasáról és felé térdelt. Sarah hevesen szívta be a friss oxigént.

- Ha hazudsz, úgyis megtudom. – fenyegetőzött tovább Alf. Élvezettel nézte a nő riadt tekintetét. Szinte érezte a nő bőre árasztotta félelmet. Testét Sarah testéhez préselte és vesszője rögvest megtáltosodott.

- Még sose láttam, ilyen szép ügynököt. Kár… nem szívesen ölök meg egy ilyen gyönyörű nőt. – a férfi beletúrt a nő hajába. Ajaki súrolták a remegő ajkakat.

- Nem hazudok… - válaszolta Sarah, hogy elterelje a férfi figyelmét a szexuális vágyról.

- Szóval be akarod nekem adni, hogy van más gazember is, aki ezen a szigeten bujkál?

- Pontosan! – Sarah arcvonása megkeményedett. Nem akarta tovább mutatni félelmét.

- Csibém… ennél jobbat is kitalálhatnál… - beleharapott a nő fülébe, majd folytatta. – mondjuk, csak felméred az itteni civilizálatlan emberek életkörülményét… igen… talán ezt el is hittem volna. – mohón, erőszakosan tapasztotta száját a nő ajkaira. Teste görcsbe feszült és nem türtőztette tovább magát. Tulajdonképpen nem is állt szándékában fékezni vágyait. Magáévá akarta tenni a nőt.

Sarah-t undor fogta el és hevesen kapálózott, de mindhiába. A zömök karok erőteljesen szögezték le testét az ágyhoz. Ütötte a férfit, amennyire csak telt erejéből. Érezte, amit a férfi csókjai lejjebb haladnak, egyenest a dekoltázsához. Sarah felsője, egy gyors mozdulat alatt semmisült meg. A férfi vastag szája már a mellét csókolta. Émelygésétől erőre kapott. Ha nem teszel valamit, itt erőszakol meg! Figyelmezette magát és az ágy mellett heverő fiókjához nyúlt. Keze már tapintotta fegyverének markolatát, de Ő mást keresett. Amint ujjbegyei érzékelte a hideg fémet, kezébe ragadta és egy gyors mozdulattal a rajta élvezkedő férfi oldalába állította.

Alf torkát fájdalmas üvöltés hagyta el. Izmos teste elernyedt, pupillái kitágultak. Erőtlenné vált teste a nőre nehezedett.

- Rohadék! – szitkozódott Sarah és lelökte a földre a férfi testét. A vér betelítette ágyát és a kést markoló kezét is. A földön fekvő férfihoz térdelt és megnézte a pulzusát. Még lüktet. Előkapta másik fiókjában lapuló bilincsét és nem törődve a férfi sérülésével, hátra rántotta kezeit és rákattintotta a kerek fémeket.

Jerry számát pötyögte tégla méretű mobilján.

- Alf Rylee útra készen csomagolva. – felelte ridegen Sarah.

- Szép munka Sarah. – dicsérte a nőt Jerry. Valóban szép teljesítménynek vélte egy „zöldfülűtől”, hogy elkapott egy  közveszélyes bűnözőt egyedül. Ráadásul  nő létére. – Akkor ismét teljesen a Fő gyanúsítottra helyezheted minden figyelmedet.

Sarah elfojtotta sóhaját. Tudta, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy elmondja Jerrynek, mit is gondol ez üggyel kapcsolatban.

- Természetesen. – felelte egyszerűen.

- Holnap kora reggel érkezik majd a gép Alf-ért. Máris intézkedem ez ügyben. – tájékoztatta röviden Saraht.

- Értettem.

Sarah kinyomta a telefont. A földön heverő férfit vizslatta, aki még mindig nyögött szúrt sebe okozta fájdalmaitól. Egy rongyot elővéve, bekötötte a férfi sebét, nehogy reggelre elvérezzen. Maga is meglepődött, hogy képes volt érzéketlenül beleállítani egy kést egy emberben. A szükség nagy úr! Hangoztatta magába. A fáradtság és kimerültség rátelepedett, de amint véres ágyához lépett, elfintorodott. Aludnia kell, de itt nem lesz rá képes. Megmosta vértől ragadós kezét a kicsiny kagylóban, majd magára hagyva Alfot kilépet házából. A hosszú, kitaposott ösvényen haladt és végre nem félt. Egy cseppnyit sem rázta meg testét az ijedelem. Határozott léptekkel haladt abba az irányba, ahol tudta, nyugalomra lelhet.

Bocsánat, hogy tegnap nem voltam, /na meg az előtt se:(/ de a hétfői vihart miatt elment a netem és ma jött vissza:S:) Itt az újabb aprócska rész!!:) Nem is beszélek tovább, jó olvasást nektek!!*-*:)

- És Te… Te bízol bennem? – Sarah gyöngéden vonta kérdőre a férfit, aki lesütött szemekkel meredt a parton elterülő apró kavicsokra. Számított erre a kérdésre, mégsem tudta, mit feleljen rá. Ha igent mond, akkor is, hazudnia kell a továbbiakban, bármennyire is tiltakozik belül ellene, a józan esze ezt diktálta.

- Persze Tündérke. – mosolygott végül a nőre, akinek szemei felcsillantak a választól.

- Mégis olyan titokzatos vagy… - vágott csalódott képet a nő. Remélte, hogy Tom végre megnyílik előtte és beavatja mindenbe, amit tudni akar, amit tudnia kell.

- Sose voltam az a nyílt fajta. Könnyen barátkozom, de azok a barátságok mind felszínesek. Egyik barátom sem ismer igazán… sőt talán még én se ismerem a valódi önmagam. – Tom Billre gondolt. Igen. Talán ikertestvére az, aki mindig is látta benne a valódi Tomot, amit eddig profi mód sikerült elzárnia magában. Olyan volt, mint egy fa. A felszín nem mutatott mást, mint szilárd, talán már kissé korhadni készülő, érzelemmentes fadarabot. De a talajba kapaszkodó gyökerekben érzések bújtak meg. Olyan érzések, melyek most a felszínre törtek. Bill volt az egyetlen, aki a mélyébe nézve is látta a burjánzó, elnyomott gyökereket, és Sarah volt az, aki miatt a fa életre kelt és kivirágzott, a gyökerek pedig felszabadultak.

- De ha bennem bízol, akkor előttem miért rejted még mindig el magad? Én tudni akarom, hogy milyen is vagy!

A férfi sajgón felsóhajtott. Hogy is magyarázhatná el ezt a nőnek?  Hogyan értesse meg vele, hogy az a Tom, aki most a karjaiba zárja őt, még számára is új, majd hogy csak ismeretlen és zord titkot őriz magában.

- Ezt nem értheted Isabel… tulajdonképpen még én magam se értem! – a férfi kicsúsztatta kezei közül a nőt és felállt. Hírtelen méreg lepte el az agyát, de nem a nő miatt, hanem a saját keserves helyzete miatt. Ismét úgy vélte, jobb lesz kissé távol tartania magát a nőtől. Hátat fordított Sarahnak, majd folytatta. – Az igazat akarod tudni?! -  visszafordult a nőhöz, aki csak nagyokat pislogva bólogatott. – Hát jó! – nem gondolta végig, hogyan is fogja tálalni a nőnek eddigi életét, egyszerűen csak nyersen belekezdett.

- Ha nem ezen a szánalmas szigeten találkozok veled Tündérke, hanem egy éjszakai bárban látlak meg, tudod mi lenne? – költői kérdés volt csupán és ezt Sarah is tudta. Nem szakította félbe a férfit, érdeklődve várta a folytatást. – Felvittelek volna a lakásomra és megdugtalak volna. Este pedig abban a reményben aludtam volna el, hogy remélem reggel már hűlt helyed lesz az ágyban, átadva a teret a következő kis ribancnak. – Tom ingerülten megdörzsölte a homlokát és próbálta hangnemét lecsillapítani. – Kurvára nem érdekelt volna a neved, hogy ki a fene is vagy, hogy mi a szar zajlik le benned. Egyszerű szex lett volna és kész. Mert az a Tom, akit mindenki ismer az ilyen!! Érted!! – mutatóujjával mellkasát bökdöste, hangja ismét az egekbe szökött és tovább szitkozódott.

Sarah csak nézte a megzavarodott férfit, de még mindig nem szólt egy szót sem. Gondolataiba merült. Szóval az a lány is ennyit ért neked? Csak ez volt a célod vele? Egy éjszaka csupán… ami végül mégis rosszul sült el számodra! Hát ennyi lenne a vétked Tom Kaulitz?!

Tom megenyhülni látszott és mélyeket lélegzett.

- De itt találkoztunk Tom! És nem látnám rajtad, hogy minden célod az, hogy megkefélj és eldobj! – Sarah arcvonásai megkeményedtek. Szemeiből a fény eltűnt. Be kellett vallania magának, hogy fájt hallania azt, amit a férfi most rázúdított.

- Mert nem ismersz igazán!!!

- Nekem ne gyere ezzel a szarsággal Tom! – a férfi elé lépett és ujjával fenyegetőn a férfira bökött. - Inkább tényleg mondd az igazat!! Vagy ennyire nehéz beismerni?!

- Most mégis mit vársz tőlem Isabel?! – hadonászott karjaival tehetetlenül a férfi. – Mondjam azt, hogy : Persze, hogy veled nem erre mentem, hiszen te más vagy?! -  szarkasztikusságával már Saraht is kezdte dühíteni.

- Cseszd meg te barom!  Azt mondd meg, hogy mit érzel irántam! – torka elvesztette a nedvességet a rekedtes kiabálástól .

Tom karon ragadta a nőt és magához vonta. Sarah szemeibe vájta tekintetét és mély, érces hangon sziszegte a választ.

- A kezdetektől fogva gyűlöltelek, mert nem szálltál le rólam. Idegesített, hogy mindent tudni akarsz, mikor semmi közöd sincs a múltamhoz…. De a rohadt gyűlöletet elnyomta a törődésed… az, hogy bármilyen bunkó és ellenszenves voltam veled, Te mégsem hagytál magamra, nem úgy… mint mások.  – Sarah állta a férfi tekintetét és szemei benedvesedtek. Nem csak a férfi őszinte szavai csalogatták elő könnyeit, hanem a mardosó bűntudat. Tom inkább nem mond neki semmit, mintsem olyan hazugságokkal álljon elő akárcsak ő. S ekkor döbbent rá. A feladata nem az, hogy elkapjon egy gyilkost, hanem, hogy megmentsen egy ártatlant. Egy másik áldozatot.

- És nem is foglak magadra hagyni… bármennyire is szeretnéd - szipogta csöndesen Sarah.

Tom végigszántotta ujjait a nő bársonyos arcán és halványan elmosolyodott. Kiolvasta a nőből, hogy őszintén így is gondolja. Melegség töltötte el, és enyhe fájdalom a nő kétségbeesett szempárjától. Érezte, hogy megsértette a nőt és máris megbánta minden egyes szavát.

- Már nem is szeretném Isabel. – nyomatékosította eltökélt hangon.

Istenem... hogy megrágja a falatot*-*XD:D<3

Nos, ismét hoztam az új részt:D remélem tetszeni fog, bár Tommal problémáim vannak! nem akarom nyálas főhőssé változtatni, de lehet, mégis ezen az úton tartok?:O:S Egyszerűen csak azt akarom érzékeltetni, hogy a magány és a történtek hatására, mennyi új érzést ismert meg és fedezett fel magában, de ha ez nem sikerül szerintetek, akkor szóljatok légyszi. Tudjátok jól, hogy várom az építő jellegű "negatív" kritikákat is! na de nem is fecsegek tovább!:P:D Jó olvasást!!^.^

Újból a sziget sziklás partját tűzte ki célul Sarah, a férfi pedig ellentmondás nélkül tartott vele. Tom remélte, hogy a nő nem akarja ismét levetni magát valamelyik magasba emelkedő szikláról. Inkább csak arra vágyott, hogy a Sarah társaságában lehessen. Mindent meg akart tudni a nőről. Hogy ki is valójába, hogyan került erre a távoli szigetre.

A parton elterülő, apró szikladarabkák szélét lágyan simogatta az óceán sós vize. Sarah megállt, gondosan körbesiklatta tekintetét a környezetükön. Nyugalom töltötte el rögvest, amint tisztázta, rajtuk kívül nem tartózkodik senki más sem a sziget e partján. Legalább is látható távolságban nem. Leült egy sziklatömbre és a mellette lévőre mutatott.

- Ez a kedvenc helyed Tündérke? – ült le a nő mellé Tom és le sem vette tekintetét Sarahról.

Sarah haját szelíden simogatta a gyönge szellő. Arcát beragyogta a felhők mögül előbújó nap sugara. Gyönyörű látványt nyújtott és Tom legszívesebben a karjába zárta volna a nőt. Sarah bólintott.

- Itt mindig egyedül lehetek.

Egyedül?! Furcsállta Tom a választ, hiszen a sziget így is aprócska volt és kevés lakossággal henceghetett.  Tuvalu maga volt a csend és a nyugalom szigete.

- Mióta laksz itt? – Tom óvatosan kezdett bele, kíváncsiságainak kielégítésébe és remélte, a nő is partnere lesz benne.

Sarah a férfira nézett.

- Tíz éves voltam, mikor apámmal ideköltöztünk. – vázolta fel hazugságát, majd folytatta. – Azelőtt Bostonban éltem a családommal, de anyámat megerőszakolták és megölték. – Sarah most nem füllentett. Maga se tudta, miért is avatja ebbe bele a férfit gyötrelmes múltjába. Valóban tíz éves volt, mikor a tragédia megtörtént, de a mai napig tisztán emlékezett édesanya földön elterülő, élettelen testére. A nyomozókra, akik a házukat lepték el és összetört, zokogó apjára, akit alig tudtak elvonszolni halott párja mellől. A tettest azóta se kapták el, és Sarah azon a napon döntötte el : Nyomozó lesz, és megtalálja anyja kegyetlen gyilkosát. Attól a naptól fogva Saraht nem is érdekelte más. Ott lebegett előtte a cél és senki sem állhatott útjába. Nem érdekelte senki és semmi más sem. Nem járt el szórakozni, kirándulni, barátokkal kikapcsolódni. Úgyszólván megmaradt magának és céljának élt.  – Apám akkor döntött úgy, hogy elhagyja velem az Államokat.

- Sajnálom . – nyögte ki a megdöbbentségtől a férfi és áldotta az eszét, hogy tegnap este mégsem rohant vissza a nőhöz, hogy elmondjon magáról mindent. – És apukád…Ő is…

- Nem… még él. – válaszolta a nő. – Tavaly agyvérzést kapott és lebénult. – a nő szemeiben könnyek csillantak meg. Ismét igazat mondott. – Itt nem kapott megfelelő ellátást… korházba kellett szállítani.

- Jézusom Tündérek!! – Tom az ölébe vonta a nőt és magához szorította. Sajnálta Saraht, azért amit át kellett élnie. Nem ezt érdemelte. Ez az ártatlan tündér, aki néha makacs és önfejű, de mégis olyan tiszta és védtelen, mégis mostohán bánt vele az élet. Meg akarta vigasztalni és védelmezni akarta fájó múltjától. Karja óvva fonták körbe a nő derekát és Sarah a nyakába fúrta fejét. Érezte, ahogy nedves könnycseppek áztatják pólóját. – Ne haragudj… nem akartam. – simogatta meg bűnbánóan a nő haját.

- Nem Tom… - elhajolt a férfitól és letörölte könnyeit. – Ne kérj bocsánatot… nem te tehetsz róla… - átkarolta a férfi nyakát és jobban befészkelte magát az óvó, izmos karok közé. – Erről még soha nem beszéltem senkinek… jó volt végre megosztani valakivel. – enyhe mosoly villant át a nőn, amitől Tom megremegett. Sokkal közelebb érezte magát Sarah – hoz, mint eddig bármelyik nőjéhez is. Már tudta a nő sötét múltját, amit legszívesebben egy csókkal rögvest kárpótolt volna.

- Miért maradtál itt, egyedül? – a férfi megcirógatta a bársonyos arcot és apró puszit lehelt a nő alsó ajkára.

- Mert félek… félek attól, amivé válhatott azóta a világ, ha eddig is kegyetlen volt. Te ott éltél eddig… változott valami?

Tom lemondóan megrázta fejét.

- Nem Tündérek… - felelte halkan. – Jól vélted… az emberek talán még kegyetlenebbek lettek.

