Itt az újabb rész a Sakkban Tartva - ból! próbáltam meggyorsítani az eseményeket, hogy mihamarabb belecsöppenhessen a mi kis szívtipró hősünk:) Ismét köszönöm a komikat:) Nagyon jól esnek:) Jó olvasást!:)

Hajnal négy óra volt, és pontosan az esküvőm napja. Az izgatottságtól nem bírtam tovább aludni. A vendéglistán közel 200 ember neve szerepelt és persze a többsége mind Ottavio családtagja, rokonai és közeli ismerőseiből állt. A ruhám a babán álldogált arra várva, hogy reggel belebújjak. Időben kiválasztottunk mindent: a helyszínt, a menüt, a díszítést. A meghívókat is pontosan küldtük el , csak az esküvői fogadalmam hiányzott még mindig. Fogalmam se volt, hogyan fejezzem ki egyszerű szavakba azt, amit Ottavio vált ki belőlem… azt a mértéktelen szerelmet, feltüzeltséget, boldogságot, amit neki köszönhetek. Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy van olyan férfi a nagy világba, akihez hűséges tudok lenni. Sose vettem komolyan egy kapcsolatot sem, és sose játszottam tiszta lapokkal bennük. Valószínűleg őt se vettem volna komolyra, ha nem úgy viselkedik velem, akkor mikor megismerkedtünk.

Forgatás után voltam és kolléganőimmel egy híres sztriptízbárba ugrottunk be meginni pár italt. A ruhánk persze, tökéletesen odaillett és akár mi is táncolhattunk volna a rudaknál. A pultnál álltam és épp a Bacardimat kértem ki, mikor mellém állt és a kezembe nyomott egy köteg pénzt. -  A hátsó szobában várlak cicuska. – közölte velem, majd megpaskolta a fenekem és elviharzott. Rögvest elöntött a méreg és utána eredtem . – Héj!! – kiáltottam rá, nem törődve az őt körülvevő többi hímtagot. – Mégis mit képzelsz magadról, Én nem dolgozom itt. – visszanyomtam kezébe a pénzt, mire Ő felém lépett és elégedetten elvigyorodott. – Pedig nekem nagyon úgy tűnt. – mért végig szemeivel. A fejem szinte már rákvörös lehetett a bennem tajtékzó dühtől. – Akkor mennyiért vállalod? – kéjes vigyorral az arcán vonta fel szemöldökét. – Neked? – néztem végig rajta elfintorodva. – Nincs az a pénz seggfej! –  kezemben lévő italom egyenest a képébe landolt és  otthagytam.

Később – miután inget váltott- újból megkeresett és elmondta, hogy pontosan tudta, hogy nem dolgozok a bárban, hiszen Ő a tulajdonosa. Azon az estén kezdődött minden. Felvitt magához, és köntörfalazások nélkül estünk egymásnak. Már az elején tudattam vele is a tényeket : Nálam minden nap van sex, aki ott van, az ott van, aki nincs az nincs. Ettől a kijelentésemtől a legtöbb férfi rögvest meggondolta magát, vagy beérték az egy éjszakás kalanddal. De Ottavio inkább minden este ott volt mellettem, hogy kielégítse vágyaimat.  Ahogy telt az idő, egyre figyelmesebb lett, és több időt töltöttünk egymással nappal is, míg azon nem kaptam magam, hogy – a filmeket leszámítva- csak vele bújok ágyba. Furcsa módon nem zavarta, hogy pornózok, de végül is, mért is zavarta volna? Hiszen Ő meg sztriptíz bárt üzemeltet.

Széttéptem a lapot, amire az esküszövegemet próbáltam írni. Hülye egy szokás, az biztos. De leendő anyósom haját tépve rohan majd el az esküvőnkről, ha bejelentem, hogy nem írtam meg. Majd improvizálok, drága anyósom tüskés tekintete biztosan segíteni fog majd benne.

- Te sem alszol? – fonódott körém két kéz, ami kissé megnyugtatott.

- Nem bírok. – felé fordultam és megcsókoltam leendő férjemet. – De most menj ki, míg Nilda meg nem lát. – toltam játszadozva az ajtó fele. – Tudod balszerencse.

- Tudom, tudom. – tette fel kezeit megadóan . – Akkor, 9-kor az oltárnál? – kérdezte kacéran,s magához vont .

- 9-kor. – nevettem halkan, és próbálkoztam eltolni magamtól.

- Naa. Egy csók még belefér. – zárta összébb kezeit, majd megnyalta felső ajka belső peremét. Rögvest beadtam a derekam és hosszan megcsókoltam.

- Elééég. – bár nehezemre esett, de kibontakoztam karjaiból és becsuktam előtte az ajtót. Ha tovább folytattuk volna, nem bírtam volna megállni, hogy az ágyamba ne cipeltessem magam vele.

A hajamat kontyba tűzte fel a fodrász és a sminkem is készen volt már, mikor édesanyám betoppant. A hosszú repülőút látszott kialvatlan arcán, de ahogy rám nézett szemei felragyogtak.

- Jézusom Susan! – tette kezeit a szája elé. – Gyönyörű vagy.

- Köszönöm Anya. – magamhoz öleltem és éreztem, hogy nemsokára mindkettőnknél elszakad a cérna és egymás vállába temetve arcunkat fogunk sírni.

- Ne sírj Susan! – tolt el édesanyám magától. – A sminked. – letörölte kihulló könnycseppjeimet, mielőtt még elmaszatolódott volna az egész arcom.

- Akkor te se. – nevettem és sírtam egyszerre.

Sose értettem mért sírnak az esküvőn az emberek, de most, hogy én viseltem a ruhát, a  kezemben volt a csokor, körülvettek a koszorúslányok és édesanyám boldogságkönnyeket hullajtott mellettem, rájöttem. Ez is az elmúlás napja, végleg lezárul életem eddigi szakasza, s valami újba, valami sokkal szebbe és jobba cseppenek bele.

- Készen állsz Kincsem? – kérdezte meg gyöngéden  apám, mire karjába fontam kezem, elmosolyodtam és bólintottam. Az orgona megszólalt, az emberek felálltak helyeikről, és minden egyes tekintet engem követett végig… végig az oltárhoz, ahol Ottavio várt rám. Elegáns fehér öltönyben volt, ami kiemelte mokka színű szemeit, és napsütötte barna bőrét. Végig a szemembe nézett, míg a padsorok közt haladtam felé, majd az oltárhoz érve apám átnyújtotta kezemet felé. Ő elfogadta, s kéz a kézben fordultunk az Atya felé.

A Pap gyönyörű szöveggel körbekerítve tett minket férj és feleséggé. A templomból kiérve egy fehér limuzin várt ránk, hogy elvigyen minket az állófogadásra. Az egész éttermet kibéreltük a jeles nap estélyére. A személyzet gondosan megterített asztalokkal, hűtött italokkal és svédasztalos finomságokkal várt minket és a sorra érkező vendégsereget.

Szüleim gyönyörű tósztot mondtak el, mindenki kiitta pezsgőspoharát és eljött a mi időnk. Ottavioval a terem közepére hívtak bennünket, hogy elmondjuk egymásnak az esküszövegünket. Ottavio magabiztosan nyúlt be zakójába és elővette a nekem írt levelet.

A sorokat olvasva szabad kezébe zárta az enyémet, és minden mondat végénél mélyen a szemembe nézett. Alig tudtam visszatartani a rám törő sírógörcsöt szavai hallatán. Nem hittem volna, hogy ilyen megható, romantikus és érzelmes szöveget tud majd összehozni. Utolsó sorát felolvasva visszarakta papírját és megcsókolt. A vendégek tapsviharral díjazták beszédét és ekkor jöttem én. Kétségbeesetten néztem anyósomra, látni akartam szúrós tekintetét, de mindhiába. Fiát látva őt is elöntötte az elérzékenyülés, és boldogan pislogva rám várta beszédemet.  Nagy levegőt vettem, felnéztem Ottaviora és végig a szemébe néztem.

- Hetekig gondolkoztam azon, mit is írhatnék a kapcsolatunkról, vagy arról, hogy mit is jelentesz nekem. De ma hajnalba rájöttem, ezeket nem tudom szavakba önteni neked. Hűséget fogadtam neked Isten előtt az oltárnál, itt pedig szavam adom neked a családunk,és barátaink előtt, hogy közös életünk minden egyes leendő percében ugyan úgy foglak szeretni, tisztelni és becsülni, mint most itt ebben a  percben.

Ottavio arcán széles vigyor jelentkezett és erőteljesen magához szorítva csókolt meg.

Reggel 6-ig tartott az állófogadás, mivel délben indul a gépünk Ciprusra, ahol a nászutunkat töltjük majd. Kissé spicces állapotba keveredtünk be az ágyba. Ottavio nem kímélte a drága ruhát, miközben kiszabadította testemet belőle. Csókjai szinte perzselték bőrömet. Maga alá vont és csak a könnyed anyag reccsenését hallottam. Róla is lekerült az ing, bár a gombok sem maradtak meg rajta. Mértéktelen vehemenciája felajzott, miközben keze ágyékom felé haladtak. Gyöngéd játékba kezdett lábam közt lévő rózsaszín húsommal. Élvezetemnek hangot adva húztam le róla nadrágját, majd hátára fordítottam Ottaviot. Ajkába beleharapva tüzes csókokkal hintve végig testét, haladtam gyengepontja felé.  Pénisze már a plafonnak eredt, mire ajkaimmal odaértem. Végigsiklattam nyelvemet férfiasságán, majd számba vettem. Ottavio nagyokat sóhajtva túrt bele hajamba, miközben nyelvem még táncot járt ágyékának csúcspontján. Mikor már érezte, hogy közeleg az extázis, felemelte fejem, feltérdelt az ágyra, megfordított és belémhatolt hátulról. Forró lehelete csiklandozta nyakamat. Ujjai ismét csiklómat kényeztették . A fülét harapdáltam, miközben egyre erőteljesebben nyomta belém hímvesszőjét. Szinte egyszerre értük el a gyönyör csúcspontját és egymás mellé dőlve lihegtünk a kimerültségtől.

- Fantasztikus voltám Cicám . – végigsimított arcomon és megcsókolt.

- Te pedig elképesztő . – válaszoltam még mindig kissé lihegve.

Boldogan fészkeltem be magam karjai közé. Teste melege bizsergette bőrömet és szívének egyletesen verő ritmusa  altatott el.

Halihó! megérkezett a Sakkban tartva első része:) Előre leszögezném hogy 18.as! bár anyum tanácsára visszább fogtam fantáziámon,de előbb utóbb úgy is teret kell adnom nekik:) Remélem nem okozok vele csalódást, bár ez még csak egy semleges rész:)

A világítás megfelelő, a smink tökéletes, a ruhák száma pedig nulla.

Az utolsó bevetésem. – tisztáztam magamban. 19 éves voltam az első forgatásomon… sose fogom elfelejteni, milyen gyomorgörcs kínzott a legelső filmemnél.

Ott álltam a termetes francia agynál és vártam, hogy partnerem visszatérjen. Samuelnek merevedési problémái adódtak a forgatás kellős közepén, így kényszerpihenőt tartottunk, míg szerszámába injekcióztak. A férfiaknál gyakran előfordult, hogy ehhez a „drasztikus” lépéshez kellett folyamodni, annak érdekében, hogy végig tudjunk venni egy-egy jelenetet. Viszont a szer hatására a lekonyuló lompos, merev szilárdsággal állt nem csak a forgatás ideje alatt, hanem még utána is. Ez volt az egyetlen hátulütője a dolognak.

Samuel meggyötört arccal, de végre újból ágaskodó pénisszel tért vissza.

- Minden rendben? – kérdeztem meg Samet, majd végigsimítottam megtört arcán.

Sammel ez már nem az első forgatásunk volt. Megannyi sexjelenetbe volt már a társam, bár volt, hogy csak statisztaként szerepelt. Kapcsolatunk szilárd barátságon alapult - persze ezt sokan cáfolták filmjeink láttán- ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy vele forgassam le életem utolsó pornófilmjét.

Samuel hátrahanyatlott az ágyra, visszahelyezkedve így az abbahagyott pózba.