- Akkor Te is ezért jöttél ide? – Sarah gyermeki kíváncsisággal vonta fel szemöldökét.

- Talán, egy részt igen… - merengett a férfi. – Manapság az emberek nem törődnek egymással… nem érdekli őket az igazság, csakis a tények, amik Tündérke… nem mindig mondanak igazat.

Sarah elhűlve hallgatta a férfit és szavaiból kivette azt, amit azóta a csók óta hallani akart. Tom ártatlan. A tények az Ő bűnösségét igazolják, de az igazságot csakis két ember tudhatja. Jobban mondva három. Javította ki gondolatait Sarah.  Az áldozat, a gyanúsított és a valódi tettes.

- Szóval az emberek nem bíznak meg egymásban?!

- Nem… - Tom hangja mélyről feltörő gyötrelmet sugárzott.

- Tom… - Sarah két keze közé fogta a férfi arcát és egyenest a szemeibe nézett. – Én bízok benned!

Tomnak jól esetek a nő őszinte szavai, de ettől csak még nagyobb bűntudata támadt. Hiszen, ha a nő is elkezd róla kérdezősködni, neki folyton folyvást hazudnia kell. Nem felelt semmit sem a nőnek. Nem akarta szavakba önteni, milyen örömöt szerzett ezzel neki a nő. Karjai ismét magához húzta a karcsú derekat és megcsókolta Saraht. Szíve vadul dübörögni kezdett a puha ajkak érintésétől, de tudta, nem teheti meg ezt a nővel. Nem feküdhet le vele, bármennyire is kívánja minden egyes porcikáját. A kezei közt megbúvó Tündérke, nem érdemli meg azt, hogy hazugságokba ringatva hajtsa majd mellkasára fejét, egy kimerítő szeretkezés után.

Hát Halihó Csajok!!:D el se tudjátok hinni, mennyire vágytam már ide vissza Hozzátok!!:):) A nyaralás jól sikerült, kellően kifárasztott néhány hegyi túra, de nem is ez a lényeg, hanem hogy újra itt vagyok veletek és hoztam egy apró részt. Ma este még megpróbálok írni és ha jól megy, akkor hajnalba fel is teszem a másik új részt, hogy reggel olvasni tudjátok!!:) Addig is Köszönöm a türelmet a várakozást mindenkinek:) Jó olvasást!!:)

Bill nyúzottan terpeszkedett el ágyán. Kora reggel volt már, de a telefonja azóta sem csörgött. Egész éjjel várta Ann hívását. Bár megértette, hogy a nőnek idő kell, mégis reménykedett abban, hogy visszahívja. Meg tudott volna őrülni a tehetetlenségtől és attól, hogy fogalma sem volt arról mi van Ann-el. Négy nap telt el a veszekedésük óta, de neki mégis hosszú hónapoknak tűnt a nő távolléte. Kábán felült ágya tetejére és a szemközti ablakon beszűrődő fénybe hunyorítva, megvakarta tarkóját. Nyújtózkodás közben, szeme az asztalon lévő telefonra tapadt. Reflexszerűen nyúlt érte, és megnyomta az újrahívó gombot. A kagyló, halk búgástól vízhangzott. A harmadik csörgésnél, már az is megfordult a fejében a férfinak, hogy a nő még alszik és ő pofátlan, erőszakos módon ébreszti fel. Újabb búgás következett… már vagy a nyolcadik, de nem adta fel. Egyszerűen csak hallania kellett Ann hangját. Azt a lágyan búgó, vidámsággal és kedvességgel teli hangot, ami mindig erőt adott neki, ami mindig megnyugtatta. Most viszont, ismét csak a rögzítő válaszolt. A recés, érzelemmentes gépi hang. Csalódottan rakta vissza a készüléket és visszadőlt az ágyba. Ann bizonyára már dolgozik, vagy csak pontosan tudja, hogy Ő keresi és szándékosan nem válaszol a hívásokra ami érthető is. Majd talán később megint megpróbálja. Vagy mégsem… Tolakodónak, faragatlannak és mérhetetlen nagy baromnak érezte most magát. De a legrosszabb mégis az volt, hogy fogalma sem volt, hogyan tegye rendbe az életét. Olyan rendbe… mint régen. Mert igen, Tom távozása óta az Ő élete is apró darabokra hullott szét, és lassan porrá válik, ha nem tesz ellene semmit.  Fájt beismernie magának, de néha gyűlölte Tomot, azért amit tett! Mert Ő tette… és nem a gyilkosságra gondolt a bűnös cselekedet alatt! Nem! Tom vétke nem volt más, mint maga az élete… ahogyan élte és az, hogy nem volt hajlandó változtatni rajta. Ez vezetette ideáig mindannyijukat. Tom felelőtlensége az Ő, gondosan felépített, nyugodt életébe is került. Tom őt is magával húzta a taszító magányba és egy pillanatra remélte, testvére is olyan átkozottul egyedül érzi magát, mint most Ő.

Sarah szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. A tükörbe nézve elborzadva nyomogatta, duzzadt kis táskáit a nedves törölközővel. Egy szemernyit sem aludt az éjszaka. Nem tudott. Nem mert. Minden percben, ahogy az álom győzedelmeskedett szemhéjai felett, egy férfi képe tárult elé. Egy hideg, üres tekintet a megkövült fekete szemekben, ami rá leselkedett. Elővette fegyverét és a tárat könnyedén csúsztatta a helyére. Erős szorítással tartotta apró tenyerében a védelmét szolgáló eszközt, mégsem érezte biztonságban magát. Eszébe se jutott, hogy használja, hogy egy emberre szegezve elsüsse és beleeresszen egy tárat a rá támadó testbe. Inkább haljon meg Ő, mintsem gyilkos váljon belőle. Hiszen egy nyomozó dolga a tettesek, a kegyetlen gyilkosok elkapása… nem pedig a féktelen vérontás.  Sarah könnyed ruhájára pillantott és felnevetett. Ugyan hova rejthetné el a fegyvert, anélkül, hogy észre ne vegye Tom vagy a másik elvetemült bűnöző. A bugyijára csatolja fel?! Abszurd!! Visszahelyezte a fegyvert fiókjába és elhatározta, ha kell puszta kézzel védi meg magát, de az Ő lelkén egy élet sem fog száradni. Elhúzta függönyét és kinyitotta az ablakot, friss levegőt engedve be a házba. Vastag bárányfelhők takarták el a tűző Nap sugarait. A sziget lakói már szorgosan tevékenykedtek. Csónakokat építettek, veteményest gondoztak és az apró károkat javítgatták.

- Fracba! – szitkozódott hangosan, amint az órájára nézett. Már rég Tomnál kellene lennie. Belebújtatta lábát vékony talpú szandáljába és kisietett az ajtón.

- Elaludtunk Tündérek? – Sarah ijedten ugrott egyet a váratlan köszöntéstől, majd miután a férfire nézett, mosolyt erőltetett az arcára.

- El… - nyögte álmosan, szinte már gondterhelten és emlékeztette magát, hogy viselkednie kell. Tom előtt nem adhat jelet semmi benne zajló félelemnek.

- Hát… én is kellőn elfáradtam, ami azt illeti… nem minden nap zuhan métereket az ember egy rohadt magas szikláról. – hangjában semmi szemrehányás nem volt felfedezhető, inkább élményként gondolt vissza az estére. Közelebb lépett a nőhöz, majd kis tétovázás után enyhe csókot lehet Sarah ajkára. A nő majdnem visszább hőkölt a férfi közeledésétől, de akkor eszébe jutott, mi is történ valójába az alatt az este alatt. Jerry telefonhívása annyira elterelte gondolatait, hogy majdnem el is feledkezett arról a csókról, amit Ő adott a férfinak. Az a szenvedélyes, akaratos csók, amit kiharcolt, magának követelt, miközben a férfi ismét el akart hidegülni tőle.

- És ma mit foguk barkácsolni? – kérdezte Tom az apró csók után. Látta a nő fáradt szemeit, amin nem lepődött meg. Ő se aludt valami sokat az este. Egész éjjel a nő körül forogtak gondolatai, és Sarah alvatlanságát is ennek tudta be.

- Mi lenne, ha ma csak ketten lennék… a sziget valamelyik eldugott kis területén? – Sarah kacéran végigsimított a férfi mellkasán és beharapta szája szélét. Nem akart a sziget lakóival együtt lenni. Retteget tőlük, hiszen valamelyik az ő fejére éhezik. Nevetséges gondolat, de mégis csak Tomban bízhatott és bízott is. A férfi karja, mint egy áttörhetetlen védőburok körítette be derekát és abban a pillanatban megszűnni látszott a félelem.

- A busmanok nem fognak megharagudni ránk?

- Nem. – nevette felhőtlenül Sarah. – Veled akarok lenni Tom…. Csakis veled.

A nő szemei sugározták az eltökéltséget és őszintén vetődtek a férfi szemébe. Valóban vele akart lenni. Tom elégedetten elmosolyodott és újból megcsókolta a nőt. Csakhogy most hosszú, vágyakozástól ittas csókba gabalyodtak nyelveik. Sarah-t is ellepte a szexuális túlfűtöttség a férfi vehemenciájától. Olyan közel fúrta magát a férfi testéhez, amennyire csak tudta, mégsem volt elég neki. Több közelségre volt szüksége és lába közt meleg bizsergést érzett.

- Akkor… benne vagy? – zihálta Sarah két csók között.

- Persze. – vigyorodott el Tom és kezébe zárta a nő apró tenyerét. Élvezte, hogy egy csóktól is ennyire fel tudta tüzelni a nőt, mégsem akart visszaélni a helyzettel. Még nem. Előbb jobban meg kell ismernie. Tudnia kell honnan jött, ki is valójában. Csak azután fedezheti fel a kecsesen ívelt, hívogató testét a nőnek.

Na Halihó Kedvesek!:) megérkezett az újabb rész, és közkívánatra húzom az időt, mármint még bővítem a részeket, így biztos, hogy túlszárnyaljuk a 20 részt. Remélem nem okoz majd csalódást, a mostani incidens kitalálása, de nem volt jobb ötletem:S:) Jó olvasást:) és köszönöm a sok komit türelmet és mindent amit tőletek kapok*-*<3

Tom egésze a házáig kísérte Saraht és búcsúcsókkal váltak el egymástól. Tom a hazafelé vezető utat törte a komor sötétben és próbált mélyen magába nézni. Fejében még az eddiginél is nagyobb zűrzavar uralkodott. Megkísérelte összegezni a történteket. Először is az a nő, akivel csak egy kellemes estét szándékozott eltölteni, holtan hevert mellette. Másodszor, az egész F.B.I. az ő fejére éhezik, mondván, Ő a kegyetlen gyilkos. Harmadszor, egy rohadt, istenvert kis szigetre száműzte Őt David, mert még nagyobb pechére Jerry Henning kapta az ügyét, aki persze, rögvest kapott az alkalmon és eleget akar tenni bosszúvágyán. És végül itt van Isabel… aki ha nem lenne, valószínűleg már az önsajnálatba pusztult volna bele. A nő, aki már a puszta jelenlétével is elvonja minden kísértő gondolatát az agyából és pontosan erre volt most szüksége. Éreznie kellett, hogy valaki mellette van és nem hagyja, hogy a bűntudat – a családja miatt- a mardosó félelem – a kilátástalan jövőjére nézve – és a magány magával ragadja. Bár amit tudott a nőről az szinte egyenlő volt a nullával, de mégis érzett valami rendkívüli köteléket, ami egyre közelebb húzta Őt Isabel-hez.

- Szeretem?! – ötlött ki a kérdés meghökkentően hangosan Tomból és megállt a háza előtt. Az eget kémlelte, amin a Hold változatlan halovány fénnyel lebegett.

- A kurva életbe …. – hüledezett. – Én…én szeretem.  – a hirtelen jött felismeréstől felnevetett. Már nem akarta tagadni a valóságot vagy tovább elfojtani magában. Legszívesebben az egész világnak kiordította volna, hogy beleszeretett egy olyan nőbe, akit még meg sem kefélt. Újra tizenévesnek, gondtalannak és a valódi önmagának érezte magát. Az a Tom ült le a kicsiny, de mégis minden kényelemnek megfelelő ház lépcsőjére, aki voltaképp mindig is volt, csak eddig elnyomás alatt élt benne. Mellkasában megszűnt a néha fel – fel bukkanó szorító érzés, és valami egészen más vette át a helyét. Valami sokkal jobb… valami sokkal magasztalóbb, amitől teljesnek érzi magát az ember. Egy percre az is átfutott az agyán, hogy visszarohan a nőhöz és mindent elmondd neki. Bevallja Isabel-nek, hogy beleszeretett és beavatja ittlétének okának titkába is. De amint végigfutott agyán, inkább el is vetette rögvest. Hiszen, hogyan is közölhetné a nővel, hogy gyilkosság vádjával körözik, és mivel ártatlan ide menekült el. Mi van, ha Isabel megrémül és félni kezd tőle?! Akkor őt is elveszíti és végleg egyedül marad  ezen az isten háta mögötti szigeten. Feltápászkodott a lépcsőről és lemondóan sóhajtva lépett be a házába és végül arra a döntésre jutott, hogy inkább megtartja titkait, mintsem elveszítse a nőt.

Sarah a rá telepedő mámoros hangulatot, nem tudta mivel magyarázni. Fesztelen mosolya le sem akart hervadni arcáról. Vizes ruháit legórta magáról és a zuhany alá állt. Ahogy csípőjén végighúzta ujjait, akaratlanul is Tom jutott eszébe. Bőre bizsergett, ahogy visszagondolt a férfi érintésére. Merengéseiből a telefon csörgése szakította ki. Gyors mozdulattal zárta el a csapot és magára tekerte az akasztóról lelógó törölközőt.

A zöld gombot benyomva a készüléken megszólalni sem volt ideje, Jerry rögvest neki esett.

- Az Isten szerelmére Sarah… minek van telefon, ha egész nap fel sem veszed. – tajtékzott a férfi.

- Éppen a munkámat végeztem Főnök . – felelte könnyedén Sarah.

- Ezzel nincs is gond… - dörzsölte meg a homlokát gondterhelten Jerry a vonal másik végén. – Csakhogy adódott egy kis probléma.

- Milyen probléma Jerry? – Sarah-nak rögvest az jutott eszébe, hogy más gyanúsított került a felszínre, és míg Ő Tommal szórakozott a szigeten, kollégái elkapták a tettest, elhalászva így előle élete legnagyobb lehetőségét.

Jerry nagyot sóhajtott, majd kifújva a tüdejét megtelítő levegőt belekezdett.

- Sarah… egy másik körözött bűnöző is tartózkodik a szigeten és valószínűleg Ő tisztában van azzal, ki is vagy valójában.

Sarah tátva maradt szájjal ült le ágyára. Apró kétség sem merült fel benne, hogy az illető nem tudhatja valós kilétét, hiszen a szigeten lakók egytől egyik fel lettek e téren világosítva.

- A férfi valódi neve Alf Rylee . – kezdett bele a fontosabb információk sorolásába Jerry – Valószínűleg állnevet használ. Afro amerikai, kb 195 cm, különös ismertetőjele nincs. Rablás, garázdaság és nemi erőszak vádjával körözik már egy éve. Feltehetően azóta él a szigeten és minden bizonnyal azt hiszi, hogy miatta vagy te is ott.

Sarah csöndben hallgatta főnöke szavait és próbálta megemészteni a rá zúduló információkat. Elképzelte a rá leselkedő férfi arcát és a rettegés hidegzuhanyként hatott rá. Olyas fajta pánik és félelem lett úrrá rajta, amit Tom közelben sosem érzett.

- És… akkor most mi tévő legyek? – kérdezte már - már suttogva Sarah. Az ablakhoz lépett és elhúzta a függönyöket, majd az ajtót is kulcsa zárta. Úgy érezte mintha figyelnék, bár tudta, aligha nem  csak bemagyarázza magának.

- Ez ne befolyásolja a küldetésedet Sarah! Legyen nálad a fegyvered és ha rád támad iktasd ki.

- Iktassam ki…. –ismételte a férfi utolsó szavát. Jerry olyan könnyedséggel mondta ezt, mintha nem is egy ember életéről lenne szó. Csakhogy Sarah még sosem lőtt emberre, konkrétan még pisztolyt sem szegezett senkire, kivétel a lőtéren lévő bábukat, amin gyakorolni kellett.

- Sarah… nem hagyhatjuk, hogy ez befolyásolja az akciót. Emiatt, a kis bökkenő miatt, nem úszhatja meg Tom! Remélem ezzel Te is tisztában vagy.

Jerrynek szembe tűnt valami furcsaság a nővel szemben, de inkább tudomást sem vett róla, mintsem rákérdezzen az okára.

- Igen Jerry, teljesen tisztában vagyok a feladatommal. Holnap jelentkezem. – hangja megkeményedett az utolsó szavakra és lerakta a telefont.

Sarah Tomra gondolt, de már nem a férfi érintése vagy csókja jutott eszébe. Újra csak az eszközt látta Tomban. Az eszközt, akit ha megkaparint, feljebb léphet egy fokkal a szamárlétrán és elismert nyomozó válhat belőle.

- Csak egy eszköz… - ismételte magának Sarah. Muszáj volt újra és újra emlékeztetni erre magát, még mielőtt teljesen el nem felejti az ittlétének okát.

Húú, hát itt az újabb része az Ámokfutásnak, bár szerintem észrevehető, hogy most nem igazán tudtam magam beleélni Sarah helyzetébe....:S Egész nap elég gyors hangulatváltozásaim voltak és őszintén megmondva erőltetnem kellet az írást:( lehet, hogy ezzel csak rontottam a minőségen, de viszont nem akartalak rész nélkül hagyni benneteket!:S Hát azért jó olvasást hozzá!

Sarah-t különös érzés fogta magával, miután kibontakozott Tom csókjából. Ott lebegtek a hideg vízben csurig nedvesen. A férfi arca homályba borult és csak egy csillogó szempárt látott maga előtt. Sarah átkulcsolta karjait a férfi nyaka körül és megölelte. Nem tudta miért is teszi azt, amit. Nem értette mi okból csókolta meg Tom és ő miért viszonozta. Főként annak az ellágyult érzésének - amit a szíve körül érzett – a kiváltó okát nem tudta mivel magyarázni. Mégis mi ez?! Sajnálat? Együttérzés? Tán jól álcázott gyűlölet? Egyikkel sem tudta párosítani, de egy valamiben biztos volt: nem Félelem. Cseppet sem ijedt meg a derekát körülvevő karok érintésétől, és a nyakát súroló ajkaktól.

- Minden rendben? – kérdezte meg Tom, miután érezte, ahogy a nő teste enyhe reszketésbe kezdett.

- Persze. – válaszolta zavart mosollyal Sarah és még Ő is meglepődött hangja remegésén. De miért remeg? Hiszen, nem is fázik…

- Gyere.  Jobb, ha haza megyünk… - elengedte a nőt és a part felé úszott. Lehet, illetlenség volt, a nőt maga után hagyni, de gyorsan át kellett gondolnia a történteket, mielőtt még a partra érnének. Fogalma sem volt róla, ezek után mit is mondjon Sarah-nak, voltaképp hogyan is viszonyuljon hozzá. Ha most Los Angeles egyik csendes partján lennének, sokkal világosabb lenne, mit kíván a saját maga állította „etikettje”. Tom a nagy becsben tartott autójába ültetné a nőt és meg sem állnának egy komfortos hotelszobáig. A puha ágyba bedőlve megízlelhetné a nő minden egyes porcikáját, majd jöhet a kielégülés magas fokú megalakítása. Mint azon az estén… - mondta ki halkan gondolatát. A halott nő képe újra az elméjébe furakodott. Vajon elfelejti valaha is?! A part egyre közelebb volt és már csak pár méter hossz választott el a szilárd talajtól.  Erőteljesebb karcsapásokkal haladt, nem akarta, hogy Sarah utolérje. Lába már súrolta a kavicsos terepet és kisétált a partra. Levetette átázott pólóját és kifacsarta. Tekintete Sarah-ra téved.

- Most nézz rám….- mutatott végig magán Tom. – Hót víz vagyok basszus! – hangneme kis szemrehányásról árulkodott. Sarah végignézett a férfi vizes testén és jóízűen felkacagott.

- Te provokáltad ki…

- Szerinted előre tudtam, hogy képes leszel magaddal rántani?! – válaszolta gúnyosan. – Teljesen őrült vagy!

Sarah meghökkent Tom hirtelen hangulatváltozásától. A férfi ismét undokan és kiállhatatlanul viselkedett vele. Úgy tett, mintha ez előtt nem is történt volna, valami közvetlenebb dolog köztük.

- Mi a bajod Tom? – lépett a férfi elé, aki még arra sem volt hajlandó, hogy rá emelje tekintetét.

- Ezt most komolyan kérdezed?! – rázogatta meg nedves pólóját. – Több métert zuhantam… most meg itt állok talpig vizesen… - mogorván elgórta felsőjét és elindult.

Sarah elhűlve nézte a távolba vágatató férfit, majd utána eredt.

- Érdekes… az előbb még nem így reagáltál… - vágta Tom fejéhez a sietős léptek közt.

Tom megállt és szembefordult a nővel.

- Azt felejtsd el! Oké?! – közölte komoran.

- Felejtsem el? – húzta fel szemöldökét enyhén sértve Sarah. – Szóval tegyek úgy, mintha meg sem történt volna?!

- Pontosan. – bólintott egyszerűen Tom és elfordult a nőtől.

Sarah megragadta a férfi karját és visszarántotta. Egy pillanatig csak egymás tekintetét fürkészték, majd Sarah Tom karja közé vonta magát. Ő maga sem tudta, hogy miért, de a férfi ajkainak esett. Tomnak sem kellett több. Szenvedélyesen viszonozta a rá támadó ajkak csókjait. Mégsem tudta tovább elnyomni magában a tüzességet. Nem bírt ellenállni a nőnek. Óvatosan szorította meg Sarah testét és úgy csókolta a nőt, mint egy megszállott. Akár egy rossz drogos, aki próbálja megvonni magától a függősséget okozó anyagot, de mégsem tud nemet mondani egy újabb adagnak.

- Ezt is el kéne felejtenem?!. – kérdezte Sarah a heves csókból kiszakadva.

- Nem… nem tudom…- rázta meg összezavarodva fejét a férfi. – Nem is ismersz…

- De meg akarlak ismerni. – jelentettek ki akaratosan Sarah.

- Tudod Tündérek… vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudsz.

Sarah pontosan tudta, mire gondol ez alatt a férfi és elszántsága még jobban megszilárdult.

Bocsánat, hogy ennyit késtem vele... de valahogy most a versenyen forog minden agysejtem :P:) Háát.... lehet amúgy nem kellett volna erőltetnem, mert elég fura lett, de remélem azért csak elmegy egynek:S:) Őszinte véleményeket várok, legyen az negatív vagy pozitív;)

Sarah teljes magabiztossággal vette az irányt Tom háza felé. A nap folyamán beszélt főnökével is, és beszámolt az ügy haladásáról. Jerry teljesen meg volt elégedve  a nő munkájával, s bíztatta, hogy innentől kezdve már biztos a sikere a gyanúsítottnál. Bár Sarah kissé furcsállta főnöke magabiztosságát, mégsem kérdezte meg annak konkrétumát. A termetes növénytakarót taposva haladt egyre közelebb a férfihoz, s közben már az este lezajlásán törte a fejét. Minél jobban kezdte kiismerni Tomot, annál könnyebb volt hozzá igazítania viselkedését. Újból stratégiát váltott. Bár eredeti tervében nem szerepelt a férfi magába bolondítása, azonban a mai nap folytán e mellett szánta el magát.  Némileg tartott ettől a megoldástól, mégis ezt vélte a legmegfelelőbbnek. Tom házának ajtajánál megállt, még utoljára vállára igazította hosszú aranybarna haját, majd bekopogott.

- Készen állsz? – kacéran felvonta szemöldökét és sejtelmes mosollyal nézte az előtte álló férfit.

- Még csak hétóra. – poénkodott a férfi karórájára nézve. – Nyolcat mondtam.

- Én meg hetet. – emlékeztette pimaszul Tomot.

- Borzalmas egy Nő vagy.. ugye tudod?! – Tom kilépett a verandára és bezárta ajtaját. Nem mintha bárki is betörne és kifosztaná, de ez a megszokásához tartozott.

- Reméltem is hogy annak tartasz. – válaszolta vigyorogva a nő, majd a férfi karját megragadva húzta maga után. – Gyere…

Sietős léptekkel követte Tom a nőt. Magában még mindig nem tudta elhinni, hogy ilyen hírtelen fordulattal mászott ki az Őt nyomasztó reménytelenségből. Bár a kiváltó okát nem tudta, de egyben biztos volt…Sarah akaratos de kedélyes természete  sokat lendített rajta.

A sziget túlpartjára érve Sarah megállt és az eget kémlelte. A Hold kifli formát öltött magára, s a felhőket elűzve maga körül, világította be a komor eget. Az est nesztelenségét a tücskök ciripelése és a fészkükben nyugovóra térő madarak utolsó csiripelése szakította meg. Sarah közelebb sétált a szikla pereméhez és lenézett az alattuk lévő mélységbe.

- Ezt nézd meg. – intett a férfinak csodáló tekintettel.

Tom kételkedve bár, de a nő mellé állt a sziklaszirthez. Óvatosan hajolt előre, hogy lenézzen a magasból, de nyomban hátrált is vissza egy lépést.

- Tériszonyod van?  - Sarah meglepődve nézett hátra Tom rémült arcára.

- Dehogy is…. – morogta a férfi kis sértődéssel. – De nem túl magas?

- Ugyan… - legyintett a nő. – Hat – hét méter az egész. Arról a szirtről viszont van vagy tizenöt is. – mutatott Sarah a másik magasba emelkedő sziklatömbre, amit a férfi elhűlve nézett. Magában már tisztázta a tényt, hogy Sarahnak valóban elment a maradék józan esze is.

- Gyere már közelebb… - kérlelte a férfit Sarah .

- Nem akarom elveszíteni az egyensúlyom és lezúgni….oda – Sarah mögé mutatott majd zsörtölődve  karba tette kezeit.

- Akkor állj csak mögém…kérlek.

Tom nagy levegőt vett és megforgatta a szemeit, mintha nagy kérést kéne teljesítenie. Elhúzta száját és a nőhöz lépett. Szorosan Sarah mögött maradt. Most vette csak igazán észre, milyen alacsony is hozzá képest a nő. Sarah válla fölé hajolva nézett le ismét, a számára taszító mélybe.

Az árnyas víz alattuk csöndes volt és mozdulatlannak tettette magát. Felső tükrén visszaköszönt a Hold is az őt körülvevő parányi csillagokkal.

- Nem is olyan szörnyű, igaz? . – nézett fel Sarah Tom arcára.

- Hát, nem fog a kedvenc helyeim közé tartozni, az biztos. – mormolta teljes komolysággal orra alatt a férfi.

- Csak lazulj el. – Sarah behunyta szemeit és hátranyúlt Tom kezeiért. Dereka köré fonva a zömökös karokat hátrahajtotta fejét a férfi vállára. Tom karjában az izmok megfeszültek a hírtelen jött közvetlenségtől. Csendben nézte a nő arcán tündöklő holdsugarak fényjátékát.

- Ne nézz már így. – nevetett fel Sarah, még mindig lehunyt szemekkel.

- Mi?…hogy?…nem is nézlek. – zavartan elkapta tekintetét a nőről magyarázkodása közben .

- Ne hazudj… - bökte meg oldalt finom a nő. – Láttam. – kinyitotta a szemeit és újból a férfira nézett. Követte Tom tekintetét, ami az óceánon telepedett meg.

- Nem vágysz le oda? – kérdezte meg sóvárgóan a nő.

- Még nem ment el az eszem.

- Kár…- húzta el száját csalódottan Sarah. – Pedig elhiheted nekem, ha egyszer ráérzel az ízére, nem bírsz majd leállni róla. Olyan, mint egy jó füves cigi… újra és újra át akarod élni az érzést.

Tom hangosan felkacagott a nő élménybeszámolójától, abszurdnak vélte az egészet.

- Mint egy jó füves cigi…. – nevetett tovább a nő szavait ismételve. – Ugyan már Tündérke… azt se tudod mi az. – háta meggörnyedt a rászakadó nevetéstől.

Sarah sértődötten nézte az Őt kinevető férfit. Ismét nem látott mást Tomban, mint egy önelégült barmot, aki lenézi őt „származása” miatt.

- Nem hiszed? – dühösen összeráncolt szemöldökkel jelezte a férfinak, hogy ideje lenne leállítania magát, de Tom nem véve az adást röhögött tovább.  – Hát jó. – Sarah eltökélten megragadta a férfi karját és a sziklaperemhez visszalépve elrugaszkodott a szilárd talajtól, magával rántva Tomot is. A férfi fel sem fogva a hírtelen eseményt, tehetetlenül zuhant a mélybe. Sarah visított az élvezettől. Haját lobogtatta a szél és karjait széttárva várta a becsapódást. Bőrét váratlan gyorsasággal lepte be a víz és elsüllyedt. Tom érkezett fel hamarabb a víz felszínére és vizet köhögve kapkodott levegő után. Feldúltan csapkodott a vízben, majd miután kissé lenyugodott a nőt kereste, de nem látta sehol.

- Isabel!! – üvöltötte az est némaságába. –Isabel!!

- Ne üvölts!itt vagyok – szólalt meg a háta mögül kuncogva Sarah, ráhozva ezzel a frászt Tomra.   Tom mérgesen hátrafordult és elkapta a nő karját. Sarah ledermedt Tom erőteljes szorításától.

- Soha… érted…soha többet ne csinálj ilyet! – sziszegte ingerülten a nőnek, aki megrökönyödve nézett szemeibe. Sarah arcáról lefagyott a vigyor, ahogy meglátta Tom tekintetét.

- Ne haragudj…- mentegetőzött a nő. – Én csak …azt hittem élvezni fogod.

- Ha van valami, amit most élvezni tudok….- kezénél fogva magához húzta a nőt. – Akkor az ez. – a nő tarkójára helyezte másik kezét és minden benne kavargó dühöt kiadott magából egy csókkal. Fogalma sem volt róla, miért tette. Nem tudta, hogy érez-e valamit a nő iránt vagy csak hírtelen fellángolás-e az egész, de egy valamiben biztos volt:amíg a szigeten van, szüksége van Sarahra.

Sarah megdöbbenve fogadta a szájára tapadó ajkak érintését, majd elégedetten viszonozta Tom csókját.

Nos, ez már egész elfogadható lett:) És köszönöm csajok, a komikat az előző kis novelláról, de nekem is megvan a véleményem vele kapocsaltban...XD:S:) Jó olvasást:)

Ann bágyadtan nyitott be lakásába, legórta kulcsait az asztalra és a konyhába igyekezett egy jó erős kávét készíteni magának. Két napja volt már, hogy munkaideje leteltével saját otthonába érkezett haza. Billel se személyesen se telefonon nem beszélt. Mértéktelen hiányt érzett a férfi iránt, de kitartott érvei mellet, miszerint mindkettőjüknek jobb egy kis idő egymás tárasága nélkül. A kávé már a tűzhelyen fortyogott, mikor felfigyelt az üzenetrögzítőn villogó piros kis fényre. Rögvest gondolta, hogy barátnői keresték fel, hogy elrángassák egy tipikus: Felejtsd el és igyunk! partira.  Benyomta a készülék felső gombját és megszólalt a géphang: Önnek 5 új üzenete van. Ann csodálkozva meredt a készülékre.

Első üzenet:

- Szia Ann! Gina vagyok – hallotta meg munkatársnője csivitelő hangját.  -Hallom mi történt, tudod itt semmi sem marad titokban. De ugye csak pletyka az egész? Ha gondolod felugrok hozzád és kiadhatsz magadból mindent. Hívj fel! – Ann csak lemondóan megforgatta a szemeit és rányomott a törlés gombra. Fogalma sem volt, hogyan tudhatták meg munkatársai, de nem is velük akarta megbeszélni gondjait. A szálló pletykák csak úgy repkedtek egyik emberről a másikra a stúdión belül és Gina pont a terjesztők közé tartozott.