- Gyere, Drága… fejezzük be. – szerényen mutatott ágyékára, gondolom a fájdalom már lassan kezdett enyhülni férfiasságában. Szőke haja kissé csapzott volt az előző jelenetben történtek miatt, mikor is hajába kapaszkodtam, miközben Ő orálisan elégített ki. Samuel igazán sármos férfi  volt, smaragdzöld szemeivel, markáns állával és gondosan kidolgozott testével. A női kegyeknek még sem volt esélyük nála. Bár még mindig biszexnek vallotta magát, mostanára – annyi nővel való sex után – inkább a férfiak vonzották. Valószínűleg ezért is lankadt le cerkája és bár ez sértő lehetett volna számomra, még sem vettem annak.

A sminkes még utoljára bepúderezte az arcom, miközben a producer is visszaült székébe. A kamerákon felizzott a piros pont, mindenki a helyére keveredett és én is helyet foglaltam Sam férfiasságán.

- És…felvétel! – intett a rendező, mi pedig újból élvezetet szimulálva folytattuk a jelenetet. Testem kéjes vonaglásba kezdett, karmaim mellkasába fúródtak. Ajkaim közt halk nyögések szűrődtek, mire Sam fenekembe markolva átvette az irányítást csípőm felett. Ütemesebb tempót diktált mitől csiklóm bizseregni kezdett. Már nem kellett szimulálnom a rám törő élvezeteket. Lélegzetem szaporább, nyögdécselésem hangosabbá vált. Kezeimmel fekete hajzuhatagomba markoltam, s testem szinte már hullámzott. Sam felsőteste felemelkedett és nyelvével mellbimbóimat kezdte ingerelni. Jeleztek, hogy a kamera az arcomra közelít, így behunyva a szemem adtam elő a mennyei orgazmushoz közeli színjátékomat. Még fél óráig vettük a jelenetet, aminek végén persze Sam nem tudott elélvezni, de a megfelelő kamera beállításnak köszönhetően nem lehetett észrevenni, hogy a számba fröccsenő sperma kitől is ered.

- Segítsek? – néztem Sam még mindig acél merev dorongjára, miközben magamra kaptam köntösöm.- Egy kis prosztatamasszázs és már lankad is újból. – Sam elvigyorodott, majd megrázta fejét.

- Nem kösz, Bruce már vár… és jobban élvezném, ha Ő csinálná azt a masszázst.

- Értem. – mosolyodtam el, majd megöleltem és megpusziltam. – Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem…annak ellenére, hogy…

- Neked szívesen. – vágott szavamba. – Számomra volt megtisztelő, hogy az utolsó filmedet is velem akartad leforgatni. De most mennem kell. – nyomott Ő is egy puszit arcomra. – Már várnak.

Az öltöző felé indultam, rám fért egy alapos zuhany.

- Susan! – hallottam meg producerem hangját, mire megálltam és felé fordultam.

- Ne is próbálkozz Marco…

Tudtam jól, hogy mit akar mondani. Már többször fel akartam hagyni a filmezéssel, de Marco remek érveivel rögtön hatni tudott rám. Azonban most valóban elszántam magam.

Végeztem életemnek ezzel a szakaszával.

- Tudom bogaram… de gondold csak végig, most vagy karriered csúcsán… a filmjeidet úgy viszik, mint a cukrot.

- Ne folytasd. – intettem le fenyegetően. – Kérlek, vedd tudomásul, hogy ez a végleges döntésem.

- De Susan! Legalább egy indokot mondj… Ottaviot eddig sem zavarta az, hogy mivel is keresed a kenyered… ezentúl se fogja. – próbálkozott ismét érvelni, ami kezdett már az idegeimre menni. 7 év alatt igen megszedte magát rajtam. Nem volt neki ennyi elég?

- Marco! Bizonyára tudod, hogy 2 hét múlva hozzámegyek Ottaviohoz.

- Tudom, de… - szakított félbe, mitől már kezdtem kikelni magamból.

- Hát nem érted?- emeltem fel hangom. - Családot szeretnék, ha most befejezem a forgatásokat, akkor a filmjeim rég lefutnak, mire a gyerekeim annyi idősek lesznek, hogy esetleg megnézhessék. – nagyot sóhajtottam, majd felnéztem rá és mellkasára raktam kezem.

- Nem akarom, hogy haraggal váljunk el…

- Rendben bogaram…- nézett rám megadóan. – De ígérd meg, ha újból filmezni támad kedved, nekem fogsz szólni!

- Ígérem. – adtam be végül derekam, majd újból elindultam öltözőmhöz és ott hagytam Marcot.

Izgatottság lett úrrá rajtam a szebbnél szebb csont fehér ruhák láttán. Ma volt a napja az esküvői ruhám kiválasztásának. Valami, egyszerű mégis kicsit kihívó ruhát akartam, hiszen egy menyasszony is lehet sexi. A sorok közt járkálva elmondtam az eladónak az elképzeléseimet, mire a nő elővett egy V kivágású, csípőnél szűkített, de alul kissé fodros darabot. A próbafülkébe felcibáltam magamra a szűk ruhát, majd elhúztam a függönyt.

- Na… milyen? – forogtam körbe Nilda előtt, aki már türelmetlenül várta a végeredményt. Lassan végigmért tetőtől talpig, szemei csillogtak, majd  hatalmas mosoly jelent meg arcán. – Fantasztikus Susan. – suttogta alig hallhatóan .- Ez valami mesés.

- Gondolod? – jobban megnéztem magam a tükörbe. Valami hiányzott ebből a ruhából. Valami, ami én vagyok. Bár az alakomat tökéletesen kiadta, és melleimre is szép rálátást biztosított, mégsem éreztem az igazinak. – Valami érzékibb kell… - jelentettem ki az eladónak. A nő csak szerényen elvigyorodott majd egy pillanat türelmet kért és eltűnt. Kis idő múltán visszaérve a nő egy ruhát hozott csak, amit kicsomagolás után jobban megnézve, rögvest fel akartam próbálni. Nyakba akasztós, jókora V kivágású felsőrészét gyöngyök és flitterek díszítették, a dekoltázsomnál pedig egy vékony kristálylánc csüngött. A szoknya tüllje is tökéletes volt, elöl rövid ejtése nem takarta el hosszú lábaimat, amire mindig is büszke voltam. A tükörbe nézve a látvány még csodálatosabb volt.

- Tökéletes. – szemem elfátyolosodott, amint megláttam magamat a ruhába.

- Eddio! Bellissimo! – harsogta Nilda is, könnyei már potyogtak szemeiből.

Ha Nildából ilyen hatást vált ki, akkor mit fog szólni Ottavio! Anyósom biztos ki fog majd térni hitéből, és családjának nagy része is botránkozni fog elegáns de mégis kissé kihívó ruhámon. De nem érdekel, nekem ez a ruha kell! Ez vagyok Én… tetőtől talpig!

Gondolataimból egy ismerős férfi hang ejtett ki.

- Susan… Susan itt vagy? – hallottam meg Ottavio hangját, mire Nilda visszatolt a szűk fülkébe.

- Nem láthatja a  ruhád. – magyarázta miközben a beakadt függönyt próbálta elcibálni előttem. Alig bírtam visszatartani a nevetésem, ahogy néztem egyre jobban kétségbeesett arcát vőlegényem közeledő hangjától, de elkésett. Ottavio ott állt előttem, s ámulattal nézett rajtam végig. A szívem nagyot dobbant, mint mindig, mikor csak rá néztem. Észveszejtően jól nézett ki. Mire észbe kapott már csak Nildát látta amint felé ront. – Ez balszerencse Ottavio! Via di qua!- tolta kifele a helyiségből szerelmemet.

- La diva Susan! – kiáltotta el magát Ottavio, mire a szám fülig ért és újból a tükörbe néztem: Valóban csodálatosnak vél? Mert én annak érzem magam, ebbe a ruhába bújva.

Susan Brightman

Ottavio Russo

Tom Kaulitz

Bill Kaulitz

Samuel

Marco

(idővel majd még bővül:))

Köszönöm a sok komit! és tényleg mértéktelenül hálás vagyok érte, ilyenkor öröm megírni a kövi részt!:) Hát a mostani részről annyit, hogy valami nagyon abszurd dologgal akartam előállni, amikor is Bill és Ann konfliktusáról van szó. ezzel is éreztetni akartam 1 kicsit, hogy Bill milyen idegállapotban van...:S:)Tom és Sarah... na igen:) ki tudja még, hogyan is fognak zajlani köztük a dolgok:) Az biztos: egyenlőre még egyik sem komálja a másikat:D Kövi rész várhatóan csak hétvégén lesz:S addig is: Jó olvasást!:)

Bill Kaulitz sietve távozott délután stúdiójukból. Bár örült, hogy tegnap végre újból hallhatta testvére hangját, a gondjai cseppet sem oldódtak meg. Dav minden nap szívta a vérét a különböző sajtó tájékoztatókért és interjúkért, de neki semmi kedve nem volt minden egyes újságnak külön- külön Tom távollétét illetően hazudni.  Édesanyja is folyton hívogatta, hol sírva , hol teljesen kétségbe esve ikertestvére miatt. Egyszerűen már túl sok volt neki. Ő is ki volt bukva akár csak anyja vagy David. Neki is hiányzott Tom és gyötörte a tehetetlenség. A legszörnyűbb még is az volt, hogy a benne felgyülemlő feszültséget Ann sínylette meg. Tekintélyes méretű házának garázsába beállva, rögvest a konyhába indult Annhaz.

A nő megterített asztallal fogadta a betoppanó férfit. Bill arcára nézve tisztán leszűrte, hogy szerelmének ismét nem volt könnyű napja. A stressz szinte minden napossá vált életükbe. Ann az asztalra helyezte a kezében lévő sült csirkét, és könnyed csókot lehelt a férfi arcára. Bill nem viszonozta a gesztust, leült az asztalhoz és elfintorodva bökte meg villájával az előtte lévő sült csirkét.

- Csirkét sütöttél… Nekem?!! -  undora tisztán kivehető volt utolsó szavából.

Ann megmukkanni sem tudott a döbbenettől, mikor szóra nyitotta száját Bill folytatta.

- Mióta is élünk együtt Ann? . –pattant fel székéből és haragos tekintetét a nőre szegezte. – Egy éve… ha jól emlékszem . –válaszolt saját kérdésére gúnyosan. – Ezek szerint, neked ennyi idő sem volt elég, hogy felfogd : Nem eszek csirkét!. – úgy tagolta a szavakat, mintha egy 5 éves gyereknek magyarázna. Ann még mindig nem tért magához a megdöbbentségtől. Eddig eltűrte Bill kirohanásait, sőt megértően viselte az összes hírtelen jött veszekedéseket, de itt már nála is betelt a pohár. Szemeiben összefutott a könny és szó nélkül felkapta táskáját.

- Most meg hova mész? – vetette Ann után hanyagul a férfi, mire a nő visszafordúlt.

- Ez már nekem is sok Bill… - elkeseredett tekintete láttán Bill arcán a mogorvaság enyhülni látszott. – Tudom, hogy nehéz most neked… de nekem sem könnyebb… eddig szó nélkül tűrtem a hírtelen hangulatváltozásaidat és a dührohamaidat, mert szeretlek… - hangja elcsuklott a visszafojtott sírástól. – De ezt már Én sem bírom, értsd meg.

- Ne haragudj… - sütötte le megbánóan szemeit a férfi.

Ann szíve majd összeszorult, de meg kellett tennie. Egy szót sem szólva tovább sétált ki a férfi lakásából. Bill nagyot sóhajtva vágta vissza magát a székbe. Most tudatosult benne, hogyan is viselkedett Ann-el manapság.

- Barom, Barom, Barom…! – szidta magát az asztalt ütögetve, mire a sütő sípoló hangot hallatott. Bill meghökkenve nézett a sütőre, majd felállt és megnyomva a gombot kikapcsolta. Kinyitotta ajtaját, és rögtön megcsapta a pikáns lazac illata. Egy konyharuhát előkapva kiemelte a tálat. A bűntudat nyílként fúródott szívébe. Mértéktelen düh lett újból úrrá rajta, de ezt most saját magának köszönhette. Hogy is lehetett ilyen hülye? Ann jobban ismeri, mint Ő saját magát.  Hogy is vádolhatta ilyennel? Mért nem hallgatta végig? Sőt… szóhoz sem hagyta jutni…. Szinte majd fel őrölte belülről a bűntudat… de főként az a gondolta, hogy talán most veszti el azt a Nőt, aki mindig is kiállt mellette, szerette és megértette.