Második Üzenet:

- Szia Drága! Remélem még megismered a hangom. – Ann arcán menten mosoly húzódott végig. Persze, hogy megismerte barátnője Eva hangját. – Ne haragudj, hogy a múltkor nem értem rá, de nyakig ülök a munkában. Viszont holnapra szabadnapot kaptam, Robint pedig le tudom szerelni pár órácskára. Ha neked is jó bepótolhatnánk a múltkor elmaradt találkozónkat. Várom a hívásodat kedves! – Ha volt valaki, akivel most szívesen beszélt volna Ann, akkor az Eva volt. El is döntötte magában, hogy az üzeneteket végighallgatva vissza is hívja barátnőjét, hogy lefixálja vele a holnapot.

Harmadik üzenet:

- ( a sípszó után néma csend, halk szuszogás hallatszott ) Ann… Én annyira sajnálom . – szólalt meg végül Bill és Ann szíve hírtelen még verni is elfelejtett. – Nem tudom mi van velem manapság… de nem vagyok önmagam. ( nagy sóhaj hallatszott) Ez az egész ügy Tommal… David is az én véremet szívja és anya… Tudom, nem rajtad kellett volna csattannia ennek, az egésznek, hiszen Te nem tehetsz semmiről…. De Ann Én… nem akarlak téged is elveszíteni. – Bill elkeseredett, megtört hangjától Ann szemeit könny lepte el,majd kisebb szünet után folytatta a férfi. – Megértem ha nem akarsz velem találkozni, de legalább telefonon beszélhetnénk. Már azzal is megelégednék, ha a hangod hallhatnám. Hívj vissza, kérlek! . – újabb sípszó jelezte az üzenet végét és Ann esetten hanyatlott bele fotelébe.

Negyedik üzenet:

- Persze ha nem akarsz, nem kell- hallotta meg ismét  Bill szabadkozó hangját. – Mármint, örülök ha visszahívsz, de nem akarom, hogy azt hidd rád erőltetem a  dolgot. Eszembe sincs Ann! Tehát csak akkor hívj, ha úgy gondolod, hogy készen állsz rá és valóban szeretnéd. – Ann újból elmosolyodott. Örült, hogy hallotta a férfi hangját és belül jól esett neki egy kicsit, hogy Bill is legalább annyira pocsékul érzi magát nélküle, mint Ő a férfi nélkül.

Ötödik üzenet:

Üdvözlöm! Dr. Wilmer vagyok .- Ann lehunyta szemeit és imádkozni kezdett, hogy ne azért keresse fel az orvos, amire éppen gondolt.

- Megjöttek a röntgen eredmények. Sajnos szövetet is kell vennünk, így jobb lenne, ha minél hamarabb meglátogatna a rendelőmbe! Várom a jelentkezését.

Rögvest kiment a fejéből Eva és Bill hívása, csak orvosa szavai csengettek fülében. Szövetet kell venni, és pontosan kivette orvosa hangjából,hogy ez nem takar semmi jót.

Tom magabiztosan mászkált az apró ház tetőének gerendáin. A Nap a csúcspontján járt és perzselő meleget ontott magából. Tom lekapta izzadt testéről pólóját és Sarah elé dobta le, aki a földről szedte össze a vihar által leszaggatott nádat.

- De lazák vagyunk! – kiáltotta fel a férfinak az elé górt pólóra nézve.

- Már majdnem rám rohadt Tündérke. – vigyorodott el kajánul Tom.

- Azt látom. – emelte fel Sarah két ujjával az izzadt pólót elfintorodva, majd arrább hajított.

- A kemény munka hatása… nem kell finnyáskodni. – nevette el magát Tom a nő fancsali arcától.

- Persze…- vonta fel kétkedve bal szemöldökét a nő. – Csak le ne zúgj onnan a nagy szaktudásoddal.

- Ha nem látnád, ez a bizonyíték arra, hogy Én mindenhez értek! – büszkén kihúzta magát és végigsimította verejtékétől gyöngyöző felsőtestét. Sarah tekintete megragadta a látványos mozdulatot és egy pillanatra elidőzött a férfi testén.

- Tetszik mi? – kérdezte meg Tom az őt bámuló nőt, majd megpaskolta hasán lévő kockáit.

- Csak szeretnéd! – nézett el rögvest Sarah, majd hátat fordított a férfinak.

Tom gondosan kötözgette a gerendára a nádat, amit feladogattak neki. Bár eszébe se jutott bevallania bárkinek is, de végre jól érezte magát. Szüksége volt már a társaságra és ezt Sarah  meg is adta neki a többi lakossal együtt, akik ellen annyira viszolygott eleinte. Nem gondolt arra, hogy miért is van itt, mi elől menekült el idáig. Valóban úgy érezte, mintha Tuvalu az újabb csendes üdülőhelye lenne, ahol elbújhat az egész világ elől. Tekintete a földön guggoló nőre téved, aki még mindig a törmelékeket gyűjtögette, csakhogy közben megszabadult topjától és rövid nadrágjától.  Sarah bőre, mint a bronz úgy csillant meg a rá sütő napfényben, s fürdőruhája kifogástalanul megmutatta feszes kerek mellét. Ahogy a nő ismét lehajolt Tom szeme a fenekére tévedt. Annyira elmerült a látványba, hogy észre se vette a mellette lévő férfi szólongatását.

- Tom! Nem veszed el? – szólt rá értetlenül Sarah az őt bámuló férfira.

- De-de . – pattant fel rögvest Tom, de elvesztette egyensúlyát és megcsúszott.

- Ne olyan hírtelen!  - kapta el Tom karját a férfi, megakadályozva ezzel, hogy leessen. – Pihenj egy kicsit, lehet napszúrást kaptál .

- Nem …- ellenkezett Tom . – nincs semmi bajom.

- Azért mássz csak le egy kicsit. – ajánlotta fel a férfi, majd a létra irányába bökött.

Tom elindult a gerenda végéhez és lemászott a tetőről. Odalent megragadta a vizes kulacsot  és jókora kortyokat küldött le torkán.

- Repülési órákra vágysz? – lépett mellé nevetve Sarah, mire Tom csak elhúzta a száját.

- Ez nem poénos, oké!! – mondta teljes határozottsággal a férfi. – Ki is törhettem volna a nyakam!. – rögtön eszébe jutott Dav egyik mondata… még hogy senki sem hal bele a kétkezű munkába. -  zsörtölődött magában.

- Én figyelmeztettelek.

- Megszédültem… ennyi. – szabadkozott Tom.

- Ahha… - nevette el magát hitetlenkedve a nő. – De ha tényleg vágysz egy jó kis zuhanásra csak szólj.

Tom értetlenül összeráncolta szemöldökét.

- Ja, mert te segítesz, hogy sikerüljön is mi? – gúnyolódott a nővel

- Nem.- rázta meg a fejét Sara. - A sziget másik oldalán a partot nem homok fedi. Hatalmas sziklák ágaskodnak a magasba. Onnan szoktam ugrani.

- Ugrani? – döbbent le a férfi .- Te nem vagy normális.

-  Tudod mit!- kacagta Sarah, majd a férfi mellkasára rakta kezét. – Gyere el velem… ma este! Nem muszáj ugranod, ha nem akarsz. De hidd el, ha már ott leszel, nem bírsz ellenállni a kísértésnek. - Kacéran végighúzta kezét Tom testén, majd otthagyta. Tom kajánul elvigyorodott és a nő után kiáltott.

- Nyolcra várlak.

- Akkor hétre ott leszek. – válaszolta  provokatívan a nő intve még egyet a férfinak.

Tom nézte a távolodó nőt és mosolyogva megrázta a fejét. Meglepődött saját magán. A reakcióin, viselkedésén, és  modorán, ahogy a nővel viselkedett manapság..  Felbukkant benne egy olyan énje, amit eddig még Ő sem ismert igazán.

Hát ez eléggé összecsapott rész lett, de most valahogy a másik sztoriba jobban bele tudom élni magam:S bocsánat:SKépeket se sikerült most úgy összeszednem...Sarah hasonmást nem könnyű keresni:Sremélem azért tetszeni fog:) Jó olvasást

Tom idegeinek határait súroló türelmetlenséggel várta, hogy a vonal másik oldalán lévő hívott fél, végre felvegye a telefont. Fel s alá járkált szobájában, fejét fogva szabad kezével.

- Vedd már fel… vedd már fel. – motyogta nyugtalanul, mire végre a búgás megszűnt és meghallotta az erőteljes, hivatalos hangot.

- David Jost,. – szólt bele a férfi, szokásához híven.

- A kurva életbe… örülök, hogy felvetted végre.-  korholta le rögvest Tom Davidet.

- Ezt rólad is el lehet mondani Tom. – váltott diplomatikus hangnemre a férfi.

- Mind egy … nem ez a lényeg…

- Tudom, miről akarsz beszélni. – vágott a szavába David. – és meg kell, hogy mondjam: Nem tehetek semmit.

Tomot ellepte a méreg és hangot is adott a benne tomboló idegfeszültségnek.

- Mi az, hogy nem tehetsz semmit! – ordította amennyire csak hangszála bírta. – Te vagy a Góré… a Főmanus…. Te meg tudod oldani.

- Nem Tom, nem tudom megoldani. Ha a sziget reptere kellő okokra hivatkozva nem adja meg a leszállási engedélyt, akkor nem tudok mit tenni. – nyugodt hangnem rezzenéstelenül csengett.

- Akkor pereld be őket… vagy tegyél, amit csak tudsz… de én nem fogok ezeknek dolgozni.

David higgadtsága megszűnni látszott Tom kioktatásától. Bármit tett eddig Tom, Ő mindig ott volt, hogy kihúzza a szarból, és igen is bántotta, hogy ilyen hangnemmel és beszédstílussal hálálja ezt meg Tom. Úgy szerette Tomot, mint a saját fiát, de idejét látta egy alapos fejmosásnak, hogy Tom észhez térjen végre.

- Na ide figyelj Tom! Mégis mit képzelsz?! Pereljek be egy egész szigetet miattad?! Tudod, Te mennyi költségbe kerül nekünk naponta a Te kis „magán nyaralásod”! Azt kérik, az ott lakók, hogy dolgozz?... hát akkor emeld fel a kis segged, ragadd meg azt a rohadt ásót, vagy amit csak a kezedbe nyomnak és örülj, hogy szabad vagy, nem pedig egy kopasz börtöntöltelék szappantartója! Minden egyes nap azon dolgozunk, hogy kimossunk ebből az ügyből is. A legjobb ügyvédekkel tárgyalunk órák hosszat, kiskapukat keresve …  erre Te ennyire nem vagy képes?!De tudod mit… még a szigetnek sem kell megvonnia a leszállási engedélyt, mert nem indul külön repülőgép ezentúl a számodra. Itt az ideje, hogy a saját lábadra állj egy kicsit. A kétkezű munkába még senki sem halt meg Tom…. Reméljük Te sem fogsz! Örülök, hogy hívtál, és köszönöm jól vagyok, bár elég keveset alszom! Majd hívlak! – azzal lerakta Dav a telefont.

Tom meghökkentségtől meg sem tudott szólalni. David fejmosása hatásos volt. Tomban elképesztő  bűntudat keletkezett. Leült ágyára, elgórta a telefont és magába roskadva bámult maga elé. Már tisztán látta magát… azt ahogy viselkedett manapság az emberekkel. A goromba, öntelt énjét, aki csak saját magát sajnálta.

Sarah ígéretéhez híven- bár semmi kedvvel- este hétkor kopogott a férfi ajtaján, aki rögvest ki is nyitotta neki.

- Már vártalak! Gyere be. – Sarah meglepődve nézte Tomot, amint az beinvitálja házába. Bár nem volt a férfi kedves vagy barátságos, mégis más volt, mint eddig.

- Mit kell csinálnom? . – rögvest a közepébe vágott, miközben helyet foglalat székében.

Sarah megelégedett  mosolyát próbálta visszafojtani, miközben helyet foglalt a Tommal szemben lévő karosszékbe.

- Akkor ez azt jelenti, hogy meggondoltad magad? – kérdezte meg Sarah, furcsállva. – Tagja leszel kicsiny szigetünknek?

- Ennyire ne menjünk bele a dolgokba. – válaszolta kis ridegséggel. – Megteszem amit kell, de nem fogok részt venni, semmi szertartásos hókusz- pókuszban.

Sarah felnevetett, majd beleegyezően bólintott.

- Egyenlőre ez is megteszi. Holnap reggel a vihar okozta maradék károkat javítjuk ki… tetőt kell javítani…

- De… ugye Te is ott leszel?

A kérdés váratlanul érte Saraht és tágra nyílt szemekkel pislogott Tomra.

-  Igen. – bökte ki végül.

-  Csak azért kérdeztem mert… csak téged „ismerlek” a szigetről… egyáltalán milyen nyelven beszélnek? – szabadkozott rögtön Tom, amint meglátta a nő csodálkozó tekintetét.

- Angolul, mint mi. – mosolyodott el Sarah.

- Akkor jó. – nyugtázta a férfi, majd kínos csönd keletkezett köztük.

Tom most először nézte meg Saraht férfi szemmel, és be kellett vallania, tetszett neki a látvány. A nő hamvas bőrének csillogása, hosszú hajának lágy esése, és ahogy jobban a szemébe nézett észrevette, hogy Sarah szemei szürkéskék árnyalatot vetnek. Mégis annyira gyűlölte az előtte lévő nőt, hogy szinte már vonzotta magához. Újból fejébe ötlött a kérdés: ez a nő hogy került ide?. Úgy érezte tudnia kell, a kíváncsiság benne is utat tört és nem hagyta nyugodni.

- Nem vagy idevalósi Tündérke….igaz? – ötlött ki belőle végül a kérdés.

Sarah magában önelégülten megveregette vállait. Győzelem. Elérte a második szintet a férfival kapcsolatban. Színészi tehetségét előkapva, hírtelen szemei fényt vesztettek és letörten megrázta a fejét.

- Nem… de itt nőttem fel… Tuvalu az igazi otthonom. – hazudta könnyedén, szemrebbenést sem ejtve.

Tomban még több kérdés fogalmazódott meg a válasz hallatán, de nem akart többet személyeskedni. A nő arcáról levonta, hogy elég nyomós oka lehet az ittlétének, lelkizésre pedig nem volt most szüksége.

- Azt észrevettem. – mosolyodott el Tom megértően. Most először nem volt gúnyos, megvető egyetlen egy pillantása vagy mosolya sem. David valóban észhez térítette egy kicsit.

Sarah ámulva nézte a férfi arcán megjelenő mosolyt és magában elismerte a tényt: Tom valóban megnyerő fickó és a mosolya… lenyűgöző. Rögvest meg is rázta a fejét, és eszébe juttatta a tényt: ez a férfi nem más, mint egy kegyetlen gyilkos, és ha nem vigyázz, Ő is az áldozatává válhat.

Köszönöm a sok komit! és tényleg mértéktelenül hálás vagyok érte, ilyenkor öröm megírni a kövi részt!:) Hát a mostani részről annyit, hogy valami nagyon abszurd dologgal akartam előállni, amikor is Bill és Ann konfliktusáról van szó. ezzel is éreztetni akartam 1 kicsit, hogy Bill milyen idegállapotban van...:S:)Tom és Sarah... na igen:) ki tudja még, hogyan is fognak zajlani köztük a dolgok:) Az biztos: egyenlőre még egyik sem komálja a másikat:D Kövi rész várhatóan csak hétvégén lesz:S addig is: Jó olvasást!:)

Bill Kaulitz sietve távozott délután stúdiójukból. Bár örült, hogy tegnap végre újból hallhatta testvére hangját, a gondjai cseppet sem oldódtak meg. Dav minden nap szívta a vérét a különböző sajtó tájékoztatókért és interjúkért, de neki semmi kedve nem volt minden egyes újságnak külön- külön Tom távollétét illetően hazudni.  Édesanyja is folyton hívogatta, hol sírva , hol teljesen kétségbe esve ikertestvére miatt. Egyszerűen már túl sok volt neki. Ő is ki volt bukva akár csak anyja vagy David. Neki is hiányzott Tom és gyötörte a tehetetlenség. A legszörnyűbb még is az volt, hogy a benne felgyülemlő feszültséget Ann sínylette meg. Tekintélyes méretű házának garázsába beállva, rögvest a konyhába indult Annhaz.

A nő megterített asztallal fogadta a betoppanó férfit. Bill arcára nézve tisztán leszűrte, hogy szerelmének ismét nem volt könnyű napja. A stressz szinte minden napossá vált életükbe. Ann az asztalra helyezte a kezében lévő sült csirkét, és könnyed csókot lehelt a férfi arcára. Bill nem viszonozta a gesztust, leült az asztalhoz és elfintorodva bökte meg villájával az előtte lévő sült csirkét.