Sarah másnap korán kelt és elhatározta: stratégiát vált. Ha Tom ilyen bunkón viselkedik vele, akkor ezentúl Őt sem lehet majd kenyérre kenni. Tuvalu lakosai az első perctől fogva tudták, Sarah ki is valójában. Egyedül ittlétének okát tudták csak vázlatosan, de ígéretet tettek, hogy titokban tartják Sarah hivatását és mindenben készségesen segítenek ha kell, vagy ha tudnak.

Sarah az órájára pillantott és cinikusan elvigyorodott. Reggel 6 óra volt, mikor bedörömbölt  Tom házának ajtaján. A férfi kis idő után nyitotta ki az ajtót, majd azzal a lendülettel vissza is akarta zárni, de Sarah lába megakadályozta.

- Úgy látom, nehéz a felfogásod… - morogta álmos hangján a férfi.

- Bármennyire is szeretnéd, nem tehetsz úgy mintha itt sem lennél. – közönyös hangleejtéssel tért Sarah máris a lényegre.

- Ezt nem Te döntöd el! – megdörzsölte szemeit, majd bosszús ábrázattal mérte végig a nőt. Sarah tekintettel a nagy hőségre,egy könnyed farmerruhába bújt,/bal szélső ruha:)/ mi remekül kiadta karcsú testének ívét. Tom figyelmét sem kerülte el a formás mellek domborodása. Saraht elégedettség töltötte el a férfi szemei láttán, majd megköszörülte torkát.

- Nem is én döntöttem így. – folytatta, mire Tom pillantása újból tekintetére szegeződött. – Hanem Mi! – Tomnak a többes szám hallatán nagyra tárultak szemei.

- Hogy mi van? – értetlenkedett. – Mi az hogy: MI!!

- Mi szigetlakók. – fejtette ki bővebben Sarah.

- Hányszor mondjam még el neked?! – közelebb hajolt a nőhöz majd artikulálva folytatta. -Szarok erre az egész szigetre… az összes lakójával együtt!

- Hát ez kedves, de nem teheted. – Sarah próbálta megőrizni hidegvérét. – Neked is részt kell venned a szigeten való munkálatokban. – tudatta a tényeket vidáman a férfival.

Tomban ismét felszaladt a pumpa. A pokolba kívánta a nőt és az egész szigetet a lakóival együtt.

- Most ügye viccelsz?! – nevetett fel nyersen. – Ide figyel,Tündérke… soha életembe nem végeztem fizikai munkát, és tévedésbe vagy, ha azt hiszed, majd itt elkezdem . – vetette oda szemrehányóan Sarahnak.

- Komolyan mondtam Tom…

- Hát Én is!

Farkasszemet néztek egymással, mintha ki tudnák olvasni egymás fejéből gondolataikat.

- Mielőtt végleg eldöntenéd, tudnod kell, hogy előbb vagy utóbb úgy is szükséged lesz a segítségünkre, ha élelem vagy ivóvíz fog kelleni.

- Hidd el… ez a veszély nem fog fent állni! – ment biztosra Tom.

- Óóó…dehogynem - mosolyodott el könnyűszerrel a nő. – A sziget reptere visszautasította a számodra érkező gép leszállási kérelmét. Tom… ránk vagy utalva.

A férfi álla majd le esett és nem akart hinni a fülének. Feje gőzölt, szeme szikrákat vetett a gyűlölettől. Teljes mértékben feldúlta a nő arcáról levetődő győzelemittas vigyor.

- Ezt nem tehetitek… - sziszegte megvetően a nőnek.

- Valamit valamiért … este visszajövök… remélem addigra meggondolod magad. – azzal sarkon fordult és elindult a lépcsőn, mire egy kéz visszarántotta.

- Minden áron meg akarod keseríteni az életem?! – a férfi utálattal meredt rá, s még közelebb rántotta magához.

- Te kényszerítesz rá.- Saraht zavar lepte el a férfi közelségétől. Eddigi kárörvendő vigyora is eltűnt arcáról, majd kitépte karját a férfi kezéből és sietősen távozott.

Nem nézett vissza a férfira, csak minél távolabb akart lenni tőle. Egy pillanatra az is átfutott agyán, hogy felhívja Jerryt és közli vele: a megbízása számára itt véget ért.

(de felpattannék mögéXD:D)

Köszönöm a sok komit!:) hát hosszú az nem lett de végül csak hoztam a részt:)Jó olvasást! Várom a véleményeket, legyen az negatív vagy sem:)

A Nap már lenyugodni készült, s pompázatos színekbe öltöztette az eget. Este nyolc körül járt már az idő és a csendes sziget szokatlan nyüzsgésbe kezdett. Tom ablakánál álldogált kezében az otromba nagyságú telefonjával. Nagyot sóhajtott, majd rászánva magát tárcsázott. A második búgásnál máris jelentkezett a hívott fél.

- Tom? – hallotta meg Öccse hangját a vonal másik végéről.

- Igen.

Bill alig akarta elhinni, hogy tényleg testvére hívta. Tomot elutazása óta minden nap hívta többször is, de testvére sosem vette fel, vagy hívta vissza később. Megkönnyebbült Bátyja hangja hallatán, de felszabadult benne a düh is.

- Te barom! – rivallt rá. – Miért nem vetted fel eddig a telefont? És mért nem kerestél?...azt hittem valami bajod történt! Jól vagy? Minden rendben?...

- Hé..hé..hé.. – állította le Billt Tom. – Egyszerre csak egy kérdést. – mosolyra húzódtak ajkai testvére aggályaitól. – Ne haragudj, hogy nem hívtalak… - mondta végül elcsukló hangon.

- A lényeg, hogy most megtetted.  Milyen Tuvalu?...Minden rendben?  – kérdezte meg újból.

- Hát… fogjuk rá.

- Vagyis…? – vonta össze szemöldökét furcsállva Bill.

- Még nem néztem szét. – vallotta be Tom.

- Mi?...de hát… már több mint 1 hete ott vagy…

- Képzeld el, tudom. – forgatta meg szemeit.

- Akkor meg mégis mit csinálsz nap mint nap, hogy még a telefont sem találod meg? – ötlött ki belőle a kérdés szarkasztikusan.

- Semmit. – olyan egyszerűséggel válaszolta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Tekintete a part felé vetődött, ahol már a lakosok összegyűlve az előkészületeken dolgoztak. – Még is mit csinálhatnék itt Bill? Ugrándozzak a tűz körül teljes extázisba esve a busmanokkal?

- Hát mért is ne?! – nevette el magát Bill, majd elkomorodott. – Nem ülhetsz egész álló nap a négy fal közt Tom…

- Tudom…- ismét a partra tévedt tekintete és megpillantotta Isabelt, amint egy fáklyát fog, majd a farakásra dobja. A tűz gyorsan terjedt szét a kupacba helyezett facsomón és ezzel az „ünnepség” kezdetét vette. – és igazad van… - nagyot sóhajtott,azzal elterelte a szót. Beszéltek édesanyjuk kétségbeeséséről, David idegrohamairól, Bill és Ann közt keletkező feszültségekről… Tom –bár nem mondta testvérének- magát okolta az otthon keletkezett bonyodalmakért. Végül ígéretet téve Billnek, hogy sűrűben fogja keresni, rakták le a telefont.

Az eget már az ezüst fényt árasztó Hold díszítette, mikor Tom magára vette hamuszürke pulóverét és kilépett „magánzárdájából”. A parthoz közeledve megbújt a bokrok közt. Szeme fürkészve kereste a nőt a tűz körül, de nem lelte. Óvatosan a bokrok fölé emelkedett, hogy jobban belássa a partot, de mégse vegye észre senki.

- Mondtam, hogy eljössz. – suttogta halkan Sarah, mire Tom ijedten összerezzent, majd hátrafordult a hang irányába.

- Csak sétálni indultam. – válaszolta újbóli mogorvaságot magára öltve.

- Óóó… én azt hittem bújócskázol. – nevette el magát Sarah.

Tomban az indulat újból lángra csapott a nő nevetésétől. Rá se nézve a Nőre haladt el mellette.

A kis dúvad. – nevette magában Sarah.

- Héj! – kiáltott végül a férfi után. – Ha már sétálni indultál, akkor nem jössz velem tűzifáért? Végül is én meg azért indultam… - ártatlan szemei tágra nyíltak, s esdekelve nézett fel Tomra. Az igazság persze messze állt állításától. Pontosan követte végig Tom minden  egyes mozdulatát attól a perctől fogva, hogy a férfi kitette lábát házából.

Tom vissza lépett a nőhöz , és egyenest a kék szempárba fúrta sejtelmes tekintetét.

Az indulatosság kezdett feloldódni benne, és Bill szavai jutottak eszébe.

- Ha többet nem zaklatsz… akkor most az egyszer veled megyek. – jelentette ki nagy kegyesen. Sarah egy elégedett mosolyt eleresztve bólogatott, és elindultak a sűrű növényzet közt.

- Meddig maradsz a szigeten? – kérdezte meg Sarah, miközben leguggolt néhány letört faágért.

- Még nem tudom . – mondta kimérten Tom. Nem akarta, hogy a Nő ittlétéről faggassa.

- Nem tudom, hogy miért vagy ennyire zárkózott, de hidd el, ha megismered Tuvalut, el sem akarsz majd innen menni. A sziget gyönyörű, a lakosok barátságosak…

- Héj Tündérke… be sem áll a szád… Te is elhiheted nekem, hogy tényleg szarok az égsz szigetre a lakosaival együtt… - bukott ki Tom, mire Sarah csak meglepetten pislogott.

- Hát jó.- vonta meg vállát a nő. – De akkor mégis miért vagy itt?

- Muszáj mindig faggatnod a hülye kérdéseiddel? – csattant fel idegesen a férfi és a nő kezébe nyomta az eddig összeszedett gallyakat. Sarah keze majd le szakadt a hírtelen rávetődő súlytól, s mire már felfogta a történteket, Tom már messze járt.

.

Itt az újabb rész, bár nem lett vmi hosszú, de hétvégén megpróbálok többet írni:) Jó olvasást:) Amúgy kíváncsi lennék, Ti mire tippeltek, Sarah véghez tudja majd vinni a feladatát? esetleg megfutamodik? vagy Tom eleve be sem dől majd neki?:)

- Te, tudod hogy ki vagyok? -  bukott ki a kérdés Tomból. Egy pillanatra idegesség futott át rajta. Hiszen itt nem ismerheti senki David állítása szerint. Végignézett a nőn és nem kerülte el figyelmét a hamvas bőr és a kék szempár, ami tiszta bizonyítéka volt annak, hogy a nő valószínűleg nem helybeli.

- Válaszolj!- ordított rá Tom türelmetlenül.

- Nem…- válaszolta megszeppenve Sarah.

Jerry igazán figyelmeztethetett volna, hogy nem csak gyilkossal de egy igazi mogorva fickóval lesz dolgom .- morogta magában a nő.

Tom sarkon fordult és otthagyta az ismeretlen látogatóját. Saraht méreg lepte el a férfi udvariatlanságától és a nyomába eredt. Ha már ideáig eljött a szakadó esőben, nem fog visszafordulni információk nélkül.

- Éppen ezért jöttem. – mondta Sarah menet közben. – Tuvalu kis sziget, mint észrevehetted. Mindenki tudja, hogy új látogató érkezett. A szokásokhoz híven Téged is üdvözölni akartunk és egy estét tartani a parton, de nem mutatkoztál köztünk…. Pedig már egy hete, hogy itt vagy.

Tom házának lépcsőjén megtorpant és a nőhöz fordult.

-   Mindig ennyit fecsegsz feleslegesen? – tette fel újbóli mogorva  kérdését.

Sarah nagy levegőt vett és lassan fújta ki azt, nyugtatva ezzel magát,  nehogy nekirontson a férfinak és elszúrjon dühében mindent.

- Sajnálom, Én ilyen vagyok. – mosolyodott el fesztelenül Sarah és kezet nyújtott a férfinak.

- Isabel Framan , személyesen. – mutatkozott be gondosan megteremtett személyének álnevén.

Tom nem viszonozta a kézfogást, hanem ajtajának kilincsére emelte kezét.

- Rendben Tündérek, Én meg Tom vagyok … remélem ennyivel is beéred, ami meg a szokásaitokat illeti…nos,  szarok az egészbe . – cinikus vigyort vetett a nő felé, majd belépett ajtaján magára hagyva ezzel Saraht a csillapodni látszó viharban.

Feldúltan indult vissza Sarah faházához. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz feladata lesz a férfival.

- Mogorva… tapló… illetlen barom… - sziszegte a növénytakaró áthágása közepette.

Mikor Jerry felvázolta neki megbízatását könnyedén biztosította főnökét a sikerről, de most korántsem vélte fényesnek helyzetét. Előre hallotta Jerry tajtékzását, amint beszámol majd az eseményekről. Faházába betoppanva, a fürdő irányába menet levetette magáról átázott ruhadarabjait és a zuhany alá állt. Libabőrös lett a hírtelen rácsapódó meleg víztől. Lehunyta szemét, kezével a falnak támaszkodott és élvezte, ahogy a meleg vízcseppek lassan felmelegítik áthűlt testét.

Másnap verőfényes napsütés pompázott az égen. A hullámok is szelíden hempergőztek a szemcsés parton. Mintha bocsánatért esedeznének az este alatt elszenvedett károk miatt. A lakosok már korán reggel nekiláttak eltakarítani a hajók romjait. Rendbe tették szétvert veteményeseiket és kivágták a vihartört, meggyengült fákat.

Halk kopogás hallatszott kintről, mire Tom felkelt. Bágyadt tekintettel nézett körül szobájában, majd visszahanyatlott feje párnájára. Újabb kopogás hallatszott, de most kissé erőteljesebb volt, mint az előző. Tom bosszúsan kivetődött ágyából és kirántotta az ajtót. Meglepődve nézte a vele szembe álló nőt, aki egy kosarat tartva kezébe bazsalygott fel rá.

- Nem adod fel … igaz?- hangja próbált ingerültséget sugallni,de tekintete mégis másról árulkodott.

- Én csak követem a szokásainkat. – azzal átnyújtotta Tomnak a gyümölcsökkel teli kosarat.

Tom kissé tétován, de elfogadta.

- Ma este pedig tüzet rakunk a parton. Minden kisebb vihar után összegyűlünk hálát adni az Égnek, hogy épségben hagyta szigetünket.  Ott lesz a sziget összes lakója… ha gondolod gyere el. Nem lesz nehéz megtalálni. – majd könnyed mosollyal az arcán megfordult és leballagott a lépcsőn.

- Tudod, hogy úgy sem megyek el! – kiáltotta utána Tom, mire a nő visszafordult.

- Dehogynem. – nevetette Sarah. Intett még egy utolsót a férfinak és elégedetten lépdelt a parton játszó gyerekekhez.

/itt egyszerűen olyan édesek, ahogy óvatosan, gyengéden fogják meg a kislányt*-*:)<3/

Nagyon termékeny időszakba keveredtem tehát úgy döntöttem, hogy júliustól legalább 3 sztori lesz olvasható:) az Ámokfutás lehet le is cseng akkora már(még nem biztos) de a Sakkban tartva és a Megkapni,eldobni,visszaszerezni?  mellé érkezni fog a Bill rajongóknak egy sztori aminek a címe: A nincstelen vagyonos! … szerintem már a címből is elég sok mindent ki lehet sejteni, de hamarosan leírom az ismertetőjét is:) Remélem addig is beéritek heti egy résszel sajnos:S de jelenleg nincs több időm írni:S Puszi *-*

Nos, itt az újabb rész, mikor is már kezdenek beindulni az események:) Remélem nem okoz nagy csalódást Sarah és Tom találkozása, de nem akartam valami nyálas, tengerparton egymást meglátó jelenetet, mert az nem lett volna hiteles ehhez a Tomhoz. :)Így hát ez sült ki belőle:) Jó olvasást :) És remélem kapok néhány véleményt is:)

Sarah Kenway gyermekkora óta az F.B.I. gyilkossági csoportjának tagja akart lenni. Nemrégiben szerezte meg diplomáját, s pár hónapja kapta meg az állást a Szövetségi Nyomozóirodában. Utoljára gyakornokként látott gyilkossági helyszínt, és tisztában volt vele, hogy elég rögös az út, mit ki kell járni ahhoz, hogy elismert nyomozó legyen, de Ő nem adta fel, még a sok rászabott papírmunka ellenére sem. Kissé meglepődve, mégis izgatottan vette tudomásul, hogy a „nagy” főnök Jerry Henning pont vele akar bizalmas ügyről tárgyalni.

Sarah szó nélkül követte a férfit, aki kitárta előtte a tágas irodájának ajtaját és beljebb invitálta Saraht, közben intett embereinek a távozásra. Jerry helyet foglalt asztalánál a bőr fedésű forgószékében, Sarah pedig a vele szembe lévő fotelbe helyezkedett  el.

A férfi nem szólt egy szót sem, csak nézte a nőt rezzenéstelen arckifejezéssel. A tervén gondolkodott és csak remélni tudta, hogy az előtte lévő nő valóban alkalmas lesz a rá szabott feladat végrehajtására. Sarahban a korábbi izgatottság félelemmel vegyült össze. Főnöke arcát nézve már a legrosszabb dolgok jutottak csak az eszébe. Talán valami hibát ejtett munkája során és főnöke ezért hivatta be magához? Esetleg épp az útját akarja kiadni a férfi vagy jobb esetben lejjebb fokozza Őt a bizonyítékraktárba?

- Mi az a bizalmas ügy Uram, amiről beszélni kíván? – hangja jól leplezte a benne feltörő kételyeket.  Muszáj volt megtörnie a csendet. Nem bírta tovább a néma hallgatást.

Jerry megrázta fejét, visszazökkentve ezzel magát a valóságba és a nőre mosolygott.

- Ami itt el fog hangzani köztünk, azt csak Te tudhatod és a csapatom… senki más, érthető?

Sarah bólintott, s figyelmesen hallgatta végig főnöke monológját, majd felfogva az információkat és a rá bízott feladatot csak egy kérdés fogalmazódott meg benne.

- Rajtam múlik, hogy mennyire személyesítem el a vele kötött kapcsolatot?

Jerry arcán hamis mosoly ült ki.

- Csakis rajtad. Nem erőltethetek rád semmit… és nincs is szándékomban. A lényeg, hogy elérd a célt és a gyanúsított visszatérjen az államokba. De jól vigyázz Sarah, ne feledd, hogy egy gyilkossal kell közvetlen kapcsolatot teremtened. – Jerry elégedetten dőlt hanyatt forgószékében. A nő szemében lévő hév biztosította arról, hogy valóban ki fog tenni magáért.

Egy hét telt el azóta, hogy Tom megérkezett újdonsült „lakhelyére”, de még csak egy percre sem hagyta el „magánbörtönét”. Tuvalu gyönyörű, csendes, napsütötte kis sziget volt, de a férfi mégsem lelt benne nyugalomra. David valóban megtett minden tőle telhetőt azért, hogy Tom otthon érezhesse magát. Gondoskodott elegendő élelemről, ivóvízről, kedvenc alkoholos italairól, kényelmes ágyról és fotelekről, még egy fél tégla méretű mobiltelefonról is aminek segítségével Tom bármikor felvehette a kapcsolatot a külvilággal, de mégsem tette. Testvére Bill folyton folyvást hívta, de egyszer sem reagált a csörömpölő telefon zajára. Csak ült az ablak előtt fonott karosszékében, egyik kezében égő cigarettáját, másikban hűtött Gin-t tartott és üres tekintetét az óceánra szegezte. A hullámok könnyed táncba kezdtek a borult ég alatt, s ringatták a mólóhoz kikötött csónakokat. Az óceán feltörő dühöt és feldúltságot kezdett sugározni magából, akár csak Ő. A szél a fák lombjával játszott, majd az eső is eleredt. Az égi háború hírtelen kezdetét vette. Villámok hada csapott le a háborgó mennyből. Az eső csapkodta a gondosan elvetett veteményest, a szél is megunta könnyed játékát, s erőteljes csavarásokkal kínozta a meghajló fákat. A hullámok is felhagytak dédelgetésükkel. Tépték, szaggatták a rögzítő köteleket, s porrá zúzták a csónakokat. Tom mozdulatlanul nézte ablakából a természet viadalmát, majd arcán elégedettség tükröződött, s belül az óceánnak drukkolt.

- Tombolj. Add ki a dühödet. Semmisíts meg mindent.

Sarah testén végigfutott a hideg, ahogy kilépett faházából a vad szélbe. Tekintete az őrjöngő eget pásztázta. Összehúzta magán fekete kapucnis pulóverét, s elindult a part felé, hogy eleget tegyen  főnöke parancsának. Fél órán át könyörgött Jerrynek telefonon, hogy csak még egy napot várjon. Hivatkozott a közeledő viharra, ígéreteket tett, hogy másnap ha törik ha szakad meglátogatja a gyanúsítottat, de mindhiába. Jerryt nem hatotta meg semmi . Nem bírt tovább várakozni, most, rögvest tudni akarta, hogy Tom Kaulitz mért nem mutatkozik a szigeten, így terepszemlére küldte a nőt. Sarah lába alatt minden egyes lépésnél megsüllyedt a talaj. A part felé tartott a sűrű növényzet közt. Cipője és a rajta lévő ruhadarabok pillanatok alatt szívták tele magukat a rá szakadó esővel. Egyre szaporább léptekkel közelítette meg a férfi búvóhelyét, majd a bokrok közt megbújva próbált körülszimatolni. Se fény, se zaj nem szivárgott ki a házból. Sarah óvatosan körbejárta a házat, de túl alacsony volt ahhoz, hogy belásson valamelyik ablakon is. Tudta, hogy nincs más választása, fel kell mászni az egyik párkányra. Összeszedve minden erejét megkapaszkodott a lécekbe és felhúzta magát. Elővigyázatosan bekukkantott az első ablakon, de nem látott semmit, csak a korom sötétséget. Apró léptekkel haladt tovább a párkányon a másik ablak felé. Körültekintően nézett befele a második ablakon, mikor hatalmas dörgés kíséretében villám csapott le az égből, bevilágítva ezzel a házat. Sarah szíve rémületében kihagyott egy ütemet amint megpillantotta a vele szembe lévő szempárat. Hatalmas sikolyt hallatott, miközben lába megcsúszott a nedves párkányon és egyenesen a bokrok közé zuhant.

A férfi is hasonló rémülettel vágódott hanyatt karosszékével.

- Kurva éltbe. – szitkozódott Tom felpattanva a földről, majd kinézett ablakán, de nem látott senkit. Egy percre azt hitte, csak képzelődik, de hallotta a nyöszörgést kintről. Magára kapta kabátját és kiment a viharba egyenesen az ablaka alá.

Sarah dermedten feküdt a bokrok közt. Szíve még mindig hevesen kalapált.

- Ki a franc vagy Te… és… és mégis mi a lószart keresel itt… ilyen időbe. – ezek voltak a legkedvesebb szavak, amik Tomból hírtelen kitörtek. Nézte a bokrok közt fekvő rémült nőt és várta kérdéseire a választ.

- Ömm… ne haragudj… én … én csak…- nem tudta pontosan mit is mondhatna ilyen helyzetbe. Nem ez volt a terv.

- Te csak… - ismételte a nőt Tom meglehetős mogorvasággal.

- Én csak kíváncsi voltam. – improvizált gyorsan Sarah.

- Kíváncsi?- fancsalodott el Tom. – És mégis mire?

Sarah nehézkesen feltápászkodott a bokrok közül, majd egyenesen Tom elé állt.

- Hát rád. – válaszolta könnyedén megjátszva magát.

Tom értetlen fejet vágva nézte a vele szembe álló nőt. Nem tudta hová rakni a történteket. Ott álltak a szakadó esőben, csurig átázva, s mindez azért, mert ez a Nő kíváncsi volt rá.