- Csirkét sütöttél… Nekem?!! -  undora tisztán kivehető volt utolsó szavából.

Ann megmukkanni sem tudott a döbbenettől, mikor szóra nyitotta száját Bill folytatta.

- Mióta is élünk együtt Ann? . –pattant fel székéből és haragos tekintetét a nőre szegezte. – Egy éve… ha jól emlékszem . –válaszolt saját kérdésére gúnyosan. – Ezek szerint, neked ennyi idő sem volt elég, hogy felfogd : Nem eszek csirkét!. – úgy tagolta a szavakat, mintha egy 5 éves gyereknek magyarázna. Ann még mindig nem tért magához a megdöbbentségtől. Eddig eltűrte Bill kirohanásait, sőt megértően viselte az összes hírtelen jött veszekedéseket, de itt már nála is betelt a pohár. Szemeiben összefutott a könny és szó nélkül felkapta táskáját.

- Most meg hova mész? – vetette Ann után hanyagul a férfi, mire a nő visszafordúlt.

- Ez már nekem is sok Bill… - elkeseredett tekintete láttán Bill arcán a mogorvaság enyhülni látszott. – Tudom, hogy nehéz most neked… de nekem sem könnyebb… eddig szó nélkül tűrtem a hírtelen hangulatváltozásaidat és a dührohamaidat, mert szeretlek… - hangja elcsuklott a visszafojtott sírástól. – De ezt már Én sem bírom, értsd meg.

- Ne haragudj… - sütötte le megbánóan szemeit a férfi.

Ann szíve majd összeszorult, de meg kellett tennie. Egy szót sem szólva tovább sétált ki a férfi lakásából. Bill nagyot sóhajtva vágta vissza magát a székbe. Most tudatosult benne, hogyan is viselkedett Ann-el manapság.

- Barom, Barom, Barom…! – szidta magát az asztalt ütögetve, mire a sütő sípoló hangot hallatott. Bill meghökkenve nézett a sütőre, majd felállt és megnyomva a gombot kikapcsolta. Kinyitotta ajtaját, és rögtön megcsapta a pikáns lazac illata. Egy konyharuhát előkapva kiemelte a tálat. A bűntudat nyílként fúródott szívébe. Mértéktelen düh lett újból úrrá rajta, de ezt most saját magának köszönhette. Hogy is lehetett ilyen hülye? Ann jobban ismeri, mint Ő saját magát.  Hogy is vádolhatta ilyennel? Mért nem hallgatta végig? Sőt… szóhoz sem hagyta jutni…. Szinte majd fel őrölte belülről a bűntudat… de főként az a gondolta, hogy talán most veszti el azt a Nőt, aki mindig is kiállt mellette, szerette és megértette.

Sarah másnap korán kelt és elhatározta: stratégiát vált. Ha Tom ilyen bunkón viselkedik vele, akkor ezentúl Őt sem lehet majd kenyérre kenni. Tuvalu lakosai az első perctől fogva tudták, Sarah ki is valójában. Egyedül ittlétének okát tudták csak vázlatosan, de ígéretet tettek, hogy titokban tartják Sarah hivatását és mindenben készségesen segítenek ha kell, vagy ha tudnak.

Sarah az órájára pillantott és cinikusan elvigyorodott. Reggel 6 óra volt, mikor bedörömbölt  Tom házának ajtaján. A férfi kis idő után nyitotta ki az ajtót, majd azzal a lendülettel vissza is akarta zárni, de Sarah lába megakadályozta.

- Úgy látom, nehéz a felfogásod… - morogta álmos hangján a férfi.

- Bármennyire is szeretnéd, nem tehetsz úgy mintha itt sem lennél. – közönyös hangleejtéssel tért Sarah máris a lényegre.

- Ezt nem Te döntöd el! – megdörzsölte szemeit, majd bosszús ábrázattal mérte végig a nőt. Sarah tekintettel a nagy hőségre,egy könnyed farmerruhába bújt,/bal szélső ruha:)/ mi remekül kiadta karcsú testének ívét. Tom figyelmét sem kerülte el a formás mellek domborodása. Saraht elégedettség töltötte el a férfi szemei láttán, majd megköszörülte torkát.

- Nem is én döntöttem így. – folytatta, mire Tom pillantása újból tekintetére szegeződött. – Hanem Mi! – Tomnak a többes szám hallatán nagyra tárultak szemei.

- Hogy mi van? – értetlenkedett. – Mi az hogy: MI!!

- Mi szigetlakók. – fejtette ki bővebben Sarah.

- Hányszor mondjam még el neked?! – közelebb hajolt a nőhöz majd artikulálva folytatta. -Szarok erre az egész szigetre… az összes lakójával együtt!

- Hát ez kedves, de nem teheted. – Sarah próbálta megőrizni hidegvérét. – Neked is részt kell venned a szigeten való munkálatokban. – tudatta a tényeket vidáman a férfival.

Tomban ismét felszaladt a pumpa. A pokolba kívánta a nőt és az egész szigetet a lakóival együtt.

- Most ügye viccelsz?! – nevetett fel nyersen. – Ide figyel,Tündérke… soha életembe nem végeztem fizikai munkát, és tévedésbe vagy, ha azt hiszed, majd itt elkezdem . – vetette oda szemrehányóan Sarahnak.

- Komolyan mondtam Tom…

- Hát Én is!

Farkasszemet néztek egymással, mintha ki tudnák olvasni egymás fejéből gondolataikat.

- Mielőtt végleg eldöntenéd, tudnod kell, hogy előbb vagy utóbb úgy is szükséged lesz a segítségünkre, ha élelem vagy ivóvíz fog kelleni.

- Hidd el… ez a veszély nem fog fent állni! – ment biztosra Tom.

- Óóó…dehogynem - mosolyodott el könnyűszerrel a nő. – A sziget reptere visszautasította a számodra érkező gép leszállási kérelmét. Tom… ránk vagy utalva.

A férfi álla majd le esett és nem akart hinni a fülének. Feje gőzölt, szeme szikrákat vetett a gyűlölettől. Teljes mértékben feldúlta a nő arcáról levetődő győzelemittas vigyor.

- Ezt nem tehetitek… - sziszegte megvetően a nőnek.

- Valamit valamiért … este visszajövök… remélem addigra meggondolod magad. – azzal sarkon fordult és elindult a lépcsőn, mire egy kéz visszarántotta.

- Minden áron meg akarod keseríteni az életem?! – a férfi utálattal meredt rá, s még közelebb rántotta magához.

- Te kényszerítesz rá.- Saraht zavar lepte el a férfi közelségétől. Eddigi kárörvendő vigyora is eltűnt arcáról, majd kitépte karját a férfi kezéből és sietősen távozott.

Nem nézett vissza a férfira, csak minél távolabb akart lenni tőle. Egy pillanatra az is átfutott agyán, hogy felhívja Jerryt és közli vele: a megbízása számára itt véget ért.

(de felpattannék mögéXD:D)

Köszönöm a sok komit!:) hát hosszú az nem lett de végül csak hoztam a részt:)Jó olvasást! Várom a véleményeket, legyen az negatív vagy sem:)

A Nap már lenyugodni készült, s pompázatos színekbe öltöztette az eget. Este nyolc körül járt már az idő és a csendes sziget szokatlan nyüzsgésbe kezdett. Tom ablakánál álldogált kezében az otromba nagyságú telefonjával. Nagyot sóhajtott, majd rászánva magát tárcsázott. A második búgásnál máris jelentkezett a hívott fél.

- Tom? – hallotta meg Öccse hangját a vonal másik végéről.

- Igen.

Bill alig akarta elhinni, hogy tényleg testvére hívta. Tomot elutazása óta minden nap hívta többször is, de testvére sosem vette fel, vagy hívta vissza később. Megkönnyebbült Bátyja hangja hallatán, de felszabadult benne a düh is.

- Te barom! – rivallt rá. – Miért nem vetted fel eddig a telefont? És mért nem kerestél?...azt hittem valami bajod történt! Jól vagy? Minden rendben?...

- Hé..hé..hé.. – állította le Billt Tom. – Egyszerre csak egy kérdést. – mosolyra húzódtak ajkai testvére aggályaitól. – Ne haragudj, hogy nem hívtalak… - mondta végül elcsukló hangon.

- A lényeg, hogy most megtetted.  Milyen Tuvalu?...Minden rendben?  – kérdezte meg újból.

- Hát… fogjuk rá.

- Vagyis…? – vonta össze szemöldökét furcsállva Bill.

- Még nem néztem szét. – vallotta be Tom.

- Mi?...de hát… már több mint 1 hete ott vagy…

- Képzeld el, tudom. – forgatta meg szemeit.

- Akkor meg mégis mit csinálsz nap mint nap, hogy még a telefont sem találod meg? – ötlött ki belőle a kérdés szarkasztikusan.

- Semmit. – olyan egyszerűséggel válaszolta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Tekintete a part felé vetődött, ahol már a lakosok összegyűlve az előkészületeken dolgoztak. – Még is mit csinálhatnék itt Bill? Ugrándozzak a tűz körül teljes extázisba esve a busmanokkal?

- Hát mért is ne?! – nevette el magát Bill, majd elkomorodott. – Nem ülhetsz egész álló nap a négy fal közt Tom…

- Tudom…- ismét a partra tévedt tekintete és megpillantotta Isabelt, amint egy fáklyát fog, majd a farakásra dobja. A tűz gyorsan terjedt szét a kupacba helyezett facsomón és ezzel az „ünnepség” kezdetét vette. – és igazad van… - nagyot sóhajtott,azzal elterelte a szót. Beszéltek édesanyjuk kétségbeeséséről, David idegrohamairól, Bill és Ann közt keletkező feszültségekről… Tom –bár nem mondta testvérének- magát okolta az otthon keletkezett bonyodalmakért. Végül ígéretet téve Billnek, hogy sűrűben fogja keresni, rakták le a telefont.

Az eget már az ezüst fényt árasztó Hold díszítette, mikor Tom magára vette hamuszürke pulóverét és kilépett „magánzárdájából”. A parthoz közeledve megbújt a bokrok közt. Szeme fürkészve kereste a nőt a tűz körül, de nem lelte. Óvatosan a bokrok fölé emelkedett, hogy jobban belássa a partot, de mégse vegye észre senki.

- Mondtam, hogy eljössz. – suttogta halkan Sarah, mire Tom ijedten összerezzent, majd hátrafordult a hang irányába.

- Csak sétálni indultam. – válaszolta újbóli mogorvaságot magára öltve.

- Óóó… én azt hittem bújócskázol. – nevette el magát Sarah.

Tomban az indulat újból lángra csapott a nő nevetésétől. Rá se nézve a Nőre haladt el mellette.

A kis dúvad. – nevette magában Sarah.

- Héj! – kiáltott végül a férfi után. – Ha már sétálni indultál, akkor nem jössz velem tűzifáért? Végül is én meg azért indultam… - ártatlan szemei tágra nyíltak, s esdekelve nézett fel Tomra. Az igazság persze messze állt állításától. Pontosan követte végig Tom minden  egyes mozdulatát attól a perctől fogva, hogy a férfi kitette lábát házából.

Tom vissza lépett a nőhöz , és egyenest a kék szempárba fúrta sejtelmes tekintetét.

Az indulatosság kezdett feloldódni benne, és Bill szavai jutottak eszébe.

- Ha többet nem zaklatsz… akkor most az egyszer veled megyek. – jelentette ki nagy kegyesen. Sarah egy elégedett mosolyt eleresztve bólogatott, és elindultak a sűrű növényzet közt.

- Meddig maradsz a szigeten? – kérdezte meg Sarah, miközben leguggolt néhány letört faágért.

- Még nem tudom . – mondta kimérten Tom. Nem akarta, hogy a Nő ittlétéről faggassa.

- Nem tudom, hogy miért vagy ennyire zárkózott, de hidd el, ha megismered Tuvalut, el sem akarsz majd innen menni. A sziget gyönyörű, a lakosok barátságosak…

- Héj Tündérke… be sem áll a szád… Te is elhiheted nekem, hogy tényleg szarok az égsz szigetre a lakosaival együtt… - bukott ki Tom, mire Sarah csak meglepetten pislogott.

- Hát jó.- vonta meg vállát a nő. – De akkor mégis miért vagy itt?

- Muszáj mindig faggatnod a hülye kérdéseiddel? – csattant fel idegesen a férfi és a nő kezébe nyomta az eddig összeszedett gallyakat. Sarah keze majd le szakadt a hírtelen rávetődő súlytól, s mire már felfogta a történteket, Tom már messze járt.

.

Itt az újabb rész, bár nem lett vmi hosszú, de hétvégén megpróbálok többet írni:) Jó olvasást:) Amúgy kíváncsi lennék, Ti mire tippeltek, Sarah véghez tudja majd vinni a feladatát? esetleg megfutamodik? vagy Tom eleve be sem dől majd neki?:)

- Te, tudod hogy ki vagyok? -  bukott ki a kérdés Tomból. Egy pillanatra idegesség futott át rajta. Hiszen itt nem ismerheti senki David állítása szerint. Végignézett a nőn és nem kerülte el figyelmét a hamvas bőr és a kék szempár, ami tiszta bizonyítéka volt annak, hogy a nő valószínűleg nem helybeli.

- Válaszolj!- ordított rá Tom türelmetlenül.

- Nem…- válaszolta megszeppenve Sarah.

Jerry igazán figyelmeztethetett volna, hogy nem csak gyilkossal de egy igazi mogorva fickóval lesz dolgom .- morogta magában a nő.

Tom sarkon fordult és otthagyta az ismeretlen látogatóját. Saraht méreg lepte el a férfi udvariatlanságától és a nyomába eredt. Ha már ideáig eljött a szakadó esőben, nem fog visszafordulni információk nélkül.

- Éppen ezért jöttem. – mondta Sarah menet közben. – Tuvalu kis sziget, mint észrevehetted. Mindenki tudja, hogy új látogató érkezett. A szokásokhoz híven Téged is üdvözölni akartunk és egy estét tartani a parton, de nem mutatkoztál köztünk…. Pedig már egy hete, hogy itt vagy.

Tom házának lépcsőjén megtorpant és a nőhöz fordult.

-   Mindig ennyit fecsegsz feleslegesen? – tette fel újbóli mogorva  kérdését.

Sarah nagy levegőt vett és lassan fújta ki azt, nyugtatva ezzel magát,  nehogy nekirontson a férfinak és elszúrjon dühében mindent.

- Sajnálom, Én ilyen vagyok. – mosolyodott el fesztelenül Sarah és kezet nyújtott a férfinak.

- Isabel Framan , személyesen. – mutatkozott be gondosan megteremtett személyének álnevén.

Tom nem viszonozta a kézfogást, hanem ajtajának kilincsére emelte kezét.

- Rendben Tündérek, Én meg Tom vagyok … remélem ennyivel is beéred, ami meg a szokásaitokat illeti…nos,  szarok az egészbe . – cinikus vigyort vetett a nő felé, majd belépett ajtaján magára hagyva ezzel Saraht a csillapodni látszó viharban.

Feldúltan indult vissza Sarah faházához. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz feladata lesz a férfival.

- Mogorva… tapló… illetlen barom… - sziszegte a növénytakaró áthágása közepette.

Mikor Jerry felvázolta neki megbízatását könnyedén biztosította főnökét a sikerről, de most korántsem vélte fényesnek helyzetét. Előre hallotta Jerry tajtékzását, amint beszámol majd az eseményekről. Faházába betoppanva, a fürdő irányába menet levetette magáról átázott ruhadarabjait és a zuhany alá állt. Libabőrös lett a hírtelen rácsapódó meleg víztől. Lehunyta szemét, kezével a falnak támaszkodott és élvezte, ahogy a meleg vízcseppek lassan felmelegítik áthűlt testét.

Másnap verőfényes napsütés pompázott az égen. A hullámok is szelíden hempergőztek a szemcsés parton. Mintha bocsánatért esedeznének az este alatt elszenvedett károk miatt. A lakosok már korán reggel nekiláttak eltakarítani a hajók romjait. Rendbe tették szétvert veteményeseiket és kivágták a vihartört, meggyengült fákat.