/awww de imádom<3:$:D/

Nincs annál magasztalóbb érzés,mint mikor magával ragad egy könyv és nem tudsz szabadulni tőle.Belecseppensz a sorok közt megbújó világba,átérzel minden fájdalmat,kínt,szenvedélyt és szerelmet,melyet a szereplők adnak át neked.Hatalmába kerít az izgatottság,s ezernyi vele járó érzés,míg az utolsó lapra nem tévedsz.Megkönnyebbülten felsóhajtva csukod össze,de a könyv alkotta világképzet továbbra sem enged.Elmédben az események tovább pörögnek!Ez az az élmény, ami számomra elengedhetetlen!!!:)

Este lefekvés előtt gondoltam olvasok egy kicsit:) Húgom odaadta új könyvét amit tegnap olvasott ki!:) A borítóra nézve elfintorodtam, a rövid bemutatót elolvasva pedig látni se akartam. Nem igazán érdekelnek a vámpíros történetek, ezt is csak a Twilight egyik újabb koppintásának véltem, de húgim annyit áradozott róla, hogy csak beleolvastam. Kb. hajnal fél1-kor kezdtem neki.... teljesen magával ragadott a könyv, bár szemem már fáradt csak nem tudtam letenni, pillanatnyi figyelmemet az vont el a könyvről, hogy észrevettem a redőnyömön beszűrődő fényt!! gyorsan a telóm után kaptam és döbbenten vettem észre, hogy reggel fél6!! komolyan mondom, úgy átéltem a könyvet, hogy az az 5 óra nekem alig tűnt 10 percnek!!:) gyorsan lefeküdtem aludni, hiszem ma este már dolgozok és nem árt 1 kis alvás, de fél10-kor arra keltem, hogy teljes izgatottság uralkodott bennem, álmaimban is a könyv világában jártam. nem tétováztam hát és újból kezembe ragadtam a könyvet!:) 2 óra körül olvastam el az utolsó sorokat, de azóta is csak ezen jár az agyam.... szerintem remek könyv!! Én nagyon megimádtam személy szerint:$:)

Ez a könyv pedig nem más mint:

Jeaniene Frost: Félúton a Sírhoz.

( a kis könyv hatására az újból rész elmarad, mert komolyan annyira a hatása alatt vagyok, hogy nem tudok másra koncentrálni, de igyekszem nemsokára újból részt hozni:))

Várom a "szavazatokat" ha valaki nem akar hosszas monológot írni , megértem és nem is várom el:) elég ha csak annyit írtok hogy 1 vagy 2:)

AZ eddigi állás 2-0 a Sakkban tartva javára:)

Nos, lehet választani 2 sztori közt:) őszintén megmondva szerintem már elég nehéz eredeti történetalapot kitalálni:S rengeteg sztori született már a TH -ról, ami persze jó:D mert ők Ihletnek meg bennünket, de rengeteget agyaltam azon, hogy mi is legyen a mostaniaknak az alapja, hogy ne legyen se koppintás, se unalmas v semmitmondó. Végül született 2 variáció.:) Az első egy kicsit durva, megrázó és extrán 18-as jellegű. A 2. pedig olyan kis könnyed olvasmány szerintem, alapja ugye bár a szerelem :$

De inkább olvassátok el a rövid ismertetőket és döntsetek!:) várom a véleményeket, hogy eleve érdemes-e belekezdenem:)

1. Sakkban tartva

Susan Brightman a 26 éves egykori pornósztár végleg felhagy eddigi múltjával és férjhez megy olasz szerelméhez Ottavio Russo-hoz. Kapcsolatuk teljesen felhőtlen addig a pontig míg Susan rá nem jön férje valódi hivatására.

Az egykori idilli élete semmi perc alatt válik rémálommá. Szíve szerint menekülne férjétől, de nem teheti.

Tom Kaulitz az elismert banda gitárosa egy 2 hetes nyaralásra indul testvérével a harmonikus, napsütötte Szardínia szigetre. Nem vágyik semmi másra, mint henyélni a parton koktélokat szürcsölgetve és gondtalanul élvezni 2 hetes szabadságukat. Azonban egy váratlan fordulat hatására minden terve szertefoszlik és csak 1 cél vezérli majd tovább.

2. Megkapni,eldobni,visszaszerezni?

Linett Sellers szeret a föld felet járni és álmodozni. Amatőr íróként tevékenykedik, minden vágya, hogy egyszer valóban elismerjék irományait.   Szerelmi élete nem éppen problémamentes, de végül csak egymásra találnak szerelmével. Párja Zack Brown tipikus egyetemista, rendszergazdának tanul, és egy kezdő zenekar szólógitárosa. Nem éppen érdekli az irodalom és a művészet, de mindenben támogatja Linettet és sorra viszi a kiadókhoz a lány alkotásait, mind ezidáig  eredménytelenül, míg nem egy nap Meg Reynolds-ot megfogja Linett írása.

Linett körül felpörögnek az események és álma valóra válik. Mindent tökéletesnek vél és boldognak érzi magát. Sorra kapja a meghívásokat különböző talkshowba, de minden hívást visszautasít, kivétel egyet. Roberto Cavalli a híres olasz divattervező meghívását elfogadva azonban megismerkedik egy bizonyos férfival, aki teljesen felkavarja eddigi életét.

Tehát ez lenne a 2 sztori ami közt választhattok, hogy melyikkel kezdjem.:) persze ha valakinek egyik sem tetszik, nyugodtan írja meg, hiszen az a célom hogy nektek tetsszen.:)

És még valami! nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy folytassam-e az Álomban Élve című első kis sztorimat. Ma ki is ötlött belőlem egy fajta folytatás amit most le is írok! rajtatok múlik hogy meg is valósul-e :)

Álomban Élve2

Bill Kaulitz testvére halála óta rettenetesen nagy letargiában él és állandó depresszióval küszködik. Élete teljesen szerte foszlott és már csak a halált véli kiútnak földi poklából.

Tom és Shine önfeledten élvezik szerelmüket az öröklétben, mígnem Tom hírt kap a Bölcsek Tanácsától testvéréről. Tom elkeseredve veszi tudomásul Bill életének összeomlását és elhatározza, hogy nem nézi tovább tétlenül. Álmában látogatja meg Ikertestvérét és ígéretet tesz neki, hogy ha rendbe hozza életét és megtalálja a szerelmet is újjászületik a gyermekeként. Bill ettől erőt kapva összeszedi magát és csak ez a tudat élteti. Shine erről mit sem tud addig a bizonyos napig, míg Bill el nem veszi szerelmét és önfeledten készül leendő gyermeke megérkezésére. Shine-nak döntenie kell tehát : Vagy újjászületik Ő is a Földön vagy kockáztatva szerelme újbóli elvesztését a Fentiek Birodalmában marad és onnan követi nyomon Tom új emberi életét.

Ez lenne hát a folytatás, a másik ami még eszembe jutott az szerintem túl misztikus lenne... de ki tudja.. lehet valakinek az sem jön be hogy Tom Bill gyermeke ként születik újból:) Ti döntetek!:) ha úgy vélitek ez a sztori úgy jó ahogy van és nem kell 2. rész akkor nem is lesz:)

pár dolog, ha valakit érdekelne:P:)

Linike

Kor: 19/1991.10.14/

Lakóhely: Debrecen

Együttesek: TH,:P KoRn, A7X, Linkin Park, Him, Nirvana, stb...

Színek: piros,fekete,fehér

Imádom a cicákat*-*

Mindenem a "kis" Húgom:

és persze Tom a szívem csücske:P:

Ha nagy leszek Stewardess szeretnék lenni:$:) Imádok utazni, folyamatosan új helyeket és embereket megismerni, tehát úgy vélem ez a hivatás pont megfelelő is lenne nekem:)

Röviden ennyi:) ha meg szeretnél ismerni itt az msn címem: rocklini@live.com

Nem harapok, tehát nyugodtan fel lehet venni:)

Itt az újabb rész:) Remélem tetszeni fog, ha pedig nem nyugodtan tessék azt is leírni:)

A régi L.A. melletti elhagyatott egykori magánreptéren egy fekete, sötétített ablakokkal ellátott Chrysler állt meg. Tom Kaulitz remegő térdekkel szállt ki az autóból öccse kíséretében. Megállt szorosan a fekete jármű előtt és csak nézte a szeme elé táruló repülőgépüket. Minden olyan gyorsan történt körülötte, hogy még most sem tudta ép ésszel követni az eseményeket. A sofőr kivette a csomagtartóból bőröndjeit, melyet Bill és Ann pakolt gondosan, gyorsan össze neki.

- Gyere. – karolta át vállát Öccse, invitálva ezzel a repülőgéphez.

Úgy érezte, mintha minden egyes lépéssel a végzetéhez közeledne. Nem tudta hova megy, meddig marad és egyáltalán haza jöhet-e majd valaha. A géphez érve Bill megállt előtte és megtörve nézte Tom kétségbeesett arcát.

- Hidd el, ahogy tisztázódik az ügy körülötted, hazajössz. – próbálkozott meg bíztatni bátyját, de Tom csak lemondóan megrázta fejét.

- Még azt se tudom hova megyek….

- David mindent elintézett. Egy kis ház áll rendelkezésedre Tuvaluban, minden nap hívlak majd és….

Tom szemei tágra nyíltak, álla majd le esett.

- Hogy hol? – szakította félbe Billt feldúlva.  – Egyáltalán van ott telefon? A kurva   életbe Bill… - újból fel-alá járkált az idegtől. – Milyen Istenverte hely az a Tuvi… Tuvu…

- Tuvalu. – mondta ki végül helyesen Öccse. – Értsd meg Tom! Csak ott leszel biztonságban… Onnan nem toloncolhatnak ki…

- Az lesz maga a börtön. – állt meg újból Bill előtt minden reményt vesztve.

A személyzet közben felvitte a gépre Tom csomagjait, ellenőrizték a műszereket és felkészültek a mihamarabbi indulásra.

- Uraim, a gép felszállásra kész. – szolt nekik az egyik stewardess.

Bill nem szólt már semmit, csak szorosan magához vonta bátyját és megölelte. Szörnyen tehetetlennek érezte magát. Félt, hogy végleg elveszíti testvérét.

Tomban is ugyan ezek az érzések kavarogtak. Legszívesebben megkérte volna Öccsét, hogy tartson vele, de tudta nem teheti. Ilyet még Ő sem kérhet Billtől, bármennyire is szeretné.

Bill nehézkesen, de kibontakozott testvére karjai közül és végignézte, ahogy Tom felszáll a gépre, majd az ajtó becsukódott és testvére eltűnt szemei elől.  A turbinák felpörögtek és a gép elindult a hosszú kifutópályán. Bill integetet, bár nem tudta Bátyja látja vagy nézi-e egyáltalán Őt.  Végül a gép felemelkedett, lassan már csak egy apró pont volt az égen, míg teljesen el nem tűnt.

Tom a helyén ült, s az ablakon kinézve merengett a körülöttük lévő ezernyi bárányfelhőben.

A stewardess ételt szolgált fel számára, bár étvágya egyáltalán nem volt, de az elé rakott tálcán egy üzenet állt neki címezve. A lapot kettéhajtva megpillantotta annak tartalmát, mely csak egy mondat volt, amit David írt neki.

„ Történjék bármi, maradj ott!” – olvasta el Tom, majd összegyűrte a kis lapot és feldúltan a földhöz vágta. Gyűlölte Davidet, amiért egy eldugott, Isten háta mögötti szigetre küldte őt. Gyűlölte Billt, amiért nem jött vele. Gyűlölte Ann-t, mert elvette tőle a számára legfontosabb embert. De legjobban még is magát gyűlölte, azért amilyen.

Jerry gondterhelt arccal vágtatott be a Szövetségi Nyomozóirodába. Telefonon üzent titkárának, hogy minden emberét sürgősen várja megbeszélésre az irodájában.

A hatalmas bőrszékébe ülve várta embereit, s közben próbálta a megfelelő tervet kieszelni.