Halk kopogás hallatszott kintről, mire Tom felkelt. Bágyadt tekintettel nézett körül szobájában, majd visszahanyatlott feje párnájára. Újabb kopogás hallatszott, de most kissé erőteljesebb volt, mint az előző. Tom bosszúsan kivetődött ágyából és kirántotta az ajtót. Meglepődve nézte a vele szembe álló nőt, aki egy kosarat tartva kezébe bazsalygott fel rá.

- Nem adod fel … igaz?- hangja próbált ingerültséget sugallni,de tekintete mégis másról árulkodott.

- Én csak követem a szokásainkat. – azzal átnyújtotta Tomnak a gyümölcsökkel teli kosarat.

Tom kissé tétován, de elfogadta.

- Ma este pedig tüzet rakunk a parton. Minden kisebb vihar után összegyűlünk hálát adni az Égnek, hogy épségben hagyta szigetünket.  Ott lesz a sziget összes lakója… ha gondolod gyere el. Nem lesz nehéz megtalálni. – majd könnyed mosollyal az arcán megfordult és leballagott a lépcsőn.

- Tudod, hogy úgy sem megyek el! – kiáltotta utána Tom, mire a nő visszafordult.

- Dehogynem. – nevetette Sarah. Intett még egy utolsót a férfinak és elégedetten lépdelt a parton játszó gyerekekhez.

/itt egyszerűen olyan édesek, ahogy óvatosan, gyengéden fogják meg a kislányt*-*:)<3/

Nos, itt az újabb rész, mikor is már kezdenek beindulni az események:) Remélem nem okoz nagy csalódást Sarah és Tom találkozása, de nem akartam valami nyálas, tengerparton egymást meglátó jelenetet, mert az nem lett volna hiteles ehhez a Tomhoz. :)Így hát ez sült ki belőle:) Jó olvasást :) És remélem kapok néhány véleményt is:)

Sarah Kenway gyermekkora óta az F.B.I. gyilkossági csoportjának tagja akart lenni. Nemrégiben szerezte meg diplomáját, s pár hónapja kapta meg az állást a Szövetségi Nyomozóirodában. Utoljára gyakornokként látott gyilkossági helyszínt, és tisztában volt vele, hogy elég rögös az út, mit ki kell járni ahhoz, hogy elismert nyomozó legyen, de Ő nem adta fel, még a sok rászabott papírmunka ellenére sem. Kissé meglepődve, mégis izgatottan vette tudomásul, hogy a „nagy” főnök Jerry Henning pont vele akar bizalmas ügyről tárgyalni.

Sarah szó nélkül követte a férfit, aki kitárta előtte a tágas irodájának ajtaját és beljebb invitálta Saraht, közben intett embereinek a távozásra. Jerry helyet foglalt asztalánál a bőr fedésű forgószékében, Sarah pedig a vele szembe lévő fotelbe helyezkedett  el.

A férfi nem szólt egy szót sem, csak nézte a nőt rezzenéstelen arckifejezéssel. A tervén gondolkodott és csak remélni tudta, hogy az előtte lévő nő valóban alkalmas lesz a rá szabott feladat végrehajtására. Sarahban a korábbi izgatottság félelemmel vegyült össze. Főnöke arcát nézve már a legrosszabb dolgok jutottak csak az eszébe. Talán valami hibát ejtett munkája során és főnöke ezért hivatta be magához? Esetleg épp az útját akarja kiadni a férfi vagy jobb esetben lejjebb fokozza Őt a bizonyítékraktárba?

- Mi az a bizalmas ügy Uram, amiről beszélni kíván? – hangja jól leplezte a benne feltörő kételyeket.  Muszáj volt megtörnie a csendet. Nem bírta tovább a néma hallgatást.

Jerry megrázta fejét, visszazökkentve ezzel magát a valóságba és a nőre mosolygott.

- Ami itt el fog hangzani köztünk, azt csak Te tudhatod és a csapatom… senki más, érthető?

Sarah bólintott, s figyelmesen hallgatta végig főnöke monológját, majd felfogva az információkat és a rá bízott feladatot csak egy kérdés fogalmazódott meg benne.

- Rajtam múlik, hogy mennyire személyesítem el a vele kötött kapcsolatot?

Jerry arcán hamis mosoly ült ki.

- Csakis rajtad. Nem erőltethetek rád semmit… és nincs is szándékomban. A lényeg, hogy elérd a célt és a gyanúsított visszatérjen az államokba. De jól vigyázz Sarah, ne feledd, hogy egy gyilkossal kell közvetlen kapcsolatot teremtened. – Jerry elégedetten dőlt hanyatt forgószékében. A nő szemében lévő hév biztosította arról, hogy valóban ki fog tenni magáért.

Egy hét telt el azóta, hogy Tom megérkezett újdonsült „lakhelyére”, de még csak egy percre sem hagyta el „magánbörtönét”. Tuvalu gyönyörű, csendes, napsütötte kis sziget volt, de a férfi mégsem lelt benne nyugalomra. David valóban megtett minden tőle telhetőt azért, hogy Tom otthon érezhesse magát. Gondoskodott elegendő élelemről, ivóvízről, kedvenc alkoholos italairól, kényelmes ágyról és fotelekről, még egy fél tégla méretű mobiltelefonról is aminek segítségével Tom bármikor felvehette a kapcsolatot a külvilággal, de mégsem tette. Testvére Bill folyton folyvást hívta, de egyszer sem reagált a csörömpölő telefon zajára. Csak ült az ablak előtt fonott karosszékében, egyik kezében égő cigarettáját, másikban hűtött Gin-t tartott és üres tekintetét az óceánra szegezte. A hullámok könnyed táncba kezdtek a borult ég alatt, s ringatták a mólóhoz kikötött csónakokat. Az óceán feltörő dühöt és feldúltságot kezdett sugározni magából, akár csak Ő. A szél a fák lombjával játszott, majd az eső is eleredt. Az égi háború hírtelen kezdetét vette. Villámok hada csapott le a háborgó mennyből. Az eső csapkodta a gondosan elvetett veteményest, a szél is megunta könnyed játékát, s erőteljes csavarásokkal kínozta a meghajló fákat. A hullámok is felhagytak dédelgetésükkel. Tépték, szaggatták a rögzítő köteleket, s porrá zúzták a csónakokat. Tom mozdulatlanul nézte ablakából a természet viadalmát, majd arcán elégedettség tükröződött, s belül az óceánnak drukkolt.

- Tombolj. Add ki a dühödet. Semmisíts meg mindent.

Sarah testén végigfutott a hideg, ahogy kilépett faházából a vad szélbe. Tekintete az őrjöngő eget pásztázta. Összehúzta magán fekete kapucnis pulóverét, s elindult a part felé, hogy eleget tegyen  főnöke parancsának. Fél órán át könyörgött Jerrynek telefonon, hogy csak még egy napot várjon. Hivatkozott a közeledő viharra, ígéreteket tett, hogy másnap ha törik ha szakad meglátogatja a gyanúsítottat, de mindhiába. Jerryt nem hatotta meg semmi . Nem bírt tovább várakozni, most, rögvest tudni akarta, hogy Tom Kaulitz mért nem mutatkozik a szigeten, így terepszemlére küldte a nőt. Sarah lába alatt minden egyes lépésnél megsüllyedt a talaj. A part felé tartott a sűrű növényzet közt. Cipője és a rajta lévő ruhadarabok pillanatok alatt szívták tele magukat a rá szakadó esővel. Egyre szaporább léptekkel közelítette meg a férfi búvóhelyét, majd a bokrok közt megbújva próbált körülszimatolni. Se fény, se zaj nem szivárgott ki a házból. Sarah óvatosan körbejárta a házat, de túl alacsony volt ahhoz, hogy belásson valamelyik ablakon is. Tudta, hogy nincs más választása, fel kell mászni az egyik párkányra. Összeszedve minden erejét megkapaszkodott a lécekbe és felhúzta magát. Elővigyázatosan bekukkantott az első ablakon, de nem látott semmit, csak a korom sötétséget. Apró léptekkel haladt tovább a párkányon a másik ablak felé. Körültekintően nézett befele a második ablakon, mikor hatalmas dörgés kíséretében villám csapott le az égből, bevilágítva ezzel a házat. Sarah szíve rémületében kihagyott egy ütemet amint megpillantotta a vele szembe lévő szempárat. Hatalmas sikolyt hallatott, miközben lába megcsúszott a nedves párkányon és egyenesen a bokrok közé zuhant.

A férfi is hasonló rémülettel vágódott hanyatt karosszékével.

- Kurva éltbe. – szitkozódott Tom felpattanva a földről, majd kinézett ablakán, de nem látott senkit. Egy percre azt hitte, csak képzelődik, de hallotta a nyöszörgést kintről. Magára kapta kabátját és kiment a viharba egyenesen az ablaka alá.

Sarah dermedten feküdt a bokrok közt. Szíve még mindig hevesen kalapált.

- Ki a franc vagy Te… és… és mégis mi a lószart keresel itt… ilyen időbe. – ezek voltak a legkedvesebb szavak, amik Tomból hírtelen kitörtek. Nézte a bokrok közt fekvő rémült nőt és várta kérdéseire a választ.

- Ömm… ne haragudj… én … én csak…- nem tudta pontosan mit is mondhatna ilyen helyzetbe. Nem ez volt a terv.

- Te csak… - ismételte a nőt Tom meglehetős mogorvasággal.

- Én csak kíváncsi voltam. – improvizált gyorsan Sarah.

- Kíváncsi?- fancsalodott el Tom. – És mégis mire?

Sarah nehézkesen feltápászkodott a bokrok közül, majd egyenesen Tom elé állt.

- Hát rád. – válaszolta könnyedén megjátszva magát.

Tom értetlen fejet vágva nézte a vele szembe álló nőt. Nem tudta hová rakni a történteket. Ott álltak a szakadó esőben, csurig átázva, s mindez azért, mert ez a Nő kíváncsi volt rá.

/awww de imádom<3:$:D/

Itt az újabb rész:) Remélem tetszeni fog, ha pedig nem nyugodtan tessék azt is leírni:)

A régi L.A. melletti elhagyatott egykori magánreptéren egy fekete, sötétített ablakokkal ellátott Chrysler állt meg. Tom Kaulitz remegő térdekkel szállt ki az autóból öccse kíséretében. Megállt szorosan a fekete jármű előtt és csak nézte a szeme elé táruló repülőgépüket. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy még most sem tudta ép ésszel követni az eseményeket. A sofőr kivette a csomagtartóból bőröndjeit, melyet Bill és Ann pakolt gondosan, gyorsan össze neki.

- Gyere. – karolta át vállát Öccse, invitálva ezzel a repülőgéphez.

Úgy érezte, mintha minden egyes lépéssel a végzetéhez közeledne. Nem tudta hova megy, meddig marad és egyáltalán haza jöhet-e majd valaha. A géphez érve Bill megállt előtte és megtörve nézte Tom kétségbeesett arcát.

- Hidd el, ahogy tisztázódik az ügy körülötted, hazajössz. – próbálkozott meg bíztatni bátyját, de Tom csak lemondóan megrázta fejét.

- Még azt se tudom hova megyek….

- David mindent elintézett. Egy kis ház áll rendelkezésedre Tuvaluban, minden nap hívlak majd és….

Tom szemei tágra nyíltak, álla majd le esett.

- Hogy hol? – szakította félbe Billt feldúlva.  – Egyáltalán van ott telefon? A kurva   életbe Bill… - újból fel-alá járkált az idegtől. – Milyen Istenverte hely az a Tuvi… Tuvu…

- Tuvalu. – mondta ki végül helyesen Öccse. – Értsd meg Tom! Csak ott leszel biztonságban… Onnan nem toloncolhatnak ki…

- Az lesz maga a börtön. – állt meg újból Bill előtt minden reményt vesztve.

A személyzet közben felvitte a gépre Tom csomagjait, ellenőrizték a műszereket és felkészültek a mihamarabbi indulásra.

- Uraim, a gép felszállásra kész. – szolt nekik az egyik stewardess.

Bill nem szólt már semmit, csak szorosan magához vonta bátyját és megölelte. Szörnyen tehetetlennek érezte magát. Félt, hogy végleg elveszíti testvérét.

Tomban is ugyan ezek az érzések kavarogtak. Legszívesebben megkérte volna Öccsét, hogy tartson vele, de tudta nem teheti. Ilyet még Ő sem kérhet Billtől, bármennyire is szeretné.

Bill nehézkesen, de kibontakozott testvére karjai közül és végignézte, ahogy Tom felszáll a gépre, majd az ajtó becsukódott és testvére eltűnt szemei elől.  A turbinák felpörögtek és a gép elindult a hosszú kifutópályán. Bill integetet, bár nem tudta Bátyja látja vagy nézi-e egyáltalán Őt.  Végül a gép felemelkedett, lassan már csak egy apró pont volt az égen, míg teljesen el nem tűnt.

Tom a helyén ült, s az ablakon kinézve merengett a körülöttük lévő ezernyi bárányfelhőben.

A stewardess ételt szolgált fel számára, bár étvágya egyáltalán nem volt, de az elé rakott tálcán egy üzenet állt neki címezve. A lapot kettéhajtva megpillantotta annak tartalmát, mely csak egy mondat volt, amit David írt neki.

„ Történjék bármi, maradj ott!” – olvasta el Tom, majd összegyűrte a kis lapot és feldúltan a földhöz vágta. Gyűlölte Davidet, amiért egy eldugott, Isten háta mögötti szigetre küldte őt. Gyűlölte Billt, amiért nem jött vele. Gyűlölte Ann-t, mert elvette tőle a számára legfontosabb embert. De legjobban még is magát gyűlölte, azért amilyen.

Jerry gondterhelt arccal vágtatott be a Szövetségi Nyomozóirodába. Telefonon üzent titkárának, hogy minden emberét sürgősen várja megbeszélésre az irodájában.

A hatalmas bőrszékébe ülve várta embereit, s közben próbálta a megfelelő tervet kieszelni.

Elmélkedésében Steven és Dereck zavarta meg. Ők érkeztek elsőnek, majd folyamatosan jött a többi embere is. A tágas irodában mindenki elfoglalta a helyét. Jerry felállt székéből, az ablakhoz sétált, hátat fordítva ezzel embereinek.

- Nos,- szólalt meg végül. – mint azt mindannyian tudjuk a Main ügynek megvan a gyanúsítottja…. Van kellő bizonyítékunk, sőt szemtanúnk is… csakhogy…- fordult embereihez-  a sztárocskánk máris elmenekült az Államokból. Tuvalu felé tart. –  emberei közül néhányan, csak értetlenül néztek fel rá. – Azonban mint tudjuk, Tuvaluból nem fogják kiadni nekünk. – szögezte a végére Jerry, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel.

- De mivel nekünk az a dolgunk, hogy elfogjuk és rács mögé dugjuk. Nem hagyhatunk elfutni egy gyilkost sem. – emberei lelkesen bólogattak. Egyedül Dereck lepődött meg főnöke szavain. Fúrcsálta, hogy ezernyi lezáratlan ügyük volt és Jerry mégis erre az egyre mekkora nagy hangsúlyt emelt. Főleg, hogy az elkövető elszökött az Államokból és az ilyen ügyekről mindig azt hajtogatta Jerry hogy, az már másnak a hatókörébe tartozik és letett az ilyen ügyekről. Akkor ez most miért kivétel? De nem szólt inkább egy szót sem.

- Tehát. Ki lesz az a valaki, aki visszahozza az Államokba a gyanúsítottunkat? – szegezte kérdését Jerry a hallgatag embereinek. Steven máris buzgón emelte fel karját, de főnöke nevetve leintette.

- Ezt Te se gondoltad komolyan Steven. Tom Kaulitz nem fog visszautazni két szép férfi szempár hatására. – Mindenki felnevetett az irodában, csak Steven nem értékelte főnöke poénját. Úgy érezte Ő valóban képes lenne visszahozni Tomot, akár az akarata ellenére is.

- Erőszakkal sem hozhatjuk. – szólalt meg Dereck, mintha olvasott volna Steven gondolataiban. – Szóval véleményem szerint főnök mi férfiak kizárva. – ekkor minden tekintet Jenire szegeződött, az egy szem Nőre Jerry csapatából.

Jerry végignézett Jenin, majd kis fintorral az arcán rázta meg fejét. Jeni nem volt ronda, ormótlan vagy kövér, csak túl átlagos és Jerry pontosan tudta, hogy ez a Nő nem lesz képes azt a hatást kiváltani Tomból, amit Ő akar.