Elmélkedésében Steven és Dereck zavarta meg. Ők érkeztek elsőnek, majd folyamatosan jött a többi embere is. A tágas irodában mindenki elfoglalta a helyét. Jerry felállt székéből, az ablakhoz sétált, hátat fordítva ezzel embereinek.

- Nos,- szólalt meg végül. – mint azt mindannyian tudjuk a Main ügynek megvan a gyanúsítottja…. Van kellő bizonyítékunk, sőt szemtanúnk is… csakhogy…- fordult embereihez-  a sztárocskánk máris elmenekült az Államokból. Tuvalu felé tart. –  emberei közül néhányan, csak értetlenül néztek fel rá. – Azonban mint tudjuk, Tuvaluból nem fogják kiadni nekünk. – szögezte a végére Jerry, hogy mindenki tisztában legyen a tényekkel.

- De mivel nekünk az a dolgunk, hogy elfogjuk és rács mögé dugjuk. Nem hagyhatunk elfutni egy gyilkost sem. – emberei lelkesen bólogattak. Egyedül Dereck lepődött meg főnöke szavain. Fúrcsálta, hogy ezernyi lezáratlan ügyük volt és Jerry mégis erre az egyre mekkora nagy hangsúlyt emelt. Főleg, hogy az elkövető elszökött az Államokból és az ilyen ügyekről mindig azt hajtogatta Jerry hogy, az már másnak a hatókörébe tartozik és letett az ilyen ügyekről. Akkor ez most miért kivétel? De nem szólt inkább egy szót sem.

- Tehát. Ki lesz az a valaki, aki visszahozza az Államokba a gyanúsítottunkat? – szegezte kérdését Jerry a hallgatag embereinek. Steven máris buzgón emelte fel karját, de főnöke nevetve leintette.

- Ezt Te se gondoltad komolyan Steven. Tom Kaulitz nem fog visszautazni két szép férfi szempár hatására. – Mindenki felnevetett az irodában, csak Steven nem értékelte főnöke poénját. Úgy érezte Ő valóban képes lenne visszahozni Tomot, akár az akarata ellenére is.

- Erőszakkal sem hozhatjuk. – szólalt meg Dereck, mintha olvasott volna Steven gondolataiban. – Szóval véleményem szerint főnök mi férfiak kizárva. – ekkor minden tekintet Jenire szegeződött, az egy szem Nőre Jerry csapatából.

Jerry végignézett Jenin, majd kis fintorral az arcán rázta meg fejét. Jeni nem volt ronda, ormótlan vagy kövér, csak túl átlagos és Jerry pontosan tudta, hogy ez a Nő nem lesz képes azt a hatást kiváltani Tomból, amit Ő akar.

Jerry a reluxával elfedett üvegajtóhoz lépett és két újával széthúzta a sötétellőt.  Nézte a munkálkodó irodistákat, majd a szeme egy fekete kosztümöt viselő Nőn akadt meg. Jerry intett Dercknek, aki rögvest az ablakhoz sietett.

- Ő kicsoda? – mutatott Jerry a Nőre.

- Ő Sarah Kenway Főnök. – válaszolta elmosolyodva Dereck, majd tetőtől talpig végignézett a nőn. Sarah hosszú világosbarna haja szolid kontyba volt tűzve, kecses lábait tökéletesen emelte ki térdfölé érő szoknyája. – Nem rég került hozzánk.

- Remek. Ő kell nekünk. – szögezte le Jerry, majd az ajtón kilépve elindult Sarah felé.

Jerry Henning magas jóképű fiatalember volt a maga 29 évével, és kimagaslóan sikeres szakmájában fiatal kora ellenére. Rövid fekete dús hajával, méregzöld szemeivel és sármos megjelenésével vonta magára a Nők figyelmét. Át bújva a sárga szalag alatt, csöppent bele a jelenlegi bűntény helyszínére.  A kis szoba zsúfolásig tele volt embereivel.  A halottkém a hullát vizsgálta, a helyszínelők bőszen fotózgattak ,elemeztek és mintákat vettek, emberei kihallgatták a portást, a takarítókat és mindenki mást aki látott vagy hallott valami különöset az est folyamán. Jerry felhúzta cipőjére a zacskókat, kezeire pedig a gumikesztyűket, majd intett egyik emberének, aki rögvest igyekezett is hozzá a friss információkkal.

- Jó reggelt Uram. – köszöntötte Steven főnökét. Jerry közben elvette titkárától a neki készített kávéját és csak bólintott Steven-re köszönés kép.

- Nos, mit tudunk eddig? – tette fel kérdését, miközben kávéját kortyolgatta.

- Az áldozatra a takarító talált rá 10 órakor , miután nem válaszolt senki a portáról jövő hívásra. Behatolásnak, dulakodásnak nincs nyoma. A portás egy férfival látta éjszaka érkezni a Nőt, Derek most hallgatja ki. Az áldozat neve Frances Main, 21 éves, egyenlőre többet még nem tudunk róla. Az áldozat hátán több késszúrás található, feltehetően álmában támadták meg, nincs jele védekezésnek. A halottkém szerint a halál beállta hajnali 3 és 4 óra közé tehető. A halál oka elvérzés. A vaginában ondót is találtunk, de nincs nemi erőszakra utaló jel. – Steven szinte egy szuszra adta Jerry tudomására a tényeket. Jerry odalépett az ágyhoz és szemügyre vélte az áldozatott. Nem kerülte el figyelmét az alvadt vérben  lévő lábnyom sem.

- Mindenről toxikológiai elemzést. – adta ki a parancsot Jerry.

- Délutánra minden az asztalán lesz főnök. – válaszolta Steven. Jerry már épp az ajtó fele készült mikor Derek lépett oda hozzá.

- Főnök, a portást kihallgattam, állítása szerint hajnali fél 2 körül érkezett meg a szállodába a Nő a férfi társaságában. A férfi alkoholos állapotban volt vélemény szerint. Teljes személyleírást tudott adni, de felismerte a gyanúsítottat és a nevét is megmondta. Meggyőződése, hogy Tom Kaulitz volt a Nő társaságában. – Jerry szeme tágra nyílt, majd arcán elégedett mosoly terült szét, ami mögött ott lapult a kárörvendés.

- Rendben  Derek, szép munka. - veregette meg a férfi vállát Jerry majd újból elindult az ajtó felé. Jerry nem volt híve az emberei munkájának való dicséretnek, úgy gondolta, ha valaki tényleg jó a szakmájában, az dicsőítő szavak nélkül is tudja azt, hiszen Ő is elismerő szavak nélkül érte el célját. Derek arcán azonban hálás mosoly jelentkezett főnöke elismerésétől, de Ő azt nem tudhatta hogy Jerry-t maga a tettes neve villanyozta  fel, nem pedig az Ő egyszerű kis munkássága.

Jerry ahogy kilépett a bűntény helyszínéről lehúzta fekete bőrcipőjéről a zacskókat, majd kezeit is megszabadította a gumikesztyűktől. Elégedetten sétált végig a folyosón, mire megcsörrent a telefonja. Rá se nézett a kijelzőn megjelent névre, pontosan jól tudta ki keresi, sőt már várta az illető hívását. A zöld gombot benyomva füléhez emelte a készüléket, de nem szolt bele.

- Üdv Jerry! – hallotta meg kis tétovázás után David Jost komor hangját.

- Ááh. Hello Dav. – szolt bele Jerry is leplezetlen jókedvvel a telefonba, ami nem kissé volt dühítő David számára.

- Gondolom, már hallottál az esetről.

- Pont most hagyom el a helyszínt. Mondhatom szép ki estélye volt a kis sztárocskádnak. – vetette oda gúnyosan Jerry. – De van egy jó hírem Dav, pechetekre én kaptam meg az ügyet. – David fejét fogva vetette bele magát irodájának bőrszékébe.

- Te is tudod, hogy nem Ő tette. – jelentette ki határozottan.

- Valóban Dav? – vonta fel szemöldökét Jerry. – Majd a bizonyítékok megmondják. – váltott Ő is komorabb hangnemre. – De eddig minden jel rá utal… sőt drága barátom . – nevette el magát cinikusan . – még szemtanunk is van.

David nagyot sóhajtva vakarta meg fejét a vonal másik felén. Nem hitte volna, hogy jöhet annál rosszabb hír mint hogy Jerry kapta meg Tom ügyét, de egy szemtanú … az egyenesen Tom végzete, hacsak a bizonyítékok nem mondanak mást, de már ebben sem mert reménykedni.

- Meg tudunk egyezni valamilyen formában? – tért a lényegre David.

- Persze David, máris indulok Tomhoz, elviszem egy kis börtönsétára. – Jerry nem poénnak szánta, valóban Tomhoz igyekezet.

- Azzal elkéstél kissé, pár percen belül elhagyja az Államokat. – diadalittas hangja felmérgelte Jerryt.

- Gondolhattam volna, hogy mented a gyilkos sztárocskád seggét. – tajtékzott Jerry.

- Neked az a dolgod, hogy rács mögé dugd, nekem pedig az, hogy megvédjem őt, ahogy csak tudom. – vázolta fel diplomatikusan a helyzetet.

- Akkor meg milyen megállapodásról beszélsz? – Jerry már forrt a dühtől, nem szeretett kompromisszumokat kötni, de ha ez kell, hogy Tomot rács mögé tudhassa, akkor úgy gondolta most az egyszer kivételt tehet.

- Nos, zárd ki a sajtót az ügyből.

- Tegyük fel, hogy teljesítem a „kérésedet", és mit kapok én cserébe?- érdeklődött Jerry.

- Megmondom Tom leendő tartózkodási helyét.

Jerry összevonta szemöldökét, nem értette mi a hátulütője ennek.

- David, az embereim se perc alatt kiderítik. – büszkélkedett Jerry.

- Ne legyél abba olyan biztos.

David magabiztosságán meglepődött Jerry.

- Rendben, akkor áll az alku… sajtó kizárva. – adta meg magát végül Jerry. Ebben az ügyben nem akart kockáztatni. David elégedetten elmosolyodott, végre Ő is nyeregben érezte magát.

- Tuvalu .- dobta be aduászát David.

- Most csak viccelsz ugye?! – förmedt rá Jerry, már teljesen elöntötte a méreg.

- Nem Jerry. – nevette el könnyedén magát David. – Tom Tuvalu-ba megy.

- Te szemét! – harsogta összeszorított fogakkal.

- Mint mondtam, nekem az a dolgom, hogy megvédjem. – ismételte magát önelégülten David.

- Valóban barátom és remekül csinálod. Mint tudod azon a szutyok szigeten még az Interpolnak sem adják ki a nyomorultat. De még valamit még megígérek azért neked. Brámennyi időbe is kerüljön, de ahogy Tom újra az Államok területére teszi a lábát, elkapom és nem börtönbe dugatom.- nevetett fel ismét. – Nem… barátom, egyenesen a siralomházba vitetem és mindent megmozgatok azért, hogy halálra ítéljék. – Jerry szemei villámot szórtak a benne lévő mértéktelen gyűlölettől és valóban komolyan gondolta azt, amit mondott. Ha David azt hiszi kibúvókkal nyerhet, akkor nagyot tévedett.

David elhülve hallgatta végig Jerry szavait. Tudta, hogy Kaliforniában még él a halálbüntetés és hogy 2005 óta senkit nem végeztek ki. Átlagosan 17 év telik el Kaliforniában a bűnös elítélése és kivégzése között , de tisztában volt vele, hogy Jerry valóban képes mindent megtenni azért, hogy akarata érvényesüljön.

- Biztosíthatlak, hogy Tom nem jön vissza az Államokba. – nyugtázta David.

- Majd meglátjuk Dav…. Majd meglátjuk.- mondta elszántan Jerry majd lerakta a telefont.

Az eddigi kárörvendésnek már nyoma sem volt benne, inkább a gyűlöletet és a bosszúvágyat tükrözték szemei, de végül csak elmosolyodott. - A markomban vagy Tom Kaulitz, és most senki se védhet meg. - tisztázta magában a helyzetet, majd beülve kocsijába, az irodája felé vette az irányt, hogy embereivel kialakítsák a megfelelő tervet.