Jerry a reluxával elfedett üvegajtóhoz lépett és két újával széthúzta a sötétellőt.  Nézte a munkálkodó irodistákat, majd a szeme egy fekete kosztümöt viselő Nőn akadt meg. Jerry intett Dercknek, aki rögvest az ablakhoz sietett.

- Ő kicsoda? – mutatott Jerry a Nőre.

- Ő Sarah Kenway Főnök. – válaszolta elmosolyodva Dereck, majd tetőtől talpig végignézett a nőn. Sarah hosszú világosbarna haja szolid kontyba volt tűzve, kecses lábait tökéletesen emelte ki térdfölé érő szoknyája. – Nem rég került hozzánk.

- Remek. Ő kell nekünk. – szögezte le Jerry, majd az ajtón kilépve elindult Sarah felé.

Jerry Henning magas jóképű fiatalember volt a maga 29 évével, és kimagaslóan sikeres szakmájában fiatal kora ellenére. Rövid fekete dús hajával, méregzöld szemeivel és sármos megjelenésével vonta magára a Nők figyelmét. Át bújva a sárga szalag alatt, csöppent bele a jelenlegi bűntény helyszínére.  A kis szoba zsúfolásig tele volt embereivel.  A halottkém a hullát vizsgálta, a helyszínelők bőszen fotózgattak ,elemeztek és mintákat vettek, emberei kihallgatták a portást, a takarítókat és mindenki mást aki látott vagy hallott valami különöset az est folyamán. Jerry felhúzta cipőjére a zacskókat, kezeire pedig a gumikesztyűket, majd intett egyik emberének, aki rögvest igyekezett is hozzá a friss információkkal.

- Jó reggelt Uram. – köszöntötte Steven főnökét. Jerry közben elvette titkárától a neki készített kávéját és csak bólintott Steven-re köszönés kép.

- Nos, mit tudunk eddig? – tette fel kérdését, miközben kávéját kortyolgatta.

- Az áldozatra a takarító talált rá 10 órakor , miután nem válaszolt senki a portáról jövő hívásra. Behatolásnak, dulakodásnak nincs nyoma. A portás egy férfival látta éjszaka érkezni a Nőt, Derek most hallgatja ki. Az áldozat neve Frances Main, 21 éves, egyenlőre többet még nem tudunk róla. Az áldozat hátán több késszúrás található, feltehetően álmában támadták meg, nincs jele védekezésnek. A halottkém szerint a halál beállta hajnali 3 és 4 óra közé tehető. A halál oka elvérzés. A vaginában ondót is találtunk, de nincs nemi erőszakra utaló jel. – Steven szinte egy szuszra adta Jerry tudomására a tényeket. Jerry odalépett az ágyhoz és szemügyre vélte az áldozatott. Nem kerülte el figyelmét az alvadt vérben  lévő lábnyom sem.

- Mindenről toxikológiai elemzést. – adta ki a parancsot Jerry.

- Délutánra minden az asztalán lesz főnök. – válaszolta Steven. Jerry már épp az ajtó fele készült mikor Derek lépett oda hozzá.

- Főnök, a portást kihallgattam, állítása szerint hajnali fél 2 körül érkezett meg a szállodába a Nő a férfi társaságában. A férfi alkoholos állapotban volt vélemény szerint. Teljes személyleírást tudott adni, de felismerte a gyanúsítottat és a nevét is megmondta. Meggyőződése, hogy Tom Kaulitz volt a Nő társaságában. – Jerry szeme tágra nyílt, majd arcán elégedett mosoly terült szét, ami mögött ott lapult a kárörvendés.

- Rendben  Derek, szép munka. - veregette meg a férfi vállát Jerry majd újból elindult az ajtó felé. Jerry nem volt híve az emberei munkájának való dicséretnek, úgy gondolta, ha valaki tényleg jó a szakmájában, az dicsőítő szavak nélkül is tudja azt, hiszen Ő is elismerő szavak nélkül érte el célját. Derek arcán azonban hálás mosoly jelentkezett főnöke elismerésétől, de Ő azt nem tudhatta hogy Jerry-t maga a tettes neve villanyozta  fel, nem pedig az Ő egyszerű kis munkássága.

Jerry ahogy kilépett a bűntény helyszínéről lehúzta fekete bőrcipőjéről a zacskókat, majd kezeit is megszabadította a gumikesztyűktől. Elégedetten sétált végig a folyosón, mire megcsörrent a telefonja. Rá se nézett a kijelzőn megjelent névre, pontosan jól tudta ki keresi, sőt már várta az illető hívását. A zöld gombot benyomva füléhez emelte a készüléket, de nem szolt bele.

- Üdv Jerry! – hallotta meg kis tétovázás után David Jost komor hangját.

- Ááh. Hello Dav. – szolt bele Jerry is leplezetlen jókedvvel a telefonba, ami nem kissé volt dühítő David számára.

- Gondolom, már hallottál az esetről.

- Pont most hagyom el a helyszínt. Mondhatom szép ki estélye volt a kis sztárocskádnak. – vetette oda gúnyosan Jerry. – De van egy jó hírem Dav, pechetekre én kaptam meg az ügyet. – David fejét fogva vetette bele magát irodájának bőrszékébe.

- Te is tudod, hogy nem Ő tette. – jelentette ki határozottan.

- Valóban Dav? – vonta fel szemöldökét Jerry. – Majd a bizonyítékok megmondják. – váltott Ő is komorabb hangnemre. – De eddig minden jel rá utal… sőt drága barátom . – nevette el magát cinikusan . – még szemtanunk is van.

David nagyot sóhajtva vakarta meg fejét a vonal másik felén. Nem hitte volna, hogy jöhet annál rosszabb hír mint hogy Jerry kapta meg Tom ügyét, de egy szemtanú … az egyenesen Tom végzete, hacsak a bizonyítékok nem mondanak mást, de már ebben sem mert reménykedni.

- Meg tudunk egyezni valamilyen formában? – tért a lényegre David.

- Persze David, máris indulok Tomhoz, elviszem egy kis börtönsétára. – Jerry nem poénnak szánta, valóban Tomhoz igyekezet.

- Azzal elkéstél kissé, pár percen belül elhagyja az Államokat. – diadalittas hangja felmérgelte Jerryt.

- Gondolhattam volna, hogy mented a gyilkos sztárocskád seggét. – tajtékzott Jerry.

- Neked az a dolgod, hogy rács mögé dugd, nekem pedig az, hogy megvédjem őt, ahogy csak tudom. – vázolta fel diplomatikusan a helyzetet.

- Akkor meg milyen megállapodásról beszélsz? – Jerry már forrt a dühtől, nem szeretett kompromisszumokat kötni, de ha ez kell, hogy Tomot rács mögé tudhassa, akkor úgy gondolta most az egyszer kivételt tehet.

- Nos, zárd ki a sajtót az ügyből.

- Tegyük fel, hogy teljesítem a „kérésedet", és mit kapok én cserébe?- érdeklődött Jerry.

- Megmondom Tom leendő tartózkodási helyét.

Jerry összevonta szemöldökét, nem értette mi a hátulütője ennek.

- David, az embereim se perc alatt kiderítik. – büszkélkedett Jerry.

- Ne legyél abba olyan biztos.

David magabiztosságán meglepődött Jerry.

- Rendben, akkor áll az alku… sajtó kizárva. – adta meg magát végül Jerry. Ebben az ügyben nem akart kockáztatni. David elégedetten elmosolyodott, végre Ő is nyeregben érezte magát.

- Tuvalu .- dobta be aduászát David.

- Most csak viccelsz ugye?! – förmedt rá Jerry, már teljesen elöntötte a méreg.

- Nem Jerry. – nevette el könnyedén magát David. – Tom Tuvalu-ba megy.

- Te szemét! – harsogta összeszorított fogakkal.

- Mint mondtam, nekem az a dolgom, hogy megvédjem. – ismételte magát önelégülten David.

- Valóban barátom és remekül csinálod. Mint tudod azon a szutyok szigeten még az Interpolnak sem adják ki a nyomorultat. De még valamit még megígérek azért neked. Brámennyi időbe is kerüljön, de ahogy Tom újra az Államok területére teszi a lábát, elkapom és nem börtönbe dugatom.- nevetett fel ismét. – Nem… barátom, egyenesen a siralomházba vitetem és mindent megmozgatok azért, hogy halálra ítéljék. – Jerry szemei villámot szórtak a benne lévő mértéktelen gyűlölettől és valóban komolyan gondolta azt, amit mondott. Ha David azt hiszi kibúvókkal nyerhet, akkor nagyot tévedett.

David elhülve hallgatta végig Jerry szavait. Tudta, hogy Kaliforniában még él a halálbüntetés és hogy 2005 óta senkit nem végeztek ki. Átlagosan 17 év telik el Kaliforniában a bűnös elítélése és kivégzése között , de tisztában volt vele, hogy Jerry valóban képes mindent megtenni azért, hogy akarata érvényesüljön.

- Biztosíthatlak, hogy Tom nem jön vissza az Államokba. – nyugtázta David.

- Majd meglátjuk Dav…. Majd meglátjuk.- mondta elszántan Jerry majd lerakta a telefont.

Az eddigi kárörvendésnek már nyoma sem volt benne, inkább a gyűlöletet és a bosszúvágyat tükrözték szemei, de végül csak elmosolyodott. - A markomban vagy Tom Kaulitz, és most senki se védhet meg. - tisztázta magában a helyzetet, majd beülve kocsijába, az irodája felé vette az irányt, hogy embereivel kialakítsák a megfelelő tervet.

Mint egy szélsebes puskagolyó, melyet egy fekete revolverből lőttek ki, úgy szaladt végig Tom az N Gower Streeten. Adrenalinja az egekbe emelkedett, szíve eszeveszetten pumpálta vérét ereiben. Fejében kavarogtak a gondolatok. Még mindig nem tudta elhinni, hogy amit látott az a valóság, nem pedig egy rémálom vagy elméje alkotta tévképzet.

A sarkon befordulva meglátta a Klub parkolójában álló autóját. Észre se vette a körülötte lévő járókelőket, kik bármikor felismerhették volna. Teljesen kizárta a külvilágot, csak az egyre közelebb lévő célpontjára összepontosított. Az autóba behuppanva, szíve még hevesen vert. Homlokát a kormányra döntötte. Behunyta szemeit és próbálta lélegzetét normál ritmusra szabályozni. Mélyen szívta magába a levegőt és lassan fújta ki azt. Szíve még a torkában dobogott, de érezte, ahogy üteme egyre lassabb és lassabb lesz. Végül szemeit kinyitotta és kulcsát belehelyezte az indítóba. Tudta, hogy most csak egy emberhez fordulhat, csak Ő lesz képes neki hinni és ez nem volt más, mint testvére Bill. Kulcsát elfordítva a motor felbőgött. A gázpedálra taposva a kerekek nyikorgó hangot hallatva indultak el az úti cél felé.

Az egész házat átjárta a sült szalonna, tojás és a frissen főzött kávé illata. Ann az ínycsiklandó illatokra kelt fel. Nyújtózott egy nagyot az ágy tetején, majd felült.

- Ajj, a francba! – halotta meg a konyha irányából Bill hangját.

Kikelt az ágyból, felvette köntösét és máris mosoly terült szét arcán. Lemerte fogadni, hogy Bill ismét odaégette a tojást. A konyha ajtajához settenkedett és óvatosan bekukucskált. Gyanúja beigazolódott. Bill ott állt a tűzhelynél, egyik kezére kesztyűt húzott, mellyel a serpenyő fedelét fogta. Másik kezében pedig egy fakanál díszelgett, amivel az odaégett tojást próbálta kihalászni a serpenyőből. Ann nem bírta tovább elfojtani nevetését, az ajtónak támaszkodva hahotázott, miközben tovább nézte Bill ügyetlenkedését.

- Hahaha, nagyon vicces…- pillantott Bill Annre, majd újra a szénné égett tojásokra koncentrált.

- Ne haragudj. – válaszolt még mindig nevetve Ann. -  De ez olyan… olyan..

- Szerencsétlen? – kérdezte Bill sértődötten.

- Nem… - lépett a háta mögé Ann és átkarolta Bill derekát. – Ez olyan édes…, hiába vallasz mindig kudarcot a tojásokkal, Te mégsem adod fel. – megcsókolta Bill nyakát és elvett egy szelet szalonnát a tányérról.

- Nézd a jó oldalát szívem. – harapott bele a ropogós szalonnába Ann. – Múltkor a szalonna is odaveszett. – Bill duzzogva fordult a nő felé, de ahogy meglátta a szalonnát majszoló, mosolygó Annt, minden sértődöttség megszűnt benne.

- Akkor ez azt jelenti, hogy fejlődök? . mosolyodott el Bill is és átfonta kezeit  a nő derekán.

- Határozottan. – nyalogatta meg ujjait Ann. – De tudod, hogy nem a főzőtudományodért szerettem beléd. – szemei csillogtak, mint mindig mikor a férfire nézett. A benne lévő mértéktelen szerelmet tükrözte tekintete. Egy apró csókot hintett Bill ajkaira, majd szorosan magához ölelve a férfi vállába fúrta arcát.

Sose hitt abban, hogy létezik a Nagy Ő, vagy megtörténhet az a bizonyos Szerelem első látásra. Nem tudta elképzelni, hogyan is lehet valaki szerelmes egy pillanat alatt egy bizonyos illetőbe, akit még nem is ismer. De Bill felbukkanása óta megváltozott a véleménye, sőt, már nem is emlékezett rá, milyen volt az élete a férfi nélkül. Örökre az eszébe vésődött az a pillanat, mikor először látta meg Billt. A férfi ott állt a reflektorfények alatt, a megadott pózban, a fehér vászon előtt és Annek már nagyba kattogtatni kellett volna fényképezőgépét, de lefagyott. Csak állt ott mozdulatlanul a férfival farkasszemet nézve. Bűvöletbe ejtette a férfi arcának tökéletes vonásai, keskeny orra, telt alsó ajka és végül a mandulabarna szemei. Abban a percben tudta, erről az érzésről beszéltek neki barátnői. Meglátni és megszeretni.

- A kávé se futott ki…- bontakozott ki az ölelésből Bill. – Tehát, azt tudok készíteni neked.– homlokon csókolta Annt és már nyúlt is a konyhaszekrény felső polcához két bögréért.

- Az jól fog esni. -  ásított egy nagyot Ann és leült az asztalhoz.

- És mik a terveid mára?. – kérdezte Bill a fiókban matatva a kiskanalak előkotrása közben .

- Vasárnap van drágám. – magyarázta Ann. Tudta, hogy koncertet követően Billnek mindig összefolynak a napok.

- Tényleg. – csapott a homlokára Bill, majd Ann elé helyezte az egyik bögrét.

- Akkor mi lenne, ha visszabújnánk az ágyba. – vette ölébe a nőt. – megnéznénk egy filmet, aztán meglátjuk mihez lesz majd még kedvünk.

- Egy teljes nap Bill Kaulitz társaságában?. – tette fel kérdését játékosan Ann. – Tökéletes. – válaszolta, s hosszan csókolta meg szerelmét.

Az idilli környezetüket, a bejárati ajtó dübörgése, majd a csengő szünet nélküli csörömpölése szakította félbe. Ann riadtan pattant ki Bill öléből. Azt hitte valami őrült rajongó tört rájuk, de amint meghallotta a Bill nevét ordibáló Tomot, megnyugodott.

- Megyek, kinyitom. – indult meg Ann a bejárati ajtó felé.

Összekötötte köntösén lévő szalagját és kinyitotta az ajtót. Még észbe se kapott, de Tom már el is viharzott mellette. Rögvest Billt kereste a házban, s végül meg is találta a konyhában.

Tom mint egy tébolyult fel-alá járkált Bill előtt, kezeivel a fejét fogta. Nem tudta, hol is kezdje, mit is mondjon testvérének.

- Mi van veled?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Bill. Még sose látta testvérét ilyen idegesnek, ilyen sápadtnak.

Tom tekintetét Billre szegezte, de még mindig nem bírt megszólalni.

- Tom! Szólalj már meg az Istenit! . – szólt rá nyomatékosan Bill. Kezdte átvenni Tom hangulatát. Már Ő is feszült volt, sőt ideges és ez nagyon nem tetszett neki.

- Meghalt érted!-  Állt meg Bill előtt Tom egy percre, majd újból járkálni kezdett.

- Mi? – döbbent le Bill. – Ki halt meg Tom?- azt hitte csak rosszul hall.

- A csaj. – nyögte ki Tom. – Meghalt érted… meghalt… felkeltem és ott volt… holtan… - össze vissza beszélt, nem tudta, hogyan fejezze ki magát.

- Álj már meg basszus! – ordibált Bill a még mindig járkáló Tomra. – Beszélj már érthetőbben. – Tom megtorpant Bill ráförmedésétől és megállt.

- Az este miután elmentél voltam egy csajjal… próbálta Tom elmagyarázni a lényeget. – megdugtam érted, de csak ennyi volt… reggel meg mikor felkeltem ott feküdt mellettem… holtan. – rogyott le egy székre Tom.

Bill csak tátott szájjal nézte Bátyját. Próbálta feldolgozni magában a hallottakat. Ha nem viselkedne így Tom, biztos azt hinné, hogy csak ugratja, vagy megint beszívott. De Ő is érezte a Tomban rejlő rémületet, tehetetlenséget és félelmet. Nem tudta mit mondhatna, mivel nyugtathatná meg testvérét. Végül rájött. Tomon csak egy valaki tud segíteni és az nem Ő, hanem David.

- Mindjárt jövök. – pattant fel a székről Bill. – Minden rendben lesz Tom, ígérem. – szorította meg bátyja kezét, majd kiment a nappaliba.

Tomot most végre egy kis megnyugvás töltötte el. Tudta, hogy testvérére mindig számíthat és most sem kellett csalódnia benne. Bár még nem látta valószínűnek, hogy tényleg minden rendben lesz, mint ahogy azt Bill mondta. De tisztában volt vele: testvére mindent megtesz azért, hogy kikeveredjen ebből a csávából.

Te vagy kitől az ihlet megszáll,Te vagy az én kis Múzsám!:)<3

Hajnali két óra tájt járt már az idő, mikor a fekete Chrysler megállt a Marengo Street járdaszegélyénél.

Bill Kaulitz rögtönzött mozdulattal pattant ki a tágas járműből, majd a sofőrnek még intve egyet lépett a vele szembe lévő sorházak 256.-os számú ajtajához.

A bükk színű ajtóra nézve kis tétovázás után ujjait a csengőre emelte. Az est kihalt csöndjében hatalmas lármának tűnt a házból kiszűrődő csengő hangja. Azonnal elkapta ujjait a piros gombról, amint meghallotta a zárban forduló kulcs csörömpölését.

A termetes ajtó kinyílt és ott állt előtte Ann. Rövid szőke haját pánt díszítette.  Pamut köntösét maga elé szorítva nézett fel Billre álmos kék szemeivel.  Arcán vékony kis mosoly húzódott a férfi láttán.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. – csókolta meg Bill szerelmét.

- Azt hittem Tommal leszel reggelig. – motyogta bágyadt hangon a nő, majd beljebb invitálta a férfit. Belépve a házba máris jóleső érzés telepedett Billre.

- Úgy is volt. – fonta karjait a nő derekára. – De megesett rajtam a szíve és hazaengedett hozzád.

- Figyelmes volt tőle. – hangján neki is érződött a döbbenet.Ann tisztában volt vele, mekkora szó ez Tomtól. Mióta Ő és Bill együttvoltak, Tommal volt néhány összetűzésük. De Ann teljesen megértette Tom vele kapcsolatos heves reakcióit. Hiszen Ő vette el tőle- akarva,akaratlanul – a számára legfontosabb embert. Billt.

- Nagyon álmos vagy Ani?- súgta kacéran a nő fülébe.

- Annyira nem. – hangzott el a válasz egy csókot követően.

Tekintetük hosszan kapcsolódott össze, s szemeik elárultak minden fejükben lejátszódó gondolatot. Kezüket egymásba fonva indultak el a hálószoba irányába, hogy elméjükben feltörő vágyaikat megadhassák egymásnak a bennük lévő tűzzel, szenvedéllyel és szerelemmel.

A Klubból kilépve, Tom gondosan felhelyezte kapucniját. A két utcával arrébb lévő Hotel 124.-es szobájába vezette Őt a Nő. Az ajtón belépve rögtön az ágynak estek. Egyikük sem látta értelmét a felesleges csevegésnek. A Nő egy könnyed mozdulattal távolította el a férfi felsőtestét borító bő pólót, majd kezei a nadrágot tartó övre tévedtek. Csókjaik egymást kényeztették. Tom a vágytól felspannolva, maga alá vonta a Nő vékony testét.

Lényegre akart törni azonnal. Megszabadította a Nőt az apró miniszoknyájától és zavaró tényezővé vált topjától, majd ágaskodó férfiasságával hatolt bele a Nőbe.

Teste zihált, üteme gyors volt. Nem akarta tudni a Nő nevét, korát, eddigi életét. Egy célja volt csak: a gyors kielégülés. Talán az alkoholtól, talán a benne bujkáló felismerés életéről- amit ki akart verni fejéből- okozta azt a vehemenciát, aminek hatására vad volt és szinte már kíméletlen. Hallotta a Nő szapora nyögéseit, de nem éppenséggel volt érdekel, hogy a Nő is eljusson majd a csúcsra. Már érezte testében a közeledő gyönyör feltörését. Tett még pár erőteljes mozdulatot a nőben, s a célba ért.  Elárasztotta a megkönnyebbülés és elégedetten dőlt hátra az ágyba. Pár  percig még hallotta a nő lihegését, végül síri csend vette uralmába a szobát. Tom az ablak felé fordulva hunyta le szemeit, s csak remélni tudta, hogy mire felkel a Nő már nem lesz mellette.

A tűző napsugarak áttörve az ablak üvegén világították be a Luxe Hotel 124.-es szobáját.  A falon elhelyezett óra 9-et mutatott.

Tom morcosan fordult meg másik oldalára, s kinyitotta szemeit. Bosszúsan vette tudomásul, hogy a Nő még ott fekszik vele szembe. Feje sajgott az est folyamán elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Dacosan kecmergett ki a franciaágyból és elkezdte felkapkodni magára szétszórt ruhadarabjait. Úgy vélte, életében nem öltözött még fel ilyen gyorsan. Félt, hogy a nő felébred közben. Bal kezét már a kilincsre helyezte, mikor észrevetette, hogy valami hiányzik. Karórája a Nő melletti éjjeliszekrényen hevert.

- A francba. – dünnyögte magában és visszafordult. Halkan, lábujjhegyen osonva ment át az ágy másik térfelére.  Felkapta óráját és azzal a szélsebes mozdulattal indult is volna vissza az ajtóhoz, de talpa megcsúszott. Egy hajszál választotta el attól, hogy hátraessen, de sikerült visszaszereznie egyensúlyát. Elképedve nézett le lábai alá.  A látványtól teljesen elhűlt. Ott állt a jókora bíborvörös tócsában, ami az ágyat fedő hófehér lepedőről csöpögve lett egyre terjedelmesebb. A takaró egy része is beitta már a piros folyadékot. Testét undorodva rázta végig a hideg, csak állt a már sűrű állaggá dermedt vérben megkövülve. Mozdulni akart, de lábai nem engedelmeskedtek.  Meg akart bizonyosodni arról, hogy ténylegesen az van szemei előtt, amit lát és ez már nem az alkohol vagy a fű hatására beképzelt világkép. Minden erejét összeszedve óvatosan emelte fel a takarót. Gyomra felfordult, s annak tartalmát már a torkában érezte. A kés pontosan a Nő hátának közepén, a gerinc mellett helyezkedett el. Öklendezései közben kicsúszott újai közül a takaró, egyenesen vissza rá a holttestre. Tom nem bírta tovább… elhányta magát. Ott volt egy szoba kellős közepén, egy vértócsában állva és hányva. Feje sajgott, testét a hideg rázta és próbált visszaemlékezni az estére. Nem Ő ölte meg a Nőt, ebben nem is kételkedett. De mégis Ő volt vele este.. és Ő kelt fel mellette reggel. Gyomortartalma már teljesen kiürült. Próbált mélyeket lélegezni, de már orrát is megcsapta a bűz, amit a nő teste ontott magából. Végül minden erejét összeszedve kirohant a szobából. A folyosóra kiérve a vészkijáraton keresztül távozott, ami egy sikátorra nyílt. Nem tudta mi tévő legyen, hova menjen, merre induljon… csak egy valamiben volt biztos: el kell innen tűnnie minél hamarabb.

U.i: Én kis lökött, naiv 20 éves létemre, eddig titkoltam sőt tagadtam hogy szeretem a TH-t... mert ugye bár mit fognak rólam gondolni a többiek... Most már igen is sz*rok bele/elnézést a csúnya kifejezésért/ hogy mit gondolnak mások, hiszen Bill gyönyörű, selymesen lágy ugyanakkor férfiasan erőteljes hangját szerintem nem lehet nem szeretni...:)<3 Tomról meg ne is beszéljünk:)<3 imádom nézni, ahogy teljesen átadva magát az érzésnek gitározik:)

Gomolygó füst árasztotta el a Klubb Vip termének plafonját. A martini whisky és a rum szaga egy kis pezsgővel kombinálva már egy szippantásra is mámorítóan hatott az emberi elmékre. Tom Kaulitz a mennyezetre szegezte tekintetét és mélyen szívta magába a terem szennyezett levegőjét.

A krémszínű bőrfotelben elégedetten terült szét, majd nagyot kortyolt whiskyt rejtő poharába.

Az est folyamán a Tokio Hotel ismét fergeteges koncertet adott az Angyalok Városába. Közel 8000 rajongó gyűlt össze a stadionban. A tömeg együtt mozgott s énekelt a frontemberrel. Sokak sírva is fakadtak kedvenceik láttán. Tom gondolatban meg is veregette vállát, mikor visszaemlékezett a kis magánszáma hatására repkedő bugyik, melltartók és plüssmacik hadára.

Bill kissé le is korholta a koncert szünetében, de Tom csak nevetve megvonta vállát öccse fegyelmezésén. Vadul tépni a gitár finom húrjait és egyetlen egy észvesztő mosollyal lányok hadát elkápráztatni… igen… Tom Kaulitz ehhez értett csak igazán. Magát tartotta a 21. század Casanovájának. 25 éves kora ellenére is megmaradt ugyan az a szívtipró, egyéjszakás kalandokra hajtó srác, aki mindig is volt.

Bill fáradtan huppant bele a bátyja mellett lévő üres fotelbe. Semmi kedve nem volt itt lenni, Tommal vedelni és finoman- úriember módjára- visszautasítani a kéjsóvár női kegyeket.

Ha tehette volna már a koncert után rögtön kedveséhez ment volna, de Tom kedvéért nem tette. Georg és Gustav – a banda másik két tagja- szintén komoly kapcsolatban éltek, minek hatására már nem vettek részt a koncerteket követő bulikon. Tom ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy legalább öccse vele tartson.

Bill lerakta az előtte heverő üvegasztalra pezsgőspoharát, majd nagyot sóhajtva dőlt hanyatt fotelében.

- Még nem is ittál? – nézett Tom Bill színültig lévő poharára.

- Nem. – válaszolta unottan. Nem látta értelmét leplezni kedvtelenségét Bátyja előtt.

- Mi van veled? - bokszolt bele vállába röhögve Tom. – Most kezdődik csak a buli!

- Neked. – gondolta magába Bill, de körbe forgatva szemeit csak bólogatott, majd tarkójára helyezve két kezét, hátradöntötte fejét és nézte a felette elúszó füstfelhőket.

Gondolatban már otthon járt Ann mellett. Tom intett a pincérnek még egy whiskyért. Csalódottan vette tudomásul testvére kedvtelenségét.

- Nyugodtan menj haza. – bármilyen nehezére esett kimondani ezeket a szavakat, megértő arckifejezést öltve magára fordult öccse felé.

Bill arcán kirajzolódott a döbbenet, de csak hevesen megrázta fejét. Tom eddig foggal - körömmel ragaszkodott jelenlétéhez erre most csak úgy hazaküldi.

- Nem, maradok veled. –  jelentette ki határozottan.

Tom éppen ezt a választ akarta hallani, de most félretette önző oldalát. Nem akart többet testvérére erőltetni dolgokat. Most kezdte csak felfogni igazán, hogy egyedül maradt.

- Komolyan mondom Bill. – tette kezét jóindulatúan öccse vállára. – Ann már kétségtelenül csak téged vár.

- De biztos hogy…

- Igen! – válaszolta Tom a kérdés végét meg sem várva.

- Hát akkor. – állt fel kissé megkönnyebbülve Bill az asztaltól. – További jó szórakozást.

- Meg lesz! – vigyorodott el Tom, majd heves kézrázással köszöntek el egymástól.

A pincér meghozta az újabb adag whiskyjét, melyet egy kortyra magába is döntött. Elméjében utat törtek a régi emlékek, mikor még mindannyian függetlenek voltak. Mindig együtt buliztak, mértéktelenül ittak és megállás nélkül gyűjtötték a trófeákat- kivétel persze öccsét, akit nagy nehezen lehetett rávenni egy két áldozatra -. Vágyott a régmúlt idők visszatérésére, de tudta ez már lehetetlen. Társai felnőttek, megkomolyodtak és nem áhítoztak már vissza azokra a napokra, melyek Tomnak oly elengedhetetlenek voltak. Az örök agglegény ki nem vágyik kötöttségre, mély érzelmekre. Ő az marad, aki mindig is volt és eszébe se jut megváltozni egyetlen egy nő miatt sem. Ő mindig is facér fog maradni és ezen nem változtathat senki és semmi.

Gondolataitól szorító érzés keletkezett mellkasában, amit rögvest el akart nyomni magában.

Feltápászkodott a komfortos fotelből és a bárpult felé vette az irányt. Töménytelen alkoholra volt most szüksége és jobbnak érezte, ha italait rögvest megkapja amint kéri.

Helyet foglalt a pultnál elhelyezett bárszékek egyikén. A pincér felé fordulva leadta rendelését, majd egy cigarettát előkotorva hatalmas, mély zsebéből rágyújtott. Máris megkönnyebbültség árasztotta el, amint érezte a tüdejében szétáramló füstöt. A pultos sorba rakta előtte a feles vodkát, whiskyt és egy pohár pezsgőt.  Gyors ütemmel végzett a felesekkel, de a pezsgőt tartalmazó poharat visszatolta a pultoshoz.

- Inkább adj egy üveggel. – mondta kacagva az alkohol hatására.

A pincér rögvest benyúlt a háta mögött lévő hűtőbe és elővett egy üveggel a legjobb pezsgőből. Halk pukkanás kíséretében távolította el az üveg szájában lévő műanyag dugót és a férfi elé rakta a hűtött italt. Tom egyik kezével megragadta az üveg keskeny nyakát, majd szájához emelve meghúzta annak tartalmát. Nagy kortyokban csúszott le torkán a széndioxiddal dúsított alkohol. Jóleső nyögéssel helyezte vissza a pultra üvegét. Pezsgőtől átitatott ajkai megcsillantak a bárpult felett elhelyezett spotlámpák fényei alatt. Székén elfordulva tekintete már a tánctéren ritmikusan mozgó női testeket fürkészte. Egy pillanatra elkapta tekintetét. Úgy érezte mintha figyelnék. Oldalra nézve észrevette a mellette két székkel arrébb ülő szőke nőt, ki nem zavartatva magát tovább bámult rá. Tom tetőtől talpig felmérte a nő adottságait. A nő formás fenekét farmer miniszoknya fedte. Rózsaszín topja pedig kiemelte nőiességének vonalait. A felmérési eredmények hatására kéjes mosolyt formáltak Tom ajkai. A nő ezt észrevéve, óvatosan csúszott le a fekete bőrborítású bárszékéről és áthelyezte magát a közvetlen Tom mellett lévőre.

- Tetszik amit látsz?- tette fel a kérdést a combját bámuló férfinak.

- Határozottan. – nézett fel mosolyogva Tom a nő zöld szemeibe.

A ma estére ideális partnernek vélte a szőkeséget.

- Nos, akkor…- hajolt közelebb a nő. – mi lenne, ha feljönnél hozzám?- súgta nyájasan kérdését a férfi fülébe. Tökéletes.- gondolta magába Tom. Ma este nem kell jópofiznia, hízelegnie vagy bókolnia. Nem kell megjátszania magát. Ez a nő pontosan tudja, mire megy ki a játék és nem is vár el tőle többet. Tom válaszul megcsókolta a nőt, ki hevesen viszonozta azt.