Mint egy szélsebes puskagolyó, melyet egy fekete revolverből lőttek ki, úgy szaladt végig Tom az N Gower Streeten. Adrenalinja az egekbe emelkedett, szíve eszeveszetten pumpálta vérét ereiben. Fejében kavarogtak a gondolatok. Még mindig nem tudta elhinni, hogy amit látott az a valóság, nem pedig egy rémálom vagy elméje alkotta tévképzet.

A sarkon befordulva meglátta a Klub parkolójában álló autóját. Észre se vette a körülötte lévő járókelőket, kik bármikor felismerhették volna. Teljesen kizárta a külvilágot, csak az egyre közelebb lévő célpontjára összepontosított. Az autóba behuppanva, szíve még hevesen vert. Homlokát a kormányra döntötte. Behunyta szemeit és próbálta lélegzetét normál ritmusra szabályozni. Mélyen szívta magába a levegőt és lassan fújta ki azt. Szíve még a torkában dobogott, de érezte, ahogy üteme egyre lassabb és lassabb lesz. Végül szemeit kinyitotta és kulcsát belehelyezte az indítóba. Tudta, hogy most csak egy emberhez fordulhat, csak Ő lesz képes neki hinni és ez nem volt más, mint testvére Bill. Kulcsát elfordítva a motor felbőgött. A gázpedálra taposva a kerekek nyikorgó hangot hallatva indultak el az úti cél felé.

Az egész házat átjárta a sült szalonna, tojás és a frissen főzött kávé illata. Ann az ínycsiklandó illatokra kelt fel. Nyújtózott egy nagyot az ágy tetején, majd felült.

- Ajj, a francba! – halotta meg a konyha irányából Bill hangját.

Kikelt az ágyból, felvette köntösét és máris mosoly terült szét arcán. Lemerte fogadni, hogy Bill ismét odaégette a tojást. A konyha ajtajához settenkedett és óvatosan bekukucskált. Gyanúja beigazolódott. Bill ott állt a tűzhelynél, egyik kezére kesztyűt húzott, mellyel a serpenyő fedelét fogta. Másik kezében pedig egy fakanál díszelgett, amivel az odaégett tojást próbálta kihalászni a serpenyőből. Ann nem bírta tovább elfojtani nevetését, az ajtónak támaszkodva hahotázott, miközben tovább nézte Bill ügyetlenkedését.

- Hahaha, nagyon vicces…- pillantott Bill Annre, majd újra a szénné égett tojásokra koncentrált.

- Ne haragudj. – válaszolt még mindig nevetve Ann. -  De ez olyan… olyan..

- Szerencsétlen? – kérdezte Bill sértődötten.

- Nem… - lépett a háta mögé Ann és átkarolta Bill derekát. – Ez olyan édes…, hiába vallasz mindig kudarcot a tojásokkal, Te mégsem adod fel. – megcsókolta Bill nyakát és elvett egy szelet szalonnát a tányérról.

- Nézd a jó oldalát szívem. – harapott bele a ropogós szalonnába Ann. – Múltkor a szalonna is odaveszett. – Bill duzzogva fordult a nő felé, de ahogy meglátta a szalonnát majszoló, mosolygó Annt, minden sértődöttség megszűnt benne.

- Akkor ez azt jelenti, hogy fejlődök? . mosolyodott el Bill is és átfonta kezeit  a nő derekán.

- Határozottan. – nyalogatta meg ujjait Ann. – De tudod, hogy nem a főzőtudományodért szerettem beléd. – szemei csillogtak, mint mindig mikor a férfire nézett. A benne lévő mértéktelen szerelmet tükrözte tekintete. Egy apró csókot hintett Bill ajkaira, majd szorosan magához ölelve a férfi vállába fúrta arcát.

Sose hitt abban, hogy létezik a Nagy Ő, vagy megtörténhet az a bizonyos Szerelem első látásra. Nem tudta elképzelni, hogyan is lehet valaki szerelmes egy pillanat alatt egy bizonyos illetőbe, akit még nem is ismer. De Bill felbukkanása óta megváltozott a véleménye, sőt, már nem is emlékezett rá, milyen volt az élete a férfi nélkül. Örökre az eszébe vésődött az a pillanat, mikor először látta meg Billt. A férfi ott állt a reflektorfények alatt, a megadott pózban, a fehér vászon előtt és Annek már nagyba kattogtatni kellett volna fényképezőgépét, de lefagyott. Csak állt ott mozdulatlanul a férfival farkasszemet nézve. Bűvöletbe ejtette a férfi arcának tökéletes vonásai, keskeny orra, telt alsó ajka és végül a mandulabarna szemei. Abban a percben tudta, erről az érzésről beszéltek neki barátnői. Meglátni és megszeretni.

- A kávé se futott ki…- bontakozott ki az ölelésből Bill. – Tehát, azt tudok készíteni neked.– homlokon csókolta Annt és már nyúlt is a konyhaszekrény felső polcához két bögréért.

- Az jól fog esni. -  ásított egy nagyot Ann és leült az asztalhoz.

- És mik a terveid mára?. – kérdezte Bill a fiókban matatva a kiskanalak előkotrása közben .

- Vasárnap van drágám. – magyarázta Ann. Tudta, hogy koncertet követően Billnek mindig összefolynak a napok.

- Tényleg. – csapott a homlokára Bill, majd Ann elé helyezte az egyik bögrét.

- Akkor mi lenne, ha visszabújnánk az ágyba. – vette ölébe a nőt. – megnéznénk egy filmet, aztán meglátjuk mihez lesz majd még kedvünk.

- Egy teljes nap Bill Kaulitz társaságában?. – tette fel kérdését játékosan Ann. – Tökéletes. – válaszolta, s hosszan csókolta meg szerelmét.

Az idilli környezetüket, a bejárati ajtó dübörgése, majd a csengő szünet nélküli csörömpölése szakította félbe. Ann riadtan pattant ki Bill öléből. Azt hitte valami őrült rajongó tört rájuk, de amint meghallotta a Bill nevét ordibáló Tomot, megnyugodott.

- Megyek, kinyitom. – indult meg Ann a bejárati ajtó felé.

Összekötötte köntösén lévő szalagját és kinyitotta az ajtót. Még észbe se kapott, de Tom már el is viharzott mellette. Rögvest Billt kereste a házban, s végül meg is találta a konyhában.

Tom mint egy tébolyult fel-alá járkált Bill előtt, kezeivel a fejét fogta. Nem tudta, hol is kezdje, mit is mondjon testvérének.

- Mi van veled?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Bill. Még sose látta testvérét ilyen idegesnek, ilyen sápadtnak.

Tom tekintetét Billre szegezte, de még mindig nem bírt megszólalni.

- Tom! Szólalj már meg az Istenit! . – szólt rá nyomatékosan Bill. Kezdte átvenni Tom hangulatát. Már Ő is feszült volt, sőt ideges és ez nagyon nem tetszett neki.

- Meghalt érted!-  Állt meg Bill előtt Tom egy percre, majd újból járkálni kezdett.

- Mi? – döbbent le Bill. – Ki halt meg Tom?- azt hitte csak rosszul hall.

- A csaj. – nyögte ki Tom. – Meghalt érted… meghalt… felkeltem és ott volt… holtan… - össze vissza beszélt, nem tudta, hogyan fejezze ki magát.

- Álj már meg basszus! – ordibált Bill a még mindig járkáló Tomra. – Beszélj már érthetőbben. – Tom megtorpant Bill ráförmedésétől és megállt.

- Az este miután elmentél voltam egy csajjal… próbálta Tom elmagyarázni a lényeget. – megdugtam érted, de csak ennyi volt… reggel meg mikor felkeltem ott feküdt mellettem… holtan. – rogyott le egy székre Tom.

Bill csak tátott szájjal nézte Bátyját. Próbálta feldolgozni magában a hallottakat. Ha nem viselkedne így Tom, biztos azt hinné, hogy csak ugratja, vagy megint beszívott. De Ő is érezte a Tomban rejlő rémületet, tehetetlenséget és félelmet. Nem tudta mit mondhatna, mivel nyugtathatná meg testvérét. Végül rájött. Tomon csak egy valaki tud segíteni és az nem Ő, hanem David.

- Mindjárt jövök. – pattant fel a székről Bill. – Minden rendben lesz Tom, ígérem. – szorította meg bátyja kezét, majd kiment a nappaliba.

Tomot most végre egy kis megnyugvás töltötte el. Tudta, hogy testvérére mindig számíthat és most sem kellett csalódnia benne. Bár még nem látta valószínűnek, hogy tényleg minden rendben lesz, mint ahogy azt Bill mondta. De tisztában volt vele: testvére mindent megtesz azért, hogy kikeveredjen ebből a csávából.

Te vagy kitől az ihlet megszáll,Te vagy az én kis Múzsám!:)<3

Hajnali két óra tájt járt már az idő, mikor a fekete Chrysler megállt a Marengo Street járdaszegélyénél.

Bill Kaulitz rögtönzött mozdulattal pattant ki a tágas járműből, majd a sofőrnek még intve egyet lépett a vele szembe lévő sorházak 256.-os számú ajtajához.

A bükk színű ajtóra nézve kis tétovázás után ujjait a csengőre emelte. Az est kihalt csöndjében hatalmas lármának tűnt a házból kiszűrődő csengő hangja. Azonnal elkapta ujjait a piros gombról, amint meghallotta a zárban forduló kulcs csörömpölését.

A termetes ajtó kinyílt és ott állt előtte Ann. Rövid szőke haját pánt díszítette.  Pamut köntösét maga elé szorítva nézett fel Billre álmos kék szemeivel.  Arcán vékony kis mosoly húzódott a férfi láttán.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. – csókolta meg Bill szerelmét.

- Azt hittem Tommal leszel reggelig. – motyogta bágyadt hangon a nő, majd beljebb invitálta a férfit. Belépve a házba máris jóleső érzés telepedett Billre.

- Úgy is volt. – fonta karjait a nő derekára. – De megesett rajtam a szíve és hazaengedett hozzád.

- Figyelmes volt tőle. – hangján neki is érződött a döbbenet.Ann tisztában volt vele, mekkora szó ez Tomtól. Mióta Ő és Bill együttvoltak, Tommal volt néhány összetűzésük. De Ann teljesen megértette Tom vele kapcsolatos heves reakcióit. Hiszen Ő vette el tőle- akarva,akaratlanul – a számára legfontosabb embert. Billt.

- Nagyon álmos vagy Ani?- súgta kacéran a nő fülébe.

- Annyira nem. – hangzott el a válasz egy csókot követően.

Tekintetük hosszan kapcsolódott össze, s szemeik elárultak minden fejükben lejátszódó gondolatot. Kezüket egymásba fonva indultak el a hálószoba irányába, hogy elméjükben feltörő vágyaikat megadhassák egymásnak a bennük lévő tűzzel, szenvedéllyel és szerelemmel.

A Klubból kilépve, Tom gondosan felhelyezte kapucniját. A két utcával arrébb lévő Hotel 124.-es szobájába vezette Őt a Nő. Az ajtón belépve rögtön az ágynak estek. Egyikük sem látta értelmét a felesleges csevegésnek. A Nő egy könnyed mozdulattal távolította el a férfi felsőtestét borító bő pólót, majd kezei a nadrágot tartó övre tévedtek. Csókjaik egymást kényeztették. Tom a vágytól felspannolva, maga alá vonta a Nő vékony testét.

Lényegre akart törni azonnal. Megszabadította a Nőt az apró miniszoknyájától és zavaró tényezővé vált topjától, majd ágaskodó férfiasságával hatolt bele a Nőbe.

Teste zihált, üteme gyors volt. Nem akarta tudni a Nő nevét, korát, eddigi életét. Egy célja volt csak: a gyors kielégülés. Talán az alkoholtól, talán a benne bujkáló felismerés életéről- amit ki akart verni fejéből- okozta azt a vehemenciát, aminek hatására vad volt és szinte már kíméletlen. Hallotta a Nő szapora nyögéseit, de nem éppenséggel volt érdekel, hogy a Nő is eljusson majd a csúcsra. Már érezte testében a közeledő gyönyör feltörését. Tett még pár erőteljes mozdulatot a nőben, s a célba ért.  Elárasztotta a megkönnyebbülés és elégedetten dőlt hátra az ágyba. Pár  percig még hallotta a nő lihegését, végül síri csend vette uralmába a szobát. Tom az ablak felé fordulva hunyta le szemeit, s csak remélni tudta, hogy mire felkel a Nő már nem lesz mellette.

A tűző napsugarak áttörve az ablak üvegén világították be a Luxe Hotel 124.-es szobáját.  A falon elhelyezett óra 9-et mutatott.

Tom morcosan fordult meg másik oldalára, s kinyitotta szemeit. Bosszúsan vette tudomásul, hogy a Nő még ott fekszik vele szembe. Feje sajgott az est folyamán elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Dacosan kecmergett ki a franciaágyból és elkezdte felkapkodni magára szétszórt ruhadarabjait. Úgy vélte, életében nem öltözött még fel ilyen gyorsan. Félt, hogy a nő felébred közben. Bal kezét már a kilincsre helyezte, mikor észrevetette, hogy valami hiányzik. Karórája a Nő melletti éjjeliszekrényen hevert.

- A francba. – dünnyögte magában és visszafordult. Halkan, lábujjhegyen osonva ment át az ágy másik térfelére.  Felkapta óráját és azzal a szélsebes mozdulattal indult is volna vissza az ajtóhoz, de talpa megcsúszott. Egy hajszál választotta el attól, hogy hátraessen, de sikerült visszaszereznie egyensúlyát. Elképedve nézett le lábai alá.  A látványtól teljesen elhűlt. Ott állt a jókora bíborvörös tócsában, ami az ágyat fedő hófehér lepedőről csöpögve lett egyre terjedelmesebb. A takaró egy része is beitta már a piros folyadékot. Testét undorodva rázta végig a hideg, csak állt a már sűrű állaggá dermedt vérben megkövülve. Mozdulni akart, de lábai nem engedelmeskedtek.  Meg akart bizonyosodni arról, hogy ténylegesen az van szemei előtt, amit lát és ez már nem az alkohol vagy a fű hatására beképzelt világkép. Minden erejét összeszedve óvatosan emelte fel a takarót. Gyomra felfordult, s annak tartalmát már a torkában érezte. A kés pontosan a Nő hátának közepén, a gerinc mellett helyezkedett el. Öklendezései közben kicsúszott újai közül a takaró, egyenesen vissza rá a holttestre. Tom nem bírta tovább… elhányta magát. Ott volt egy szoba kellős közepén, egy vértócsában állva és hányva. Feje sajgott, testét a hideg rázta és próbált visszaemlékezni az estére. Nem Ő ölte meg a Nőt, ebben nem is kételkedett. De mégis Ő volt vele este.. és Ő kelt fel mellette reggel. Gyomortartalma már teljesen kiürült. Próbált mélyeket lélegezni, de már orrát is megcsapta a bűz, amit a nő teste ontott magából. Végül minden erejét összeszedve kirohant a szobából. A folyosóra kiérve a vészkijáraton keresztül távozott, ami egy sikátorra nyílt. Nem tudta mi tévő legyen, hova menjen, merre induljon… csak egy valamiben volt biztos: el kell innen tűnnie minél hamarabb.

U.i: Én kis lökött, naiv 20 éves létemre, eddig titkoltam sőt tagadtam hogy szeretem a TH-t... mert ugye bár mit fognak rólam gondolni a többiek... Most már igen is sz*rok bele/elnézést a csúnya kifejezésért/ hogy mit gondolnak mások, hiszen Bill gyönyörű, selymesen lágy ugyanakkor férfiasan erőteljes hangját szerintem nem lehet nem szeretni...:)<3 Tomról meg ne is beszéljünk:)<3 imádom nézni, ahogy teljesen átadva magát az érzésnek gitározik:)

Gomolygó füst árasztotta el a Klubb Vip termének plafonját. A martini whisky és a rum szaga egy kis pezsgővel kombinálva már egy szippantásra is mámorítóan hatott az emberi elmékre. Tom Kaulitz a mennyezetre szegezte tekintetét és mélyen szívta magába a terem szennyezett levegőjét.

A krémszínű bőrfotelben elégedetten terült szét, majd nagyot kortyolt whiskyt rejtő poharába.

Az est folyamán a Tokio Hotel ismét fergeteges koncertet adott az Angyalok Városába. Közel 8000 rajongó gyűlt össze a stadionban. A tömeg együtt mozgott s énekelt a frontemberrel. Sokak sírva is fakadtak kedvenceik láttán. Tom gondolatban meg is veregette vállát, mikor visszaemlékezett a kis magánszáma hatására repkedő bugyik, melltartók és plüssmacik hadára.

Bill kissé le is korholta a koncert szünetében, de Tom csak nevetve megvonta vállát öccse fegyelmezésén. Vadul tépni a gitár finom húrjait és egyetlen egy észvesztő mosollyal lányok hadát elkápráztatni… igen… Tom Kaulitz ehhez értett csak igazán. Magát tartotta a 21. század Casanovájának. 25 éves kora ellenére is megmaradt ugyan az a szívtipró, egyéjszakás kalandokra hajtó srác, aki mindig is volt.

Bill fáradtan huppant bele a bátyja mellett lévő üres fotelbe. Semmi kedve nem volt itt lenni, Tommal vedelni és finoman- úriember módjára- visszautasítani a kéjsóvár női kegyeket.

Ha tehette volna már a koncert után rögtön kedveséhez ment volna, de Tom kedvéért nem tette. Georg és Gustav – a banda másik két tagja- szintén komoly kapcsolatban éltek, minek hatására már nem vettek részt a koncerteket követő bulikon. Tom ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy legalább öccse vele tartson.

Bill lerakta az előtte heverő üvegasztalra pezsgőspoharát, majd nagyot sóhajtva dőlt hanyatt fotelében.

- Még nem is ittál? – nézett Tom Bill színültig lévő poharára.

- Nem. – válaszolta unottan. Nem látta értelmét leplezni kedvtelenségét Bátyja előtt.

- Mi van veled? - bokszolt bele vállába röhögve Tom. – Most kezdődik csak a buli!

- Neked. – gondolta magába Bill, de körbe forgatva szemeit csak bólogatott, majd tarkójára helyezve két kezét, hátradöntötte fejét és nézte a felette elúszó füstfelhőket.

Gondolatban már otthon járt Ann mellett. Tom intett a pincérnek még egy whiskyért. Csalódottan vette tudomásul testvére kedvtelenségét.

- Nyugodtan menj haza. – bármilyen nehezére esett kimondani ezeket a szavakat, megértő arckifejezést öltve magára fordult öccse felé.

Bill arcán kirajzolódott a döbbenet, de csak hevesen megrázta fejét. Tom eddig foggal - körömmel ragaszkodott jelenlétéhez erre most csak úgy hazaküldi.

- Nem, maradok veled. –  jelentette ki határozottan.

Tom éppen ezt a választ akarta hallani, de most félretette önző oldalát. Nem akart többet testvérére erőltetni dolgokat. Most kezdte csak felfogni igazán, hogy egyedül maradt.

- Komolyan mondom Bill. – tette kezét jóindulatúan öccse vállára. – Ann már kétségtelenül csak téged vár.

- De biztos hogy…

- Igen! – válaszolta Tom a kérdés végét meg sem várva.

- Hát akkor. – állt fel kissé megkönnyebbülve Bill az asztaltól. – További jó szórakozást.

- Meg lesz! – vigyorodott el Tom, majd heves kézrázással köszöntek el egymástól.

A pincér meghozta az újabb adag whiskyjét, melyet egy kortyra magába is döntött. Elméjében utat törtek a régi emlékek, mikor még mindannyian függetlenek voltak. Mindig együtt buliztak, mértéktelenül ittak és megállás nélkül gyűjtötték a trófeákat- kivétel persze öccsét, akit nagy nehezen lehetett rávenni egy két áldozatra -. Vágyott a régmúlt idők visszatérésére, de tudta ez már lehetetlen. Társai felnőttek, megkomolyodtak és nem áhítoztak már vissza azokra a napokra, melyek Tomnak oly elengedhetetlenek voltak. Az örök agglegény ki nem vágyik kötöttségre, mély érzelmekre. Ő az marad, aki mindig is volt és eszébe se jut megváltozni egyetlen egy nő miatt sem. Ő mindig is facér fog maradni és ezen nem változtathat senki és semmi.

Gondolataitól szorító érzés keletkezett mellkasában, amit rögvest el akart nyomni magában.

Feltápászkodott a komfortos fotelből és a bárpult felé vette az irányt. Töménytelen alkoholra volt most szüksége és jobbnak érezte, ha italait rögvest megkapja amint kéri.

Helyet foglalt a pultnál elhelyezett bárszékek egyikén. A pincér felé fordulva leadta rendelését, majd egy cigarettát előkotorva hatalmas, mély zsebéből rágyújtott. Máris megkönnyebbültség árasztotta el, amint érezte a tüdejében szétáramló füstöt. A pultos sorba rakta előtte a feles vodkát, whiskyt és egy pohár pezsgőt.  Gyors ütemmel végzett a felesekkel, de a pezsgőt tartalmazó poharat visszatolta a pultoshoz.

- Inkább adj egy üveggel. – mondta kacagva az alkohol hatására.

A pincér rögvest benyúlt a háta mögött lévő hűtőbe és elővett egy üveggel a legjobb pezsgőből. Halk pukkanás kíséretében távolította el az üveg szájában lévő műanyag dugót és a férfi elé rakta a hűtött italt. Tom egyik kezével megragadta az üveg keskeny nyakát, majd szájához emelve meghúzta annak tartalmát. Nagy kortyokban csúszott le torkán a széndioxiddal dúsított alkohol. Jóleső nyögéssel helyezte vissza a pultra üvegét. Pezsgőtől átitatott ajkai megcsillantak a bárpult felett elhelyezett spotlámpák fényei alatt. Székén elfordulva tekintete már a tánctéren ritmikusan mozgó női testeket fürkészte. Egy pillanatra elkapta tekintetét. Úgy érezte mintha figyelnék. Oldalra nézve észrevette a mellette két székkel arrébb ülő szőke nőt, ki nem zavartatva magát tovább bámult rá. Tom tetőtől talpig felmérte a nő adottságait. A nő formás fenekét farmer miniszoknya fedte. Rózsaszín topja pedig kiemelte nőiességének vonalait. A felmérési eredmények hatására kéjes mosolyt formáltak Tom ajkai. A nő ezt észrevéve, óvatosan csúszott le a fekete bőrborítású bárszékéről és áthelyezte magát a közvetlen Tom mellett lévőre.

- Tetszik amit látsz?- tette fel a kérdést a combját bámuló férfinak.

- Határozottan. – nézett fel mosolyogva Tom a nő zöld szemeibe.

A ma estére ideális partnernek vélte a szőkeséget.

- Nos, akkor…- hajolt közelebb a nő. – mi lenne, ha feljönnél hozzám?- súgta nyájasan kérdését a férfi fülébe. Tökéletes.- gondolta magába Tom. Ma este nem kell jópofiznia, hízelegnie vagy bókolnia. Nem kell megjátszania magát. Ez a nő pontosan tudja, mire megy ki a játék és nem is vár el tőle többet. Tom válaszul megcsókolta a nőt, ki hevesen viszonozta azt.

Ismét egy fergeteges és lehengerlő koncert. Hajnalig tartó, alkoholban gazdag buli és az este befejezéseképp mindent felülmúló vad szex az éppen kiszemelt cicussal. Tom Kaulitz tökéletesnek vélt estéje most is így kezdődött. Azonban a másnap szörnyű befejezést adott neki.

Az esti partnere reggelre holtan feküdt mellette. Tom ijedtében egyenesen öccséhez  rohan, akinek tanácsára még aznap felszáll magángépére és elhagyja az Egyesült Államokat.

Tuvaluba köt ki, ahol az interpolnak sem adják ki. Az FBI főnökének Jerry Henning-nek azonban eltökélt célja, hogy Tomot az Államokban hűvösre tegye. Ezért a fiatal FBI ügynököt Sarah Kenway- t bízza meg egy feladattal…

Szereplők:

Tom Kaulitz

Sarah Kenway:

/bár jobb szeretem, ha mindenki maga képzeli el a női szereplőket:P:)/

Jerry Henning:

Bill Kaulitz:

Ann :

David Jost